Fejér Megyei Hírlap – 1973. november 16.
“Bocs’ a bodicsekért!”
Jégkorong pihen a dunaújvárosi műjégpálya közepén. Pihen a korong – fekete pont a jégfehérségben.
Aztán kitör a vihar.
Hat pufajkás őrjöngve szaggatja a jeget azért a fekete pontért. Már majdnem elérik.
Aztán… soha ilyen csodás tripla Rittbergert! Az első döngve csapódik a jégre. A második hihetetlen technikával hasmánt guruló stílusban átugrik felette. A harmadik, és a negyedik szilánkokra töri a hokiütőt, hogy aztán a szilánkokra csúszva a legrosszabb tanulóvezetők hidegen indított kocsijához hasonlóan szökelljenek a landolásig. Az ötödik mintha Gyarmati Andrea bukófordulóját gyakorolná – a palánkig hanyatt fekve csúszik a jégen. A hatodik a korongot keresi, kecsesen bokáin megpihenve.
Elhaló női sikolyok a pálya hangszóróiból. Az üvegfalú zsűrifülkében nem hivatalos időmérők, hivatalos szurkolók serkentik a kifulladó sereget.
Nem hivatalos, barátságos jégkorongmérkőzés színhelye volt tegnap délben a műjég. A pályát és berendezéseit építő csőszerelők és villanyszerelők mérték össze tudásukat – a maguk készítette jégen.
Félmondatok a cserepadról:
– Ha ezt tudom, nem csinálom ilyen csúszósra…
– Ez az őt perc untig elegendő volt egy évre.
– Bíró sporttárs! Ez tiszta bodicsek volt!
Apropó! Bodicsek. Itt felsegítik egymást és azt mondják “bocs”. Ördögi cselekkel tör az ellenfél kapuja felé az egyik csőszerelő. Már csak a kapussal áll szemben. Lőni akar és … nincs meg a korong.
– Az ördög tud mindenre figyelni…
És ismét a szédületes piruettek. Néha a közönség is közbeszól:
– Vigyázz Jóska, elesel! Na. ugye megmondtam.
Persze itt mindenki zuhan. Csatárok, védők, kapusok.
Akár van korong, akár nincs korong.
És közben nevetnek. Csak úgy zeng örömüktől a pálya.
Ha valaki gólt üt két kezét az égnek tartja, indul vissza a térfelére, indulnak a többiek is köszönteni és aztáh mindenki elesik. Csak úgy ülve mondják:
– Jól csináltad öreg.
A három harmad után a Sörkertben jön majd a negyedik.
Az öltözőben megbeszélik az eredményt.
– Mennyi is lett?
– Hét kettő, a csőszerelőknek.
– Ja, ha ti már korábban is tudtatok korcsolyázni… Különben jő kis buli volt, nem?
Az volt. Dunaújvárosban vidáman sportszerűen, igazán felavatták a pályát. A villanyszerelők, meg a csőszerelők…
S. Boda
