Képes Sport – 1954. szeptember 14.

TÍZ PONT KELLENE MÉG
a Sztálin Vasműnek…

– Mert kérem, nem az az igazi szurkoló, aki csak akkor bíztatja a csapatát, amikor megy neki a játék. Olyankor kell szurkolni, erősen lelkesíteni a fiúkat, amikor baj van. S le kell végre számolni azzal a téves nézettel, hogy a játékosoknak kell fellelkesíteniök a szurkolókat. Fordítva! Mindig nekünk kell erőt öntenünk a fiúkba, nekünk kell bíztatnunk őket, akár jól játszanak, akár gyengébben.


Csólig Imre, a sztálinvárosi magasépítő vállalat kétszeres sztahanovista segédmunkása – jobbról – és Bereczky László, a Vasmű leglelkesebb szurkolói közé tartozik. (Ardai Tibor felv.)

Ezeket a szavakat Csólig Imre, a Sztálin Vasmű Építők egyik régi szurkolója mondja a sztálinvárosi “kispálya” partvonala mentén, az ifik mérkőzése közben.
– Nagyon szeretjük a csapatot – teszi hozzá Bereczky László, a Sztálin Vasmű kazánfűtője, aki nem kevésbbé “tősgyökeres” sztálinvárosi szurkoló. – Szeretjük a fiúkat, de azért legalább két gólképes csatárra volna szükségünk, mert úgy sokkal könnyebb lenne kiharcolni a bennmaradást.
Fél kettő tájban társasgépkocsin érkezik az első csapat – pihenőhelyről. Fejes Lászlóval, a csatársor motorjával beszélgetünk. Panaszkodik:
– Sajnos, nem megy a játék mostanában úgy, ahogyan szeretném. A kapuralövésekkel még mindig hadilábon állok, pedig Orczifalvi Pista bácsi sokszor félórákat foglalkozik velünk, csatárokkal, meg külön velem is.
Csapatáról így vélekedik:
– Itt Sztálinvárosban úgy élünk, mint egy nagy család tagjai. Mindannyian dolgozunk s ismerjük a jólvégzett munka örömét, amelyhez csak a jó játék és a győzelem érzése hasonlítható. Nem lesz könnyű dolog kiharcolnunk a bennmaradást, de – kiharcoljuk.


Fejes László

Közben megérkezik a Bp. Vasas is, és a tartalékcsapatok találkozója után megkezdődik az “egyisták” nagy érdeklődéssel várt mérkőzése. A sztálinvárosiak kapujában a “megtért” Bakó mintha játékával is bizonyítani akarná valóban őszinte javulási szándékát, néhány veszélyes lövést és fejest bravúrosan, kitűnő formában tesz ártalmatlanná. Később a hazai csapat támad többet, de Szigetiék lövései rendre elkerülik a Bp. Vasas kapuját. Fölé, mellé, fölé, mellé. Aztán vagy emberbe lőnek, vagy lövés helyett még egy oldalpassz következik. (Közben azért egy kapufa-találat is akad.) Azt mondja mellettünk, Kertész Aladár, a sztálinvárosi Béke étterem és szálló vállalatvezetője:
– Jó lenne, ha egygólos vezetéssel fordulnánk. Nagyobb önbizalommal játszanának a fiúk.
Dehát szünetig 0:0 marad az eredmény s a második félidő is a budapestieknek kezdődik jobban: Raduly szöglete után Herendi a hálóba fejel. A Vasmű nem hagyja magát. Némi Vasasfölény után újra támad. Fejes – régi, rossz szokását elhagyva – ezúttal felnéz, mielőtt leadná a labdát s ebből Halmai 16 méterről nagy gólt lő a balsarokba. Most még erősebben zúg a “hajrá, Vasmű”, de a sérült Kovalik helyére időközben beállt Kamarás nagyszerűen véd. A mérkőzés után Koltai István, a Sztálin Vasmű Építők szakosztályvezetője helyesen állapítja meg:
– Valamivel közelebb álltunk a győzelemhez, de csatáraink lövéseinek irányzéka megint rossz volt.


Meleg helyzet a Sztálin Vasmű kapuja előtt. Balról Szilágyi 1., Ladányi, Fábián, Bakó, Kontha. (Ardai Tibor felv.)

A Bp. Vasas vezetői elégedetlenek az eredménnyel. Bár közvetlen védelmük és fedezetpárjuk (Bundzsák nélkül is) igen jól játszott, a csatársor összjátékába sok hiba csúszott. Jószemű, ruganyos, ügyes kapust ismertek meg a szurkolók Kovalik személyében.
– “Jól jött nekünk” – mondja valaki este az Építők sportköri helyiségében – hogy a szegediek ilyen sok gólt kaptak, s hogy a Dorog is vereséget szenvedett.
Vagy huszonötén nyomban lehurrogják:
– Ne annak örüljünk mi, hogy más csapat kikap. Azon igyekezzünk, hogy a saját csapatunk eredményeire lehessünk büszkék. Még tizenegy mérkőzésünk van hátra, abból hatot idehaza játszunk, összesen legalább tíz-tizenegy pontot kell szereznünk, s huszonegy ponttal aligha eshetünk ki.
Ebben megegyeznek.


Hárman – egy labdáért. Lőrincz ugrott a legmagasabbra, neki sikerült elfejelni a Vasas-kapu előteréből. (Ardai Tibor felv.)

Szűcs László

Dunaujvaros