TV Mozi – 1983. január
Hetedik év
PALOTAI BORIS írja
A Hetedik évet regénynek írtam meg, évek múlva készült belőle tévédráma. Élménymagból született, mint minden írásom. Hét hónapot töltöttem Dunapentelén a hősi korszakban (mi sárkorszaknak hívtuk), barakkban laktam tizenheted magammal, egy ilyen közösségben, összezártságban megnyílnak az emberek, s azt is elmondják, amiről nem sejtették, hogy bennük volt. Itt ismertem meg Pirit, a hősnőmet. Hogy mi ragadott meg benne, magam sem tudom. Más volt, mint a többi. Kihívóan őszinte és ugyanakkor riadtan zárkózott. Esténként eltűnt a barakkból, s csak hajnalban osont vissza. Hiába faggatták, nyaggatták, senkinek sem árulta el, hol járt.
Dunapentele már Dunaújvárossá nőtte ki magát, amikor meghívtak író-olvasó találkozóra. Ismerős arcokat kutatva róttam az utcákat, s egyszer csak férjébe karolva, kisfiát kézenfogva, szembe jött velem Piri. Arca lángvörösre gyúlt, szinte menekült előlem. Hónap múlva tudtam meg, hogy amikor feloszlatták a nyilvánosházakat, a lányokat Inotára és Pentelére küldték dolgozni, Piri így került oda. Egy mérnök beleszeretett, feleségül vette, harmonikusan élnek, de Piri állandóan attól retteg, hogy kipattan a titka.
Ebből a rendhagyó történetből született a regényem. A fantáziám megtoldotta, átgyúrta, csupán a szereplők karakterét hagyta érintetlenül. Mit akartam megírni ebben a tévédrámában, ami annyi embert érint? Hogy nincsen féligazság, kegyes hazugság, mellébeszélés, az igazságot nem szabad kozmetikázni, megbosszulja magát. Kínos bevallani, amit az ember önmaga előtt is titkolni próbál, de a múltat vállalni kell akkor is, ha belerokkanunk.
Bács Ferenc és Bodnár Erika
Nemere László rendezte a tévéjátékot, érzékenyen, lelkiismeretesen, rendezői elképzelése, mint már annyiszor, most is szinkronban volt az enyémmel. Bodnár Erika játéka megrázott, meghatott. Ez a fiatal színésznő azt is érezte, ami a szavak mögött bújkált: a kimondhatatlant, a meg nem magyarázhatót. Tábori Nóra család után vágyódó, nagyszájú, jószívű kurvája telitalálat. Bács Ferenc beilleszkedni akaró korrekt mérnök-figurája, szűkszavúságában is mindent elárul arról az osztályról, amelybe beleszületett, s amit a változtatni akarás energiájával el akar hagyni.
Hogy sikerült-e megírnom azt az ellentmondásokkal terhes, lélekkavaró korszakot, amely szocialista várost emelt a kukoricaföldeken, öntödét, kohót, s melyben ugyanakkor súlyos konfliktusok között őrlődtek emberek, ártatlanokat vetettek börtönbe – a nézők döntsék el.
Tábori Nóra és Bodnár Erika
Tévéjátékomon a dramaturgia törvénye sok mindent módosított, sűrített, kimaradtak részek. A regény epikáját nem tűri a képernyő. Hogy azt kapják-e a nézők, amit vártak, a megelevenedett alakok elhitetik-e, amit torokszorulással közölni akartam – majd elválik.
