Béke és Szabadság – 1952. május 4.
TAVASZ SZTÁLINVÁROSBAN
Száztizenhat éve, csontfagyasztó tél dermedt reggelén háromszáz jobbágy jelent meg a pentelei községháza előtt.
– Kenyeret! – kiáltották a farkasordító hidegben. A jobbágyviskók zugai mélyén kihűlten álltak a sütőkemencék. Üresen a kamrák. Nem füstölögtek a kémények. Csak a szél süvöltött a pentelei sík felől, s tépdeste, cibálta a csapzott jobbágyok bozontos üstökét.
Az első kiáltást csend követte, a hatalom hallgatott. A sűrű tömeg utat nyitott, mert Szórád Márton, Rudnyánszky báró zsellérje törekedett előre. A házig ment s ott megállt. Megkocogtatta a bíró ablakát.
– Megyünk földet osztani, bíró uram!
A földosztókat utolérték Modrovich alszolgabíró zsandárai. Nyolc parasztot vasravertek. Szórádot a megyei tömlöcbe vetették, ahol két évig raboskodott heti két napi böjttel és negyedévenként huszonöt pálcaütéssel. A nyírfavesszőket használat előtt hideg vízbe áztatták, hogy ütésük jobban tépje a bőrt.
Erről a
Szórád Márton zsellérről
nevezik el május elsején a Sztálinváros-Óvárosnak nevezett régi Penteléről – az új városba – Sztálinvárosba vezető utat.
Nevek utcanévtáblákon – Szórád Márton út
Tavaly május elsején egyetlen elnevezett utcája volt Sztálinvárosnak, a Május 1 utca. Idén május elsején nevet kap valamennyi utca. Az iskola előtt fekvő tér Lenin, a főútvonal Sztálin nevét fogja viselni. Utcát kap Dózsa, Rákóczi, Petőfi, Ady, József Attila és Bartók Béla. Lesz Kohász utca és Makszimenko-köz. Az első utca pedig, amely felépült a sivó homokon, a rossz kukoricaföldeken, az “Építők útja” lesz. Ez az út a magyar történelemhez tartozik: 1950 májusában ezen át áramlottak az első építők a pentelei fensíkra.
Sztálin Vasmű Építője – 1952. május 1.
Azért jöttem, hogy megnézzem, mi épült Sztálinvárosban 1951 májusa és 1952 május elseje között? Ezúttal nem a termelő munkáról, az épülő vasműről számolunk be, hanem a városról, Sztálinváros szépüléséről. De ezt az építkezést sem tudtam nyomon követni: egy ember véges járásával nem tudja beérni egy óriás lépteit.
NEONFÉNY HIRDETI az első sztálinvárosi szállodát: “Vasmű Szálloda”
/Ráth Károly felvétele
A felvonulási épületekben kerestem szállást, de kinevettek, mert Sztálinvárosban már
megnyílt az első szálloda,
a Vasmű Szálloda, puha szőnyegekkel, vadonatúj, barna, fényezett bútorokkal, utcai erkélyekkel és puha selyempaplanokkal. Ha az első építők egymásra tornyodat! vaságyaira gondolunk!… Sört szállító gépkocsivezetőkkel, két cseh mérnökkel és a rádió fiatal riportereivel találkoztam a szálloda portáján. A szobák egész héten át foglaltak, néha napján ürül meg egy-egy, inkább szombat és vasárnap táján..
Kerestem azt a régi tölcsért a földben, ahol először sütöttek szalonnát 1950 májusában a kubikosok.
Május 1. útja. Ezen a képen már kibontakozik Sztálinváros nagyvárosi jellege, balról jobbra telefonpózna, hirdetőtábla filmplakátokkal, sétáló anya gyermekkocsival, várakozó taxi és – pálma a szabad ég alatt. (Ideje volna az erkélyekre a rácsot felszerelni!)
Háromemeletes palota magasodott fölötte. Kubikosokkal viszont találkoztam a Béke étterem első emeletén, a vakító fényt árasztó csillárok alatt, amint Heinemann Sándor tánczenekarát hallgatták és Wolf Johannával, a 26-os tröszt főmérnökével és Teván Zsófia építési mérnökkel beszélgettek vacsora közben.
MUNKA UTÁN a Béke-étterem nagytermében. A nagyterem alatt a földszinten most épül egy új espresso és italbolt
A Május 1 utcában bementem a kórházba és derült a szívem, hogy Sztálinvárosnak már kórháza is van az első, hősi idők úgynevezett »fektető« szobái helyett. De a főorvos eltanácsolt, mert mint mondotta, “itt már nincs sok látnivaló”. A kardiográfokat éppen csomagolták, mert május elsején megnyílik Magyarország egyik legszebb rendelőintézete, puha gumi szőnyegekkelelterített műtőkkel, fogászati rendelővel, a szovjet orvostudomány legújabb orvosi gépeivel ékesen.
ÉPÍTIK HAZÁNK egyik legmodernebb orvosi intézetét, a háromemeletes sztálinvárosi kórházat
/Ráth Károly felvétele
Mikor kimentünk ide, a Sztálin Vasmű épületéhez közel, azt tanácsolták nekünk, hogy inkább a készülő új kórházról készítsünk fényképfelvételeket (megcsináltuk a képet), mert Sztálinvárosban felépült s már tető alatt áll Magyarország egyik legszebb kórháza, amely a két emelet magas, vastag üvegfallal borított filmszínházzal szemben fekszik.
Kerestem a százezer cérnavékony facsemetét, amelyek úgy álltak valaha a város és a vasmű között, a jövendő erdősáv ölén, mint didergő kisgyermekek. Lombokat lengető nyárfákat és kedves akácokattaláltam a didergő kis csemeték helyén. A homokbuckákat kerestem a kikötő felé, ahol valaha órákig néztem az ekszkavátorok kanalainak munkáját. Zöld gyepágy fogadott. S a zöld gyepágy szélén óriási farudakra szerelt fehér vászon, kétezer néző befogadására alkalmas
szabadtéri mozi
épült a buckák helyén. Ha Sztálinváros lakója kinyitja a vasmű felé néző ablakát, messzelátóval akár lakása erkélyéről is végignézheti a mozielőadást.
Az Államvédelmi Hatóság kultúrcsoportjának előadása 1951. június 19-én a szabadtéri színpadon.
fotó: MTI/Kotnyek Antal
Kerestem a régi fabutikokat, ahol nem is olyan régen cigarettát, gyümölcsöt árultak. S szembetalálkoztam az Üzletház emeletnyi épületének neonfényével. Azon a területen, ahol valamikor – tavaly! – gumicsizmában dibdáboltak a kubikos lányok vagy a sártenger fölé fektetett pallókon ugráltak, ma már gépkocsik suhannak az aszfalton, a város locsolóautója permetezi a száraz utakat vagy MÁVAUT autóbusz szalad és megáll minden utcában, hogy felvegye az utasokat.
Üzletház épülete
A középületek tervezésének fejlődése a Sztálin Vasmű városépítésének tükrében
1952 április 25-én jártam itt. Volt idő, mikor a mérnökökkel csak fabarakkokban tudtam beszélgetni. Ugyanezeket a mérnököket most a 6-os étterem felett
a gazdagon berendezett Mérnök klub-ban
láttam viszont, amint műszaki folyóiratokban mélyültek el. Csak mellékesen jegyzi meg a Sztálin Vasmű és Sztálin város újságjának szerkesztője, hogy nyolcezer rózsatövet, félmillió virágpalántát ültettek el, gyökerestől kiástak húszesztendős ezüstfenyőket, húsz kilométerről teherautókon idehozták, hogy Sztálinváros dolgozó népét gyönyörködtessék az ezüst levelek. S hogy ebből a televényből micsoda új hajtások fakadtak, azt egy pesti újságíró meséli el, egy tizenkilenc esztendős fiú, aki múlt év májusában még betonozó munkás volt Sztálinvárosban. Felmászunk az új víztorony kétszánegy lépcsőjén, a kátrányos kavicssal beszórt tetőre, végignézzük tervünk legnagyobb alkotását és eltelünk a szépséggel.
A FŐKERT teherautókon húszesztendős ezüstfenyőket szállított az első szocialista városba. A fenyők meggyökeresedtek az egykori kukoricaföldek helyén
Széles a síkság. Az ég kék, mint mély tengerszemek. Sarjad a sztálinvárosi erdő. Az ég felé törnek a Sztálin Vasmű gyárainak vasvázai. A Duna sima tükrén anyagszállító hajók úsznak és füstjük elkeveredik az ég kékjével.
– Mi a szép, ha nem ez? – kérdi a volt betonmunkás, de mire leérünk az utcákra, úgy tűnik, mintha néhány tíz szélességi fokkal délebbre kerültünk volna. A Május utca sarkain pálmák pompáznak. Nem fiatal pálmák, húsz, harminc évesek.
Mikor nőttek ki a földből? De ilyet felesleges kérdezni itt. Az emberkéz hinti teli szépséggel a volt sivó homokot.
Ruffy Péter
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
