Más volt ez az ünnep


Dunaújvárosi Hírlap – 1990. március 20.

Üzenet a jövőnek

Más volt ez az ünnep

Nem volt kampánycsend március 15-én; noha min­denki azt szerette volna. Igaz, hogy még soha ennyi helyen nem ünnepeltek sza­badon. A fővárosban a Vörösmarty téren gyülekeztek a Szabad Demokraták Szövet­ségének aktivistái, hogy az­tán együtt vonuljanak az el­lenzéki demonstráció meg­szokott színteréhez, a Petőfi-szoborhoz. A Múzeum­kertben a szocialisták ünne­peltek. A budapestiek köz­ben zavartan, tanácstalanul járták a várost, hiszen a pártok meg nem egyezésére hivatkozva a Magyar Tele­vízió élőben semmit sem közvetített. A járókelők a rendőröket, az itt-ott cso­portosuló tévéseket faggat­ták: mikor, hol ünnepel ez vagy az a párt. Vidéken egy­értelműbb volt a helyzet. Nem volt az országnak az a kis települése, ahol ne emlékeztek volna meg az 1848-49-es szabadságharcról, ne idézték volna a 142 évvel ezelőtti március napjainknak szóló üzenetét. Volt, ahol az egész település pártállásra való tekintet nélkül együtt ünnepelt, és olyan is, ahol az egyes pártok, pártcsopor­tok külön ünneplésre hívták tagjaikat, szimpatizánsaikat.

Más volt ez az ünnep, Dunaújvárosban is, mint az eddigiek. Nem hasonlított a tavalyelőttihez sem, amikor hivatalból kirendelt ünnep­lők és szokványbeszédek próbálták elfedni a lénye­get, mindazt, amiről ez az ünnep szól. És nem hasonlított a tavalyihoz sem, hi­ányzott a “csakazértis” lobogása.
Más volt ez az ünnep, bár a külsőségek nem változtak: volt Himnusz, Szózat, be­szédek és kokárdás tömeg.
Horváth György a Pentele Baráti Kör elnöke szólt arról, hogy a leendő emlékmű egyfajta kapocs lehet múltunkhoz, gyökeret ad a vá­ros lakóinak, hiszen azokra a pentelei nemzetőrökre is emlékeztet, akik az ünnep­ség helyétől néhány méter­re, a régi temetőben nyug­szanak.
Más volt ez az ünnep. Ek­kor avatták föl az emlékmű alapkövét, s vele együtt a mélybe helyezték az üzene­tet, amelyet a védnökség utódainknak kíván örökül hagyni. Az üzenet a jövő­nek: a nemzeti önbecsülés­ről, a hazafiságról, a hazaszeretetről szólt.
Más volt ez az ünnep. A katolikus plébános is beszé­det mondott. Szólt az erkölcsről, a hazáról, a szere­tetről, s mindarról, amiről egy ilyen ünnepen beszélni illik, lehet. De megemlítette azt is hogy most először adatik meg hosszú évek óta, hogy az egyházak is részt vállaljanak, elfoglalják meg­illető helyüket nemzeti ün­nepeinken. És kifejezte re­ményét, hogy a jövendő sza­badságát magunkban hord­juk és nem lesz szükségünk emlékművekre.
A március 15-i megemlé­kezésen zenéltek a zeneisko­lások, énekeltek a gimnazis­ták és a Móricz Zsigmond Iskola énekkarosai, voltak szavalatok, tűzoltózenekar fújt indulókat, a nemzeti trikolór előtt tisztelegtek a katonák. Csakúgy mint más­kor. Mégis más volt ez az ünnep.

-fgy-


Épülő emlékmű /1990 szeptember FMH/

Palotás József – 1848/49-es hősi emlékmű

Dunaujvaros