Sztálinváros, 1953 március 6


Béke és Szabadság – 1953. március 11.

SZTÁLINVÁROS, 1953 MÁRCIUS 6

A sztálini békemű

Azon a pénteki napon, azon a március 6-án, amelynek szorítása még nem engedte el szívünket, az egész emberiség szívét, ott álltunk kora reggel szobánkban vagy munkahelyünkön a Sztálin-kép alatt és fekete fátyollal kereteztük be. Ott álltunk és beletekintettünk a szemekbe, amelyek néhány órával ezelőtt lehunyódtak, ott álltunk és saját szívünk lüktetését hallgatva arra az emberre gondoltunk, akinek a szíve most szűnt meg dobogni, mert oly sokat dobogott minden emberért. És a fájdalmas mozdulat közben, amikor a gyásznak fekete és a vörösnek örökké élő színével kereteztük arcképét, arra gondoltunk, hogy szerte a nagy világon ezekben a pillanatokban hány, de hány ember cselekszi ugyanezt. A megrendülésnek és a gyásznak az érzése, a fiúi bánatnak ez az egyetemes emberi kifejezése: összekötött bennünket minden becsületes emberrel.


REGGEL HÉT ÓRA: A Sztálin Vasmű dolgozói a generátorház tetejére kitűzik az első fekete lobogót

Nemcsak a nagy szovjet nép fiai, nemcsak a kommunisták minden földrészen és tengereken keretezték be a gyász színeivel szeretett Sztálinunk arcképét, hanem minden ember, aki szereti hazáját, minden ember, aki szereti gyermekét, minden ember, aki szereti a békét. Azokban az órákban, amikor Sztálin szíve megszűnt dobogni, minden szív a földkerekségen az ő nevének ütemére dobbant. Sztálin – béke: dobogtak a szívek és ezzel korunknak, az emberiség hajnalának, a nagy sztálini kornak legnagyobb igazságát és legteljesebb erejét is kifejezték.
Sztálinra gondolt és a békére gondolt, de így is mondhatjuk: Sztálinra gondolt, tehát a békére gondolt, arcképét gyásszal keretezve a béke minden harcos híve. Van-e olyan városa, falva, vagy eldugott tanyája a világnak San Francisco felhőkarcolóitól a papirosfalú japán házakig, az eszkimók iglujától az új-guineai nádkunyhókig, ahol ne volna Sztálin-kép?
Vannak országok, ahol ott függ minden otthonban az édesapa képe mellett és ott függ minden munkahelyen az esztergapad, a tanári katedra, vagy az íróasztal fölött. Ha elmegyünk otthonról, az ő tekintetével búcsúzunk és munkahelyünkön az ő szemének mosolya fogadott és fogad. De vannak országok, ahol Sztálin képét rejtegetni kell, ahol könyvek között őrzik vagy a szekrény belső ajtajába rajzszegezve, ahol nem büszkén és nyíltan merítenek belőle erőt, hanem büszkén és titokban. Mindenütt a világon, ahol az emberek a békét óhajtják és akarják, boltban vettek, vagy újságból kivágtak maguknak Sztálin-képet és azon a napon, amikor a legszeretettebb ember eltávozott tőlünk, az egyszerű emberek millióit mint vérségi kapcsolat kötötte össze az a mozdulat, ahogy szembenéztek az arcképpel és beszélgettek vele.
Mindenkinek mást mondott ekkor Sztálin és mindenkinek ugyanazt is mondta. A moszkvai kőművesnek, aki harmincegy emelet magasságban Sztálin sok alkotása közül, azt mondják, a legkedvesebbeket, a moszkvai magasépületeket váltja valóra, azt mondta: építs, fiam, még biztosabb szemmel, még gyorsabb kézzel, még küzdőbb lélekkel. A Karakum-sivatagban a mérnöknek azt mondta: dolgozz tovább és a por, amelyet a száraz szél most a szemünkbe hord, nemsokára a multé lesz. A calabriai földművesnek azt mondta: jól tetted, hogy elfoglaltad a gróf földjét, a tied ez már örökké. Henri Martinnek, a meluni börtönben, azt mondta, miközben a béke tengerésze elővette az elrejtett Sztálin-képet: engem is bebörtönöztek és győztem, te is győzni fogsz. Paul Robesonnak valahol Amerikában azt mondta: énekeld tovább a béke dalát a végső győzelemig. Az írók azt olvasták ki tekintetéből, hogy még inkább a valóságot és az igazságot kell megírniuk, a szobrászok azt, hogy olyan műveket kell alkotniuk, amelyek neki is tetszettek volna, apák és anyák, hogy gyermekeiket meg kell tanítaniuk sztálini módon élni, minden embernek azt mondta Sztálin, ami éppen annak az embernek a legfontosabb, a legszentebb útravaló élete további során. És mindenkinek ugyanazt mondta: béke.


DÉLELŐTT TÍZ ÓRA: Megérkezett a Vasmű területére a Szabad Nép különkiadása J. V. Sztálin haláláról.
A Mechanika műhely ifjúmunkásai mély megrendüléssel olvassák a szomorú hírt

Az, aki a történelem legnagyobb harcait és háborúit vívta meg és győzött bennük, az emberiség szívében éppen harcaiért és győzelmeiért is a béke gondolatával azonosult. Ennek a titka talán az is, hogy Sztálinnak köszönhetjük, hogy a béke elvont fogalomból kitapintható valósággá, a béke fenntartása elérhető lehetőséggé változott. A sztálini lángelme egyik legjellemzőbb tulajdonsága az, hogy beszédeit és írásait az egyszerű emberek százmilliói nyomban megértik és ugyanakkor a legpallérozottabb koponyáknak addig soha nem sejtett indítékokat ad, addig elérhetetlen távlatokat nyit meg. Sztálin minden mondatára és államférfiúi cselekedetére is áll az, amit budapesti szobrának leleplezésekor Révai József mondott: “Egyszerűségében is nagy, nagyságában is egyszerű.” A nemzetközi békemozgalmat Sztálin lángelméje vitte el az egyszerű emberek szívéhez és a kiváltságos nagy alkotók értelméhez. A nemzetközi békemozgalom mindenkié és hogy mindenkié, minden becsületes emberé, két és fél milliárdé, az egész emberiségé, azt annak köszönheti, hogy céljait Sztálin elvtárs jelölte ki, alapjait Sztálin elvtárs vetette meg, világpolitikai szereppel Sztálin elvtárs ruházta fel.
Sztálin a béke első zászlóvivője – ez nemcsak azt jelenti, hogy a sztálini békepolitika a nemzetközi fórumokon a legdöntőbb tényező, nemcsak azt jelenti, hogy a Szovjetunió a béke nagyhatalma, hanem azt is, hogy Sztálin adta meg és dolgozta ki a történelem e legnagyobb mozgalmát. A nemzetközi békemozgalom a legeslegszélesebb rétegek, az egész emberiség mozgalma. Idézzük fel emlékezetünkben a sztálini megfogalmazást: a mostani békemozgalomnak “nem az a célja, hogy megdöntse a kapitalizmust és megteremtse a szocializmust, hanem a béke megőrzéséért vívott harc demokratikus céljaira korlátozódik… célja, hogy harcba vigye a néptömegeket a béke megvédéséért, az új világháború elhárításáért.”
A nemzetközi békemozgalom az egész emberiség mozgalma, mert elvi alapja a két rendszer békés együttélésének lehetősége. Idézzük fel itt is a sztálini tanítás szavait: “A kapitalizmus és a kommunizmus békés egymás mellett élése teljes mértékben lehetséges, ha megvan a kölcsönös óhaj az együttműködésre.”
A nemzetközi békemozgalom az egész emberiség mozgalma, mert az emberiség leghaladóbb részével, a Szovjetunióval kapcsolja össze minden ember békevágyának ügyét. Fülünkben csengenek még Sztálin szavai a XIX. pártkongreszszuson: “Ami a Szovjetuniót illeti, a Szovjetunió érdekei egyáltalán nem különíthetők el a világbéke ügyétől.”


TÍZ ÓRA HARMINC: A nagykohó építői előtt felolvassák a moszkvai jelentést:
“… március 5-én este 9 óra 50 perckor, súlyos betegség után elhúnyt Joszif Visszarionovics Sztálin”

A nemzetközi békemozgalom az egész emberiségé, ahogyan az egész emberiségé a nagy Sztálin, aki millió békevágyból egységes békeakaratot kovácsolt. A sztálini békemű máris megváltoztatta a történelem éghajlatát. A sztálini békeművet diadalra nekünk kell vinni. Sztálin emlékéhez méltóan dolgozni és küzdeni: ez most minden becsületes ember, minden békeharcos első kötelessége.
Hányszor gondoltuk, mondtuk és énekeltük az elmúlt években: Sztálin a béke! Az ő munkája, politikája, gondoskodása, jelenléte kezesség volt az egyszerű emberek százmillióinak, hogy a béke fennmarad a földön. Ezután is, ha nevét kiejtjük, a békére gondolunk. De ez a szép igazság fordítva is érvényes. Valahányszor azt mondjuk: béke, Sztálinra gondolunk. Nincs olyan perc, amikor Keleten, vagy Nyugaton, Északon vagy Délen ezreik és százezrek ne gondolnának, ne beszélnének a békéről. Nincs olyan perc, amikor kimondva vagy kimondatlanul ne gondolnánk Sztálinra.

Boldizsár Iván

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.

Dunaujvaros