Szocialista Posta – 1951. október 20.
Dunapentelei postások a Vasműért
Dunapentele 2. kézbesítő brigádja vállalta, hogy a kézbesíthetetlen küldemények számát – gondosabb címnyomozással – csökkenteni fogja.
Dunapentele ma az ország szíve, ahová féltő szeretettel fordul sok millió szem. Majd minden városunkból dolgozik valaki Dunapentelén a Vasműnél. Az óriási méretű építés ütemét a posta fejlődése is regisztrálja.
Dunapentelén az építkezés megkezdésekor mindössze két postás dolgozó volt. Egyik postát kezelt, a másik telefont.
Kezdték egy készülékkel, aztán lett egy 5-ös kapcsoló, majd nemsokára már egy 100-as kapcsolószekrényt szereltek be a posta dolgozói.
A Vasmű fejlődésével ez is kicsinek bizonyult. Ezért a postások pártunk II. kongresszusára felajánlásként készítettek egy CB-200-as központot, majd mivel az kicsinek bizonyult, kibővítették s így rövid időre rá 300-as központban kapcsoltak a dunapentelei kapcsolónők.
A további követelményeket már csak gépesítéssel lehet kielégíteni. November 7-re készítik el a Standard dolgozói az új automata központot, amelynek bekapcsolását a postások már előkészítették. Eltüntették az ideiglenesen épített légvezetékeket, mindenütt elkészítették a város kábelhálózatát.
Október 20-ra átcserélik egész Dunapentelén a régi készülékeket tárcsás készülékekre, s november 7-től kezdve a napi 15-16.000 kapcsolást, amelyeket most 4 kapcsolónő bonyolít le, az automata gépek fogják elvégzeni.
|
Küldök egy képet a pentelei postáról (a felvétel 1951 nyarán készült a cirkuszos bódénál), ahol bizony nehéz körülmények között dolgoztunk. Főnökünk Tölgyesi József volt, aki emberséggel, jósággal, de erős kézzel vezette a hivatalt. Sokan neki köszönhetjük, hogy a postát megszerettük. Őt Fábos István, Csomány Ferencné, Kugler Viktor, majd Pásztor Béla követte, aki nemrég ment nyugdíjba. Megemlékezem még néhány munkatársunkról is, velük annak idején a nehéz körülmények ellenére is megálltuk a helyünket, a szálláson is együtt laktunk: Rozsné, Bányoczkiné, Mrázikné, Varga Irma, Zsigóné, Egervári Magda, Szmodicsné, Tóth Zsuzsa, Mózsiné… Sokuknak neve, sajnos, nem jut már az eszembe. Megemlítem még váltótársamat, Kiss Sándornét, akivel nagy egyetértésben dolgozunk. Szívélyes üdvözlettel: Tóth Istvánné |
A műszaki postások mellett a forgalmi postások is megtesznek mindent a Vasmű dolgozóiért. Ma már 36 dolgozó küzd Dunapentele jó postai ellátásáért, mert a város fejlődése megkívánja a postai ellátás fejlesztését, javítását is. Jelenleg még igen sok levél, csomag érkezik hiányos címzéssel, címzettje valahol a Vasműnél dolgozik. Megkeresni nagy probléma. Augusztusban még 254 csomag ment vissza azzal, hogy címzettje ismeretlen, szeptemberben azonban a postások igen sok dolgozónak felderítették a címét, s elérték, hogy csak 151 csomagot kellett mint ismeretlent visszaküldeni.
Ludas Matyi – 1951 november 22. – Le a bürokráciával! c. rovat
A Vasmű dolgozói postai ellátásának megjavításáért ezért a kézbesítők brigádot alakítottak, s november 7-e tiszteletére vállalták, hogy a 151 kézbesíthetetlen csomag címzettje közül 50-et kiderítenek.
A brigád tagjai, Fodor József, Rémiás Jánosné, Uti Lajos azt is vállalták, hogy a havonkénti 600 kézbesíthetetlen levél ismeretlen címzettjéből 200-at szintén felkutatnak, átadják a küldeményt címzettjének.
Sok szeretettel Dunapenteléről/Sztálinvárosból/Dunaújvárosból
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
