·2026-01-24

Csollány, a gyűrű császára

Dunaújvárosi Hírlap – 1998. december 14.

Csollány, a gyűrű császára

A Dunaferr SE tornaszakosztálya alaposan megerősödött, amikor nyáron leigazolta Csollány Szilvesztert, akinek gyűrűgyakorlata jelenleg a világon a legjobb. Az újdonsült dunaújvárosi versenyző hírnevéhez méltón hozta is az eredményeket az idei viadalokról…

Csollány az idén is bizonyította, hogy a gyűrű specialistája

– Azt hiszem, hogy az őszi szezont nem úgy képzelte Dunaújvárosban, mint ahogy az elkezdődött…
– Az amerikai Jóakarat Játékokon ötödik helyezést értem el gyűrűn, és ez bizony messze elmaradt az előzetes várakozástól. Csakhogy mindenki előtt ismert az a tény is, hogy a pontozás enyhén szólva “lejtett” a hazai pálya felé. Olyan amerikai sportolók előztek meg, akik korábban a szerdöntők közelébe sem kerültek…
– A folytatásban viszont minden várakozást felülmúlt, mert hiba nélkül tornászva, az első helyen végzett minden nemzetközi versenyen. Az egyesület, és a szakosztály vezetői is elégedettek az eredményeivel?
— Nagyon remélem, hogy nem okoztam csalódást. Az őszi három Grand Prix versenyen első helyen végeztem gyűrűn, és ez azért megmutatja, hogy az amerikai játékokon erős túlzásokba estek a bírák. Még hazai közönség előtt is megvertem a nagyon erős gyakorlattal rendelkező Belenkit, akit ugyanúgy legyőztem a másik két helyszínen is.
– Keveset tudunk ezekről a versenyekről. Milyen is egy-egy ilyen nagydíj?
– Azt mindenki tudja, hogy jelentős pénzdíjakért küzdenek a versenyzők. De a legnagyobb előnye ennek a sorozatnak, hogy a jutalmon kívül az első három helyezettnek edzőjével együtt fedezik minden költségét, mint például a repülőjegyét, a teljes ellátását. A sportolónak az sem utolsó, hogy automatikusan a finálé résztvevője, tehát pihentebben állhat a szerekhez, mert nem kell a selejtezőben tornásznia.
– Azért ahogy hallottam nem ilyen egyszerű első helyen végezni a GP-n, mert Zürichben és Stuttgartban duplázni kellett…
– A versenysorozatban kivétel csak Glasgow volt, mert Skóciában elég volt egyszer megnyerni a viadalt. Svájcban és Németországban viszont az első kettő jó formán pihenő idő nélkül ismételt úgy, hogy azt sem tudta, milyen pontszámot kapott. Csak akkor derült ki, hogy ki nyerte a viadalt, amikor vele az emelőszerkezet magasabban állt meg, mint a vetélytárssal. De akadt más érdekesség is, a németeknél például fogadni is lehetett a győztesekre.
– Elég feszített a programja, de lassan befejeződik a szezon…
– Nagyon lassan, és szinte szünet sem lesz! Hátra van még a Közép-Európa Kupa Lengyelországban, ahol minden bizonnyal Pánczél Mikivel indulunk. Ráadásul az ünnepek előtt még vár ránk egy háromnapos ellenőrző edzőtábor Tatán. Utána ismét kemény felkészítő időszak következik, január elején központi edzőtáborba költözünk három hétre, majd Dunaújvárosban leszünk újabb két hétig. Márciustól kezdődnek a versenyek, és ezeken az eseményeken elsősorban a válogatott csapattal szereplünk majd, mert jövőre az olimpiára kvalifikáló világbajnokságon lesz a hangsúly.
– Nem sokat van, és lesz itthon. Hogy viseli ezt a családja, hiszen csak nyáron költöztek városunkba?
– Nagyon nehezen, bár én remekül érzem magam Dunaújvárosban. Szeretek itt edzeni, korábban is gyakran megfordultam a városban. Jó a kapcsolatom a csapattársakkal, edzőkkel. Hatalmas előny, hogy itt nincsenek dugók, mint Pesten, de az új környezet hátránnyal is jár. A feleségem kissé egyedül érzi magát a kislányunkkal, aki most egy esztendős. Éppen ezért, amikor el kell utaznom, akkor ők érthetően rögtön mennek haza a szülőkhöz. Idővel azonban biztos ez is meg fog változni…
– Az Ön terveiben azonban bizonyára nem lesz változás…
– Egyértelműen az lehet csak a célom, hogy jövőre is az első helyen végezzek a gyűrű döntőiben, különösen fontos ez a világbajnokságon. Csapatunktól pedig ezen a versenyen azt várom, hogy bekerüljön a legjobb tizenkettő közé. Ez azt jelentené, hogy sydneyi olimpián Magyarország férfi tornász csapata indulhat…