Néphadsereg – 1978. április 02.
Megindul az átkelés az új, vasúti uszályhídon
Az uszályok mindig is a víziszállítás nélkülözhetetlen eszközei voltak… A kor igénye, a honvédelem korszerűsítése azonban olyan új típusú uszályok megalkotására sarkallta a szakembereket, amelyek békeidőben kitűnően alkalmasak a vízi útvonalakon történő szállításra, szükség esetén pedig felhasználhatók pillér nélküli vasúti hidak gyors létrehozására. Számos különböző népgazdasági szerv és vállalat szakembereinek jól összehangolt, példás együttműködése után néhány hónapja a hazai és a külföldi szakemberek előtt is bemutatták az új magyar vasúti uszályhidat. A híd terveinek elkészítésében és kivitelezésében jelentős feladat hárult a magyar néphadsereg három tisztjére: Mázán Pál mérnök alezredesre, Borozván Béla mérnök ezredesre és Galló László mérnök őrnagyra.
Honvédelmi érdek
Mázán Pál mérnök ezredes a Haditechnikai Intézet tudományos főmunkatársa igen elfoglalt ember. Jellemző erre, hogy – bár már befejeződött a “nagy munka”, már nem görnyednek fél éjszakákat a vasúti uszályhíd tervei fölött, már nem töltenek hosszú, feszültséggel teli napokat az uszálymonstrumok gyakorlati próbájánál -, csak késő este, a lakásán tud néhány percet szakítani a beszélgetésre.
Mazán Pál ezredes: “A tervezőket nem érte váratlanul a feladat”
Mazán ezredest már kisgyermek korában érdekelték a gépek, műszaki berendezések rejtelmes, áttekinthetetlennek tűnő világa. Talán ez az érdeklődés sarkallta, hogy a középiskola elvégzése után a műszaki egyetem általános mérnöki karán kezdte, majd – egy pályázati felhívásra történt jelentkezés után -, az egyetem hadmérnöki karán folytatta tanulmányait. 1953 nevezetes évszám életében, főhadnagyi rendfokozattal avatták tisztté, s ugyanabban az esztendőben mérnök tanári beosztást kapott az akkori honvéd akadémián. Később csapatbeosztásban próbálta ki elméleti tudása gyakorlatie rejét, majd jelenlegi munkahelyére került.
– Felvértezve az egyetemi oktatásra épülő gyakorlati ismeretekkel, s a csapatgyakorlatokon szerzett alkalmazás-technikai kérdésekkel, számos, elsősorban hídépítéssel kapcsolatos új feladatot kaptam – emlékszik az akkori időkre. – Ugyanakkor kezdtem az uszályhidak kérdésével is foglalkozni.
Abban az időben a magyar uszálypark természetesen még nem volt olyan korszerű, mint ma, az első kísérleteket, méréseket még kavicsszállító uszályokon kezdték. A munkálatok azzal a szándékkal indultak, hogy honvédelmi érdekű feladatokat népgazdasági eszközökkel próbáljanak megoldani abban az esetben, haa meglevő hidak pótlására kerülne sor. Mindenekelőtt felmérték, hogy milyen uszályokat követel a magyar folyami hajózás, s az eredményeket katonai igényekkel egészítették ki. Az elsődleges munka a közúti híd megalkotása volt, amely korántsem jelentett akkora műszaki problémát, mint később a vasúti uszályhíd. A korszerűen kialakított közúti uszályhíd elkészülte után fogalmazódott meg a közúti híd vasúti híddá alakításának igénye. A tervezőket nem érte váratlanul ez a feladat. Bár nem gondoltak erre, az uszályfedélzet tervezésénél már a vasúti terhelést is bekalkulálták. Közben kapcsolódott be a munkába Galló László mérnök őrnagy, a Haditechnikai Intézet munkatársa.
Nyitott kérdés
Az utóbbi hónapokban a Galló családnál is vissza-visszatérő kérdés volt: “Apu, mikor jössz haza?” A nagylányok – mindhárman általános iskolások már -, persze megértették: édesapjuk fontos, sok időt igénylő munkát végez.
Galló László a katonai középiskola elvégzése után a tiszti iskolán műszaki szakaszba került. A fiatal hadnagy 1960-ban búvár és felderítő tisztként kezdte szolgálatát. A búvárszakasz parancsnokát később betegsége miatt szakszolgálatba helyezték. Korábbi tervét, hogy folytatja műszaki tanulmányait, ekkor váltotta valóra, majd később a Haditechnikai Intézetben időközben megüresedett “hidas helyre” került. Azóta tudományos előadóként dolgozik az intézetben.
– Az uszályhíd létrehozása jelentős fejtörést okozott a szakembereknek. A MAHART-nál már korábban, 1968 óta foglalkoztak olyan uszálytípus kialakításával, amely bizonyos katonai követelményeket is kielégít, tehát uszályhíd – tájékoztat Galló őrnagy.—-A feladat úgy fogalmazódott meg 1970-ben, hogy a gyakorlatilag polgári rendeltetésű uszályoknál kell a szempontokat megvalósítani. Ezekkel, a bizonyos katonai követelményeket már teljesíteni, kiszolgálni tudó uszályokkal kezdtük meg a további kísérleteket.
Galló László őrnagy: “Az uszályhíd létrehozása jelentős fejtörést okozott”
A kísérleteket megelőzően az UVATERV-vel közösen tanulmányt készítettek, aminek egyértelmű volt a következtetése: a folyóra merőlegesen össze lehet az uszályokat kapcsolni. Kritikus kérdésként az összekapcsolás hogyanja szerepelt. Ennek megoldása tulajdonképpen az uszályhíd megalkotása volt…
A vasúti feljáróhíd beépítése
Példaadó megoldás
Az uszályhíd elkészítésében számos szerv és vállalat közreműködött, a hadsereg szakemberein kívül részt vettek az Országos Tervhivatal, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium a MAHART, valamint az Út- és Vasúttervező Vállalat munkatársai is. A munkálatok hatékonyabbá, szervezettebbé tételére a Honvédelmi Bizottság határozata értelmében a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium operatív bizottságot hozott létre, amelyben már hárman képviselték a hadsereget. Mazán alezredes és Galló őrnagy mellett ott volt a vasúti kérdések szakértője, Borczván Béla mérnök alezredes is.
Borczván Béla már fiatal korában megismerkedett a vasutasok nehéz életével. Dolgozott fűtőházban, volt mozdony-lakatos, majd mozdonyvezető-gyakornok, s a munkásévek után került a tiszti iskolára. A tanulás új lehetőségeket teremtett a munkához szokott fiatalembernek, s a vasútforgalmi technikum elvégzése után diplomát szerzett a műszaki egyetem közlekedési-mérnök szakán. A néphadseregben számos fontos beosztásban dolgozott, de munkája valamiképpen mindig kapcsolatban volt a vasúttal, a szállítással.
Úgy mondják a munkatársai, hogy Borczván alezredes “derékba kapta a munkát”, amikor bekapcsolódott a vasúti uszályhíd kialakításába. A tervek egy része ekkorra már elkészült, de a résztervek készítéséből derekasan kivette a részét a vasúti szakember. Szakvéleményére mindig számítottak, nem csak az operatív bizottság ülésein, hanem a Dunán végrehajtott gyakorlati próbákon is.
Borozván Béla ezredes: “A gyakorlati próba bizonyította az elképzelés helyességét”
A kettős rendeltetésű uszályok békeidőben hatékonyan kiveszik a részüket a gazdasági építőmunkából: vasércet szállítanak Dunaújvárosba. Szükség esetén azonban rendkívül rövid idő alatt, köz-, illetve vasúti hidakká alakíthatók, s megbízható kapcsolatot jelenthetnek az országrészek között.
* * *
Az Állami- és Kossuth-díj Bizottság javaslatára a Magyar Népköztársaság kormánya Mazán Pál mérnök ezredesnek, Borczván Béla mérnök ezredesnek, Galló László mérnök őrnagynak, Gyenge Károly mérnöknek, a MÁV vezérigazgatóság vasútihíd szakosztálya vezetőjének és Kom Ferenc mérnöknek, a MAHART műszaki igazgatójának a nagyfolyami állandó hidak pótlására alkalmas, a népgazdasági érdekeket és a honvédelmi követelményeket figyelembe vevő közúti-vasúti hidak kialakításáért megosztott Állami-díjat adományozott.
T. B.
BLEICH RUDOLF, TÓTH ANDRÁS és a szerző felvételei
Vasúti mellékszárnyon a partig, majd az uszályhídon át a Dunán
TS-uszályhídra vezető mellékvágány /2018, 2021, 2022 és 2023 – KÉPEK
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
