Dunaújvárosi Hírlap – 1977. december 23.
A VÁROS ARCA
Dunaújváros képeslapon
Sok szeretettel Dunapenteléről/Sztálinvárosból/Dunaújvárosból
Aki még nem járt Dunaújvárosban, nem lehet képe róla. Esetleg tudja, hogy egy új város épült itt a Duna partján, amelynek elsődleges feladata az új kohászati kombinát kiszolgálása. Esetleg emlékszik még egy-két újságban, vagy tv-ben látott városképre. Lényegében ennyiből áll városunkról alkotott ismerete.
Aki egyszer – vagy többször – járt már itt, benyomásokat raktározott el magában, emlékképeket őriz a város forgatagáról, a látványról, amely körülvette és végigkísérte Dunaújvárosban tett útja (útjai) során. Értékítéletét az ismeretek és benyomások alakítják ki.
Mi, akik rövidebb, hosszabb ideje itt, e város falai, keretei között élünk, mi tudunk legtöbbet Dunaújvárosról, szinte ismerjük minden zugát. Érthető hát, ha az elfogult hozzátartozó szerepét is magunkra vállaljuk, amikor erről a városról mondunk véleményt.
Városunk értékei
Sablonos lenne elsorolni, hány korszerűnek mondható közintézmény és összkomfortos lakás nyújtja azt az életkeretet, amit mi dunaújvárosiak a magunkénak mondhatunk. A városról alkotandó értékítéletnek mégis abból kell kiindulnia, hogy az országos átlagnál magasabb felszereltségű lakások, arányosan telepített, az igényekkel általában lépést tartó közintézményhálózat, s gazdaságosan működtethető ipari üzemek jellemzik Dunaújvárost. Mindez együtt több tízmilliárd forintot érő, rendeltetésszerűen használható anyagi érték, amellyel az országos érdekeknek megfelelően lehet és kell gazdálkodni.
Egy város azonban több az építmények összességénél. Több azáltal, hogy falai közt vibrál az élet, hogy keretet ad az emberek önmegvalósító törekvéseinek. A jól szervezett város – mint a miénk is – kevés felesleges energiát von el a lakosságtól, s a munkaidőn túli, rendelkezésre álló idő hasznosan felhasználható. Elég itt utalni arra, hogy lakásfűtésre, bevásárlásra, ügyintézésre jóval kevevesebb időt és fáradságot kell áldozni, mint sok más városban, s – elvileg – több idő jut a családra, szórakozásra, művelődésre.
Szegényes lenne a városról alkotott értékítélet, ha elfelejtenénk számba venni azokat az adottságokat, sajátosságokat, amelyek egyedivé, más városoktól megkülönböztethetővé tesznek egy települést. Ilyen egyedi jegyek élményanyaggá sűrűsödve táplálják a legtöbb városlakóban azt a tudatosan csak ritkán megfogalmazott állítást, hogy a lakóhelynek, esetünkben Dunaújvárosnak sajátos, más városban fel nem lelhető építészeti, városképi értékei is vannak.
Dunaújváros más, mint a legtöbb, sok évszázados múlttal rendelkező magyar város. Szükségképpen más, mert a megelőző korok építészete nem hagyhatott nyomot a város arculatán; nem volt mód – és idő – arra, hogy az egymást váltó századok legértékesebb alkotásai egymás mellé sorakozva megőrződjenek itt a ma embere számára az építészet s városalkotás élő, állandóan foramálódó múzeumaként. Dunaújváros új, előzmény nélküli város, hasonlóan a többi, felszabadulás után alapított szocialista városhoz.
Egyedisége abban van, hogy a legnagyobb, a Duna magaspartjára telepített, ám az eredeti elgondoláshoz képest leginkább megváltozott méretű, új város. S mert fejlődése eltért az eredeti tervezői elképzelésektől, az élet igényei számtalanszor módosították a korábbi terveket, s ezáltal hasonlóvá vált a nőtt városokhoz, azzal a különbséggel, hogy itt nem több évszázad, hanem csak a felszabadulás utáni időszak magyar városépítészetének krónikáját kísérhetjük figyelemmel, tereken utcákon járva.
A városkép mozgalmasságáról
A város utcáit, tereit határoló építmények – néhány sajátos középülettől eltekintve – tömegtermeléssel létrehozott, egyedi építészeti értéket alig hordozó lakóházak, közintézmények. Érték viszont a lakóházak s a középületek változatos elrendezése. Más és más városképet látunk a Római körúton, a Weiner Tibor körúton, vagy a Váci Mihály utcában. Egészen más panoráma tárul elénk, ha a Bánki Donát szakközépiskola felől pillantjuk meg a Munkásotthon épülettömbjét, a Castrum városrész sziluettjét, s ismét más ha a Fáy András útról szemléljük a Dózsa II. városrész kontúrját, s a völgybe futó Szórád Márton utat. Lehet városképi élményt gyűjteni Dunaújvárosban, nem is keveset. A Május 1. utca tengelyében álló víztorony, a Pentelei Molnár János utca festői részlete, a Dózsa György úti kettős platánfasor lombalagútja, a “vadliba-házak” közti modern sikátor, a Duna-parti szoborpark a a Duna víztükrével, s még számtalan városrész-látvány mind-mind képeslapra kívánkozik. Igaz, az állókép nem képes visszaadni azt a változatosságot, ami – a várost járva – filmszerűen végigpereg előttünk. Elég néhány métert haladva körülnézni, majd néhány újabb méter megtétele után széttekinteni s rájövünk, ismét hogy az előzőleg látottól mindig különböző látványban lehet részünk. Kivétel ez alól a Barátság városrész, ahol többször megismétlődik ugyanaz a városkép.
Dunaújváros építészeti értékének kell tekintenünk a változatos épületelrendezést, az ívelt utcákat, az öt- és tízemeletes házak váltakozó ritmusát például a Castrum szegélyén, az “S” alakban meghajlított Derkovits utcát a Dózsa II. városrészben, az újabb épületeken az erkélyek játékát, a toronyházak, pengeházak és kövérházak lehetőséghez képest változatos elrendezését, a garzonháznak az Építők útja tengelyébe való állítását, a Vasmű út déli lezárását a garzonház és a – sajnos panelből – most épülő tízemeletes munkásszálló épülettömegével. A városkép a változatos épületelhelyezés látványán túl szerencsésen egészül ki a dunai panorámával, az Óvárosba futó völgyek, a szabad strand, s a Szalki-sziget mozgalmas látnivalójával. Ha mindezt összevetjük a többi új város, vagy méginkább az új lakótelepek külső megjelenésével, rá kell jönnünk, hogy nincs szégyenkezni valónk, hogy hangulatos, egyéni arca van a mi városunknak.
A városkép felsorolt fő értékeit szerencsésen egészíti ki sok kirakat. Ebből a szempontaból is előnyös volt az a döntés, amely az épületek földszintjére helyezte az üzleteket mind a Vasmű úton, mind a Castrum, Dózsa II. és a Ságvári városrészben. Ez az üzletelrendezés azt eredményezi, hogy szorosabb városszerkezeti egységet alkot a bevásárlóközpont, az üzletutca és a lakóegységek; mozgalmasabb, élőbb a városrész egésze, mint amilyen lenne elkülönített üzletcsoport és lakóházcsoportok esetében. (Más kérdés, hogy a jóval kötöttebb elrendezésű földszinti üzletekben a kereskedelmi munka nehezebben szervezhető meg.)
Tetszetős fotóalbumot, vagy inkább színes filmet lehet készíteni Dunaújvárosról. Készült is ilyen film, bár az nem mutatta, nem is mutathatta bea város minden filmezésre érdemes részletét. Ha mi magunk járkálás közben ugyanúgy megfigyelnénk a város minden részét, mintha le akarnánk azt filmezni, akkor tapasztaljuk, hogy milyen sok, figyelmet érdemlő városképi részlet található Dunaújvárosban.
Dunaújváros /1965
fotó: Fortepan/Építésügyi Dokumentációs és Információs Központ
A Dózsa György út problematikája
Ha azt elemezzük, milyen látvány fogadja a Dunaújvárosba érkezőket, s az itt lakó embereket, nem kerülhetjük ki a negatív észrevételek felsorolását sem. Abból kell kiindulnunk, milyen látványt nyújt, s milyent lenne képes nyújtani a város ,ha gondosabban vigyáznánk Dunaújváros “külső” megjelenésére. Mielőtt elsorolnánk a nem tetsző dolgokat, különbséget kell tenni olyan, városképet rontó jelenségek, megoldások között, amelyek jóvátehetetlen, a későbbiekben meg nem szüntethető hatást eredményeznek városunk “megjelenésében”, s az olyanok között, amelyek a későbbiek során megszüntethetők.
A városkép hangsúlyos elemei a főbb útvonalakra, a városközpont-funkciót betöltő belső városrészekre koncentrálódnak, megadva a város karakterét és egyedi jellegét. Igaz ez a munkásszálló megépítésével befejezett kollektív alkotásnak tekinthető Vasmű útra, de igaz – sajnos negatív értelemben – Dunaújváros másik fő ütőerére, a Dózsa György útra. A vasútállomástól befelé, a Lenin tér felé haladva sokat ígér ez az út. A Kádár-völgy magasságában széttekintve belátható a védőerdő, a papíripari iskola, a Bocskai utcai épületsor, s az előreszaladó tekintet modern városkaput vél látni a három kollégiumi toronyépületben. A Dózsa György úton továbbhaladva a városképi élmény méltó folytatását várná mindenki. Ehelyett nagyméretű, ám foghíjas “bazársor” látványára emlékeztet az Autóker, a Kék Duna Áruház, a Csemege és az OTP doboz alakú, fantázia nélkül elhelyezett épületeinek sora, míg azután a Lenin tér és a tanácsház épületegyüttese méltó befejezése a Kádár-völgynél ígért városképi élménynek.
A Dózsa György út középső szakaszának vajmi kevéssé szerencsés beépítése még talán lehetővé teszi e fontos útvonal városunk egészéhez méltó építészeti befejezését, bár nem lesz könnyű helyrehoznia már meglévő “dobozsor” alacsony építészeti színvonalú városképét. Tervpályázatra, alkotó gondolatokra van szükség; tisztázni kell, hogyan lehet még, hogyan érdemes helyrehozni, amennyire csak lehet a Dózsa György utat, majd végül a tisztázott, alaposan mérlegelt építészeti elgondolást következetesen kell megvalósítani, s ettől akkor sem szabad eltérni, ha pillanatnyilag nincs anyagi fedezet megfelelő színvonalú épületek emeléséhez.
Vitatott a foghíjbeépítések városképre és városszerkezetre gyakorolt hatása. A kényszerítő körülményeket figyelembe véve elmondható, hogy míves gonddal illesztették a tervezők a meglévő városszerkezethez a pótlólag emelt épületeket. A foghíjbeépítés eredménye például, hogy rendezett lesz a mindeddig prérinek számító főtér mögötti füves tér, ugyanakkor egy értékes, közintézmény elhelyezésére alkalmas tartalékterülettől fosztotta meg magát a város.
Ami még a városképhez tartozik
A városképet nemcsak az előtérben álló épületek száma, tömeghatása és elhelyezése határozza meg, hanem annak a látványnak a teljessége, amit érzékelni lehet. Ebbe az összképbe viszont beletartozik a lakóházak, középületek állapota, gondozottsága, az erkélyek egyöntetűsége, sőt még az erkélyeken tárolt ingóságok színe, formája is. Beletartozik az összképbe az épületeket körülfogó növényzet mennyisége és minősége, a parkok állapota, az “utcabútorok” esztétikája, de még az is, mennyire tiszta, vagy szemetes a város.
A város kialakult szerkezete, az épületek formája és egymáshoz viszonyított helyzete, az erkélyek játékos váltakozása nem, vagy igen ritkán változtatható meg. Ám a környezet alakításával, a parkok védelmével, az új városrészek gyorsabb fásításával, továbbá amatőr vagy “profi” képzőművészekkel megterveztetett és a városnak sajátos arcot adó térkompozíciókkal, “utcabútorokkal” még nagyon sokat lehetne (és kellene) javítani a városképen.
Dunaújváros egyik forgalmas gyalogútja a kisegítő iskola és a tanácsház épülete közötti járdaszakasz, ahol a Castrum és a városközpont közötti, élénk gyalogforgalom bonyolódik. Az említett útszakasz, jelentőségéhez képest szerény élményt nyújt az ott haladóknak. Meg kellene keresni – esetleg ötletpályázat segítségével – hogyan, mivel lehet mutatósabbá tenni ezt az eléggé sivár gyalogos útszakaszt.
A város és táj kapcsolatához
Változatos, sőt olykor megragadó látványt nyújt városunk kapcsolódása a környező tájhoz. A domborzati viszonyok, a Duna enyhén ívelő kanyarja, Szalki-sziget zöldje, a várost körülfogó erdők megannyi lehetőséget adnak a városkép szebbé tételéhez. Igazolásul hadd hivatkozzam a Budapest felől vasúton, vagy gépkocsival érkezőket fogadó látványra (kivéve, amikor a vasmű füstjellege beborítja a várost), a Duna felső partszegélyéről feltárulkozó panorámára, vagy a Castrum városrész Óvárosból szemlélhető kontúrjára.
Ezekből az adottságokból többet is “ki lehet hozni”. Egy vonzóbb, a városhoz jobban kapcsolódó felső Dunaparti sétány (ahol a kitekintést nem akadályozza a legfelső tereplépcső pereme) a város ékessége lehetne, jobban mint most.
Fokozatosan parkerdővé alakul a város és a vasmű közötti erdősáv, s a Vöröshadsereg út két oldala, az egykori Aranyvölgy is gondozott ligetté alakul az elképzelések szerint. Mégis hiányzik Dunaújvárosból a szolnoki Tisza-ligethez, vagy a debreceni Nagyerdőhöz hasonló méretű és rendeltetésű igazi várospark, ahol kivilágított sétányok, szolid szórakozóhelyek, hangulatos söröző, szabadtéri színpad, szökőkút, sziklakert nyújthatna pihenést, felüdülést.
Van vidám parkunk, formálódik az alsó Duna-part, könnyen elérhető a régi víztoronynál levő, gondozott kiserdő, de önmagában egyik sem tudja betölteni a várospark szerepét. Épp ezért csak helyeselni lehet a “Ságvári csücsök” aktív pihenőzónává fejlesztésének tervét. Ha egy-két kioszk-szerű szórakozó-pihenőhely létesül a Ságvári városrész északi peremén, sétányokkal átszőtt ligetté alakítják ki az egykori Aranyvölgy mindkét oldalát, talán még gyalogoshíd is összes kapcsolja a két domboldalt kevésbé fog hiányozni az összefüggő, nagyerdő-méretű várospark, sőt a város és a táj illeszkedése az Aranyvölgy helyén értékes városszerkezeti elem lesz, amelyről nem szabad lemondanunk.
Vasmű út – Aranyvölgyi út kereszteződés, a háttérben a Dózsa György út épületei. /1973
Fotó: Fortepan / Lencse Zoltán
Felkelteni a fiatalok érdeklődését
A város kollektív alkotás. Nemcsak a tervezők elgondolásait, városvezetők döntéseit, hanem az itt lakók igényeit eggyé ötvözik a kő- és betonfalak, s a város arcát megformáló parkok, lámpatestek, szobrok. A lakosság teljesítőképessége (az üzemek, városfejlesztő segítése), s értékítélete is tükröződik a város “küllemén”. Sőt a lakosaság kulturáltságának színvonalára is következtetni lehet arról, mennyire tiszták – vagy szemetesek – a terek, az utcák.
Mindebből az következik, hogy a “várostudat” elmélyítésével, a szűkebb haza értékeinek számontartásával is érdemes fokozni a városlakók Dunaújvároshoz való kötődését. Erre főként a fiatalabb generáció szorul rá, hiszen az idősebbek, akik részesei voltak a városalapítás hőskorának, sokkal inkább magukénak érzik a minket körülvevő világot, mint a fiatalok. Éppen ezért nagyon hasznos lenne az általános és középiskolákban néhány alkalommal a város értékeit megismertetni a diákokkal, rajz-, fotó- vagy rejtvénypályázatokkal, esetleg más módon arra ösztönözni őket, hogy fedezzék fel saját maguk városunk szépségeit. A város iránt ily módon felébresztett figyelem óhatatlanul oda vezet, hogy a felnőttkorba lépő új generációk jobban fogják óvni városunk értékeit, s talán többen lesznek azok is, akik alkotóan hozzájárulnak majd Dunaújváros szebbé tételéhez.
Csongor György
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
