Dunaújvárosi Hírlap – 1970. augusztus 20.
Új helyére költözött a városi könyvtár
Hosszú heteken át egyáltalán nem mutatós, de fontos és nehéz munka folyt a városi könyvtár Görbe utcai helyiségében. Abban a helyiségben, ami több, mint másfél évtizedes provizórium volt, s ideiglenes jellegével csak felváltotta rövid lejáratú elődjét, a Petőfi ligeti iskolában annakidején berendezett könyvtárat. Akkor, a kezdet kezdetén a múzeummal osztoztak egy épületben, s jól megfért egymással ez a két alapvető kulturális intézmény, mint ahogyan most is meg fog férni a régi pártház épületében, mindaddig, míg fel nem épül a munkás művelődési központ és benne a nagy, 125 ezer kötetre tervezett központi könyvtár.
Költözés – pillanatkép
Újabb provizórium?
Úgy van. Újabb provizórium, alkalmazkodva a szükségszerűséghez. Csakhogy ez a provizórium nem olyan hétköznapi értelemben vett szükségmegoldás. Az új, s néhány éven át tartó ideiglenesség mind méreteiben, mind elrendezésében olyan, hogy az ország néhány városi, járási, sőt megyei könyvtára megirigyelhetné. A régi pártház első emeletét kapta meg a könyvtár, – mintegy négyszázhúsz négyzetméter alapterület áll a kölcsönzés, az ifjúsági és felnőtt könyvtár szabad-válogatós polcainak rendelkezésére. A Duna felőli szárnyban helyezkedik el az ifjúsági, a város felőliben a felnőtt-részleg, s a rövidebb, déli front teremmé szélesedő része lesz az olvasóterem, 30-40 olvasó számára, kényelmes ülőgarnitúrákkal, helyben használható, 3,5-4 ezer kötetes kézikönyvtárral, 72 folyóirattal, heti- és napilapokkal. A szabad polcokon fog elhelyezkedni a könyvállománynak 90 százaléka mintegy 35 ezer kötet, áttekinthető könnyen kezelhető módon.
Csak összehasonlításképpen: a régi könyvtárhelyiség embertelen szűkösségében, a lakószobákból kialakított raktár polc-labirintusában a teljes könyvállomány 80 százaléka szorongott, és csak 20 százalék volt az olvasóközönség szeme előtt. Hogy egy nem tudományos, hanem közművelődési könyvtárnál mit jelent ez, azt csak módszertani szempontból tájékozott, tapasztalt könyvtáros tudja igazán felmérni, de érezni – negatív értelemben – maguk az olvasók is érezték mind ez ideig. S érezték fizikailag is a könyvtárosok – az igazgató kivételével valamennyien nők – hogy mit jelentett egy-egy olvasó kívánságának eleget teendő lemenni a pincébe, porból-piszokból, félhomályból kiemelni a kívánt művet, macskacsaládokat kerülgetve, patkányokkal viaskodva. Egy Mezőker-elárusítóéhoz hasonló fizikai munkát vállalva végeztek egyúttal szellemi munkát, állandó evidenciában tartva az emberi ismeretek – tudomány és művészet – körében való tájékozódottságukat, ismerve a könyvállományt éppúgy, mint az “olvasó-állományt”, az új publikációkat állandóan naprakész állapotban tartva önmagukban, az ismeretek átadására mindig készen, ahogy az egy könyvtároshoz illik.
És az új helyen?
A fizikai igénybevétel nagyobbik részétől megszabadulnak, létszámuk – a felügyeleti szerv határozata folytán – egy fővel megszaporodik, sőt, a takarítószemélyzeten kívül egy ruhatárost is beállítanak a régi pártház északi kapubejáratához.
Minderről Venesz Béla, a városi könyvtár igazgatója tájékoztat, miközben megmutatja a földszinti helyiségeket is. Két szobát kap itt a könyvtár, irattár és kevéssé kurrens művek raktározása céljából. És ugyancsak a földszinten, a munkásőrség volt helyiségében lel otthonra az eddig csak elvben létezett pedagógus módszertani kabinet, és a módszertani könyvtár, aminek anyagát eddig a városi könyvtár őrizte és kezelte, most azonban átadja a legilletékesebbnek, a pedagógus-szakszervezetnek.
Fent az emeleten pedig, igazán kulturált körülmények között, előreláthatólag már szeptember folyamán, megkezdődik a normális könyvtári munka. Új polcokra, bútorokra, tárlókra, szőnyegekre, függönyökre jelentős összeget bocsátottak a könyvtár rendelkezésére, s a pénzen felül nem kevés társadalmi munka is hozzájárul a több mint kielégítő könyvtári környezethez. Az olvasók a szokásos könyvtári szolgáltatásokon kívül újat is kapnak. Ott, ahol annak idején a pártbizottság első emeleti tárgyalóterme volt, művészettörténeti és zenei kézikönyvtár s lemeztár lesz. A kiválasztott hanglemezek közül egyidejűleg ötöt lehet majd hallgatni itt zavartalanul, s az olvasókat sem zavarva, fejhallgatón keresztül.
A kezdő lemezanyagot a megyei könyvtár adja, a további lemezbeszerzésnél pedig tekintetbe fogják venni a könytárlátogatók kívánságait.
Az olvasókért
Az olvasókért – mert értük van és lesz mindez, s nem másért, és erről egy pillanatra sem szabad megfeledkeznünk – igen, az olvasókért az új helyen még fokozottabban megtehetnek majd mindent a könyvtárosok. Szak-, műfaj-, ízlés-, stílustörténeti tájékoztatást, történelmi, művészet- és irodalomtörténeti felvilágosítást, s ha kell, könyvészeti szaktanácsot mindig várhatnak tőlük az olvasók, igényeik szerint, a nyitvatartási idő alatt, – ami előreláthatólag lényegében nem változik – állandó referens-szolgálatot tart a könyvtár, hogy az olvasók várakozási ideje a minimumra csökkenjen. A könyvtár helyiségeiben felállítandó katalógusok szak szerint, szerző szerint és könyvcím szerint adnak majd tájékoztatást az olvasóknak a szabad válogatás lehetőségein túl. Az előtérben állandó és időszakos könyvkiállítások lesznek, s nem hagy fel könyvtár azzal a jól bevált módszerrel sem, hogy a heti rádió- és tv-műsor kiemelkedőbb programjaihoz illő, azokat kiegészítő könyvanyagot külön ajánlópolcon bocsássa az olvasók rendelkezésére. Nehéz munka? Valamennyi könyvtárostól megkérdeztük ezt, s mindannyian egybehangzóan válaszoltak: “Izomláz tetőtől talpig. És mi van még hátra a nyitásig…”
Körülbelül ötvenezer könyvet kell megmozgatni, többször is, ez nagyjából tíz tonnányi anyag, s ezt az új helyen még szak szerint, szoros betűrend szerint fel is kell rakni a polcokra. A most szinte napszámosmunkát végző könyvtárosokat nézve nem kell bizonygatni, hogy nehéz. Csakhogy, mit is tettek még hozzá, szintén egybehangzóan? “De hiszen könyvről van szó, könyvről…”
Nemcsak kenyérkereső mesterség ez, hanem hivatás is.
K. D.
Dunaújvárosi Hírlap – 1970. november 6.
Könyvek, képek, szobrok
Kapunyitás előtti látogatás a múzeumban és a könyvtárban
Kívülről nem igen látszik meg a régi pártházon, hogy funkciót változtatva a városi múzeumnak végleges, a városi könyvtárnak pedig még sok évre szóló ideiglenes szállást adott. A főtér képéhez hozzátartozó, egy építészeti korszak emlékét őrző, már-már dokumentum-épületnek számító ház hivatalosan ma délután kezdi meg új feladatának teljesítését, teljes egészében városunk kultúrpolitikai elgondolásainak szolgálatát, s ami ezzel egyet jelent, a város lakosságának kultúrpolitikai szolgálatát.
Az épület földszintjének egy része és az első emelet egyelőre a városi könyvtáré, a földszint másik része és a második emelet teljes egészében a múzeumé. Fent, a múzeumnál kezdjük.
A volt nagy tanácsteremben mondja el a múzeum vezetője, dr. Salamon Konrád, milyen elgondolásai vannak a múzeum további munkájával kapcsolatban.
– Két tudományos minősítésű dolgozója van a múzeumnak, Visy Zsolt, akinek szakterülete a római kori régészet, és magam. Három restaurátor és egy rajzoló dolgozik az évek óta halmozódó és még feldolgozatlan leletek rendbe tevésén. Borzalmas volt a helyhiányunk, most végre ez is megoldódott. Véglegesen persze csak akkor leszünk rendben, ha a könyvtár is helyére költözik, a felépítendő nagy munkás-kultúrotthonba. De azért most sem panaszkodunk.
– A régi helytörténeti kiállítás helyett mikor láthatunk a múzeumban valami újat? Bronz-, vagy esetleg római-kori új anyagot?
– Talán tavasszal. Hihetetlen restanciánk van. Addig pedig ez a kiállítás áll az érdeklődők rendelkezésére.
A kiállítási teremmé alakított volt tanácsteremben a fehérvári Csók-galéria anyagából rendeztek kép- és szoborkiállítást. Az anyag szép, értékes, s végre látni is lehet – a Csók-galéria is helyhiánnyal küzd, gazdag anyagának csak egy töredéke látható a fehérvári megyei könyvtárral közös épületben. Az elmúlt ötven-hatvan év magyar képzőművészeti alkotásaiból láthatunk itt mintegy negyven festményt-grafikát, és 10-15 szobrot: Vilt Tibor, Szinte Gábor, Korga György, Borsos Miklós, Aba-Novák, Ferenczy Béni, Kmetty, Országh Lili, Medgyessy Ferenc, Áron-Nagy, Francsics József, Mészáros László, Schaár Erzsébet és mások műveit. Az elrendezés igen ízléses, a terem tengelyében álló Schaár-szobor, a Koré, az elmúlt évek egyik legjobb plasztikai alkotása; megfogja az ember szemét Korga festménye, Viltnek a velencei biennálén díjat nyert szobra, s a csaknem elfeledett, tragikus sorsú Mészáros Lászlóra emlékeztet egy bájos portré, a Márta, a filmrendező Mészáros Mártának kislánykori mása. A kiállítás hétfő kivételével minden nap 10-12 és 2-4 között tart nyitva. Néhány vidéki városi és megyei könyvtár ismeretében nyugodtan állíthatjuk, hogy ez az átmeneti szállás is országosan a legjobb fizikai körülményeket jelenti a városi könyvtár számára, össze sem lehet hasonlítani a régi, Berecz (ma: Görbe – szerk.) utcai könyvtárhelyiséggel. A szemre is szép, tágas, jól berendezett és funkiciójának teljesen megfelelő helyiségről a könyvtár igazgatója, Venesz Béla is elsősorban ezt, a funkciószerűséget hangsúlyozza.
– Régi helyünkön a könyvállomány nyolcvan százaléka rossz és nehezen hozzáférhető raktárban volt. Ma a viszony megfordult: a könyvállomány kilencven-kilencvenöt százaléka kint van a szabad válogatós polcokon, és csak a másod-, harmadpéldányok kerültek raktárba.
– Milyen javulást hoz még az új helyiség az olvasószolgálatba?
– A leglényegesebb: végre van olvasótermünk. Olyan tágas és kényelmes helyiség ahol egyelőre húsz kutató olvashat helyben, és használhatja a körülbelül négyezer kötetes kézikönyvtárat. Másik lényeges változás az, hogy a zenei szakanyag külön zenei helyiségben kapott helyet, ahol tizenkét csatlakozási lehetőséggel lemezjátszóról, magnetofonról, vagy közvetlenül rádióból hallgathatnak zenét az érdeklődők, anélkül, hogy egymást zavarnák.
– Milyen lemezeik vannak?
– Bach, Couperin, Beethoven, Mozart, Liszt, Schubert, Csajkovszkij, nagyobbrészt a klasszikusok, kisebbrészt a romantikus zene képviselői. Vannak klasszikusnak minősülő jazz-lemezeink is, s lehetőséget adunk arra, hogy aki hoz magával szalagot, az felvételt készíthessen.
– Nyelvtanfolyam-lemezek vannak-e?
– Egyelőre angol, orosz és francia lemez-nyelvtanfolyamunk van, ezt a keretet bővíteni fogjuk. Jónéhány verslemezünk is van, a legjobb versmondókkal, olyanokkal, mint Gáti József, Berek Kati, Gábor Miklós, Horváth Ferenc.
– Irodalmi és ismeretterjesztő előadásokat terveznek-e?
– Feltétlenül, és a Vörösmarty könyvtárral koordináljuk az előadókat és az előadások témakörét. Technikai felkészültségünk teljesen kielégítő most már, hiszen ha kell, a zenei szobából behangosítható az egész helyiség sztereó-berendezéssel, s van egy 16 milliméteres hangos filmvetítőgépünk is.
– Befejezésül még egy kérdést: mikor látogathatjuk a könyvtárat?
– Hétfő és vasárnap kivételével minden nap 11-től délután 7-ig, úgy, mint régen.
Dunaújvárosi Hírlap – 1970. november 10.
A múzeum és a könyvtár megnyitójáról jelentjük
A november 7-ével kapcsolatos ünnepségsorozatnak jelentős kultúrpolitikai eseménye volt péntek délután fél 5 órakor a városi múzeum és a városi-járási könyvtár költözés utáni megnyitója.
Rövid újságcikk a megnyitóról október 27-én
A múzeum kistermében rendezték meg az ünnepséget, amelyen megjelent Takács Imre, a Fejér megyei pártbizottság titkára, Sárosi József, a városi pártbizottság első titkára, dr. Maróti János, a városi tanács vb-elnöke, több más párt- és közigazgatási tisztségviselő, megyénk és városunk társadalmi és kulturális életének számos képviselője. Dr. Bóna István régész, egyetemi docens Budapestről utazott le az ünnepségre.
Dr. Salamon Konrádnak, a múzeum vezetőjének bevezető szavai után Sófalvi István, a városi tanács vb elnökhelyettese emelkedett szólásra. Ünnepi beszédében méltatta a kettős megnyitó kultúrpolitikai jelentőségét, majd a múzeumról szólva így folytatta: – Múzeumunk elismert tudományos munkája mellett intenzíven kapcsolódhat be, mivel az objektív feltételek messzemenően biztosítottak, művelődéspolitikai munkánkba, bemutatva a régmúlt és a közelmúlt történetét. Nem ünneprontás részünkről, ha elmondom, hogy sokat várunk múzeumunk kollektívájától az elkövetkező időkben, – hangsúlyozta Sófalvi István, majd arról beszélt, hogy a római kori emlékek felkutatása mellett a helytörténeti kutatásnak is tág tere van városunkban, amelynek története születése pillanatától kezdve rögzíthető, dokumentálható. A tanácselnökhelyettes ezután a könyvtárrafordította a szót:
– Városi-járási könyvtárunk az itt dolgozó kollektíva lelkes munkájával már régen szerves része városunk közművelődésének. Megalakulása óta mintegy 2,5 millió könyvet kölcsönzött. A könyv művelődéspolitikai jelentőségét, azt hiszem, ebben a környezetben nem szükséges méltatnom, hiszen valamennyien tisztában vagyunk vele. Az új könyvtári helyiségek, amelyek bár ismét ideiglenesek, nem “provizóriumok”, biztosítják a jó könyvtári munka alapfeltételeit, és meggyőződésem, hogy ezek a jó feltételek a könyvtári munka minőségét nagy mértékben javítva jelentősen hozzájárulnak kultúrpolitikai célkitűzéseink megvalósításához.
Sófalvi István ezután köszönetet mondva a megyei könyvtár és a megyei múzeum által nyújtott elvi és gyakorlati segítségért, így fejezte be ünnepi beszédét:
– Mikor megtisztelő feladatomnak eleget téve városunk új kulturális létesítményeit megnyitom, mindkét intézmény dolgozóinak jó együttműködést és sok sikert kívánok.
A megnyitó után Horváth Ferenc Jászai-díjas kiváló művész, a Madách Színház tagja adott ünnepi műsort, majd a megnyitó vendégei megtekintették a fehérvári Csók-galéria anyagából rendezett képzőművészeti kiállítást. Egy emelettel lejjebb Venesz Béla könyvtárigazgató fogadta s kalauzolta végig a vendégeket a könyvtáron, bemutatva a kölcsönzőhelyiséget, a zeneszókát, az olvasótermet és a gyermekkönyvtárat.
OLVASÓ NŐ
Ez a neve a mintegy félméter magas, bájos női figurának, ami november 7 óta a városi könyvtár kölcsönzőtermét díszíti. A szobrot E. Tóth Ila szobrászművész ajándékozta a könyvtárnak.
ui.: vajon hol lehet most?
Megjelent: Dunaújvárosi Hírlap – 1970. november 13.
Fejér Megyei Hírlap – 1970. november 14.
Rangjához illő otthonban
Ez a gyermekmosoly a fényképésznek vagy a gyermekkönyvtárnak SZÓL? (Fotó: Kabáczy)
Kívül ,még őrzi az idő “patináját” a fiatal épület, belül azonban újjászületett. Dunaújváros két rangos kulturális intézménye, a könyvtár és a múzeum egy hete nyitotta kapuját új otthonában.
Az emeletre vivő lépcső hosszú, keskeny terembe vezet, melynek falait mennyezetig érő könyvespolcok díszítik. Fekete lábakon, világos deszkákon könyvek tarka serege. Kell-e ennél pompásabb és tartalmasabb “lakásdísz”? Helyenként kisebb-nagyobb beszögelések, ahol zeneszoba, illetve olvasótér kapott helyet.
Elegáns, ízléses berendezés és elrendezés. A dunaújvárosi képzőművészek (nevezetesen Miró Eszter, Tóth Ila) városszeretetét példázza, hogy bronzplaketteket, kis szobrokat kerámia figurákat ajándékoztak az új otthonba költözött könyvtárnak.
A felnőtt könyvtár polcain mintegy 30 ezer kötet könyv, folyóiratok. Vencer Béla igazgató az összehasonlítás kedvéért említi a régi szállás szűkösségét.
– Ott mindössze ötezer kötetet tarthattunk szabad polcon, a többi raktárban volt. Persze, bárki kívánságára felhoztuk. Az olvasótér nagyon szűk volt, két asztalhoz nyolcan ülhettek le. Sokszor bizony várniuk kellett egymásra az embereknek – magyarázza, midőn a könyvek díszsorfala közt, a hoszszan futó zöld szőnyegen megszemléljük a könyvtárat. A folyosó másik felén helyezték el a gyermekkönyvtárat. Területre kétszer akkora, mint a régi; szépségre… összehasonlíthatatlan.
– Olyan vonzó – jegyzi meg Galanti Béláné könyvtáros -, hogy most azok is jönnek ide, akiket eddig soha nem láttunk az olvasó gyermekek között.
A kicsik könyvtára nemcsak olvasmányt kínál a gyermekeknek, hanem az önálló ismeretszerzésre is tanítja. Kisasztalkák mellett áll az elemisták úgynevezett kézikönyvtára, vagyis lexikonok, folyóiratok, szaklapok, melyekből kikereshetik a szükséges ismeretanyagot.
Szép, elegáns a könyvtár.
Az ember szinte sajnálja, hogy ez is ideiglenes otthona csupán. Hiszen a Dunaújvárosban tervezett művelődési palota felépülése után, ott kap állandó letelepedést a tanácsi és a szakszervezeti könyvtár egyaránt. Egyszálláson.
A múzeum a könyvtárral társbérletben. Bár jelenleg szűkös feltételek között dolgozik, ígéretes a jövője. A kultúrpalota felépülése után ugyanis a könyvtár rátestálja lakosztályait. A múzeum két nagyobb termet kapott, egyikben képzőművészeti kiállítás, másikban jövő évben helytörténeti kiállítást rendeznek be.
A könyvtárból távozóban külföldi turistacsoporttal találkoztam a lépcsőházban. Ez is új szín a város turisztikai térképén, hiszen – feltételezem – a régi könyvtár aligha volt alkalmas a város “reprezentálására”.
(b.ö.)
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
