Dunaújvárosi Hírlap – 1996. május 28.
Hogy legyen helye a léleknek
Ünnepélyes keretek között szentelték fel az új evangélikus templomot
Jelzésértékű az időpont: Pünkösd szombatján szentelték fel a Magyarországi Evangélikus Egyház új temlomát és gyülekezeti centrumát Dunaújvárosban. A szentlélek kiáradásának ünnepére “időzített” templomszentelési ünnep “üzenete” még laikusoknak is nyilvánvaló: az új templom lehet gyönyörű (mert vitathatatlanul az), működhet a jövőben evangélikus centrumként (mintezt tervezik is: a lelkészlakás mellett – pontosabban alatt – vendégszobák várják a messziről jövőket, és a főépület mellett külön ifjúsági “kuckót” is emeltek a fiatal híveknek), a hely mindenek előtt, fölött a lelkek épülését szolgálja majd. A templom a lelkek építményének alapköve lesz. A szombati templomszentelés szép pillanatai máris erről tanúskodtak.
“Erős vár a mi Istenünk” – a kézszorítás mellett így köszönt (mint mindenki más ünnepelni érkezőt) Reisch György evangélikus lelkész a bejáratnál. Még jó egy óra van a szertartás kezdetéig, de már nagy a szakadalom: az ország minden részéből érkeztek hívek. Sokan jöttek Apostagról, Kecskemétről, Soltról – ezt az magyarázza, hogy egyházjogi státusza szerint a dunaújvárosi templom a Bács-Kiskun megyei egyházkerület része. Számos külföldi vendég is megtisztelte jelenlétével az szentelési ünnepséget: Hermann von Loewenich püspököt képviselendő jött Dunaújvárosba Claus-Jürgen Roepke, a Bajor Evangélikus Egyház főtanácsosa, a bajor diakónus-szolgálat vezetőjeként jelent meg Christof Hechtel egyháztanácsos.
“Keményen” süt a nap, a templom udvarában is egyre kevesebb a hely: pihegés és a külcsín szemrevételezése közben a felekezet minden évben összejövő fúvóstáborának Johann Gyula lelkész irányította zenakara muzsikál – nagyon szép egyházzenei összeállítást “hoztak”. Még nem lehet bemenni. Az ünnepség kezdete a templomkapu kulcsának ceremoniális átadása. Nagy Tamás, a templom Ybl-díjas tervezője adja át a kulcsot d. dr. Harmati Béla püspöknek, a Magyarországi Evangélikus Egyház püspök-elnökének. A püspök a helyi lekésznek nyújtja a kulcsot. A bejárat megnyittatik. Káposzta Lajos esperes, a Bács-Kiskun megyei elöljáró köszönti az érkező híveket: “Az Úré ez a kapu, igazak járhatnak be rajta…” A gyönyörű épület minden négyzetcentimétere megtelik néhány percen belül. “Uram, szeretem a Te házadat…”
Tervtől a megvalósulásig
Csipetnyi múlt: először a nyolcvanas évek végén vetődött fel az evangélikus templomépítésének gondolata. A város és az egyház közötti, immár konkrét tárgyalások 1992-ben kezdődtek, egy évre rá Nagy Tamás nyerte a meghívásos tervpályázatot – ő a tervezési feladatokon messze túl végig tevékeny részese volt a történéseknek, hatalmas lelkesedéssel vette ki részét az építkezés körüli (lényegében máig tartó) szervezési és egyeztetési munkákból – az építkezés még abban az évben megkezdődött. Az új templom az evangélikus gyülekezet, a város, a Magyarországi Evangélikus Egyház, a Bajorországi Evangélikus Egyház, a Lutheránus Világszövetség, a Gusztáv Adolf Segélyszolgálat és a Luther Márton Szövetség segítségével épült. Dunaújváros fele áron biztosította az építési telket, a városfejlesztési iroda térítés nélkül vállalta a műszaki lebonyolítást a kivitelezés-szervezéstől a műszaki ellenőrzésig. A város “cserébe” kapott egy csodaszép épületet – az új templom még laikus szemmel is lenyűgöző. Kívül, belül. Tájba simuló formák fogadják a közeledőt, természetes harmónia és színvilág, megkapó egyszerűség várja azt, aki belép, játszik a fény. Arra pedig, hogy milyen fontos a gyülekezeti tagoknak ez a nap – és kis túlzással a város első templomának nevezhető épület -, álljon itt bizonyságul egy rövid részlet egyikük – Tóth Ferencné – alkalmi művéből: “A mi gyermekeink felnézhetnek a templom magas tornyára./ Elámulhatnak nagyságán.”
“Ma lesz üdvössége ennek a háznak…”
Templomszentelő istentisztelettel folytatódik az ünnepség.
Imádkozni és hálát adni jöttünk – köszönti a híveket a püspök-elnök -, de jöttünk szolgálni is. Ez a templom azért épült, hogy helye legyen a léleknek, mondja, majd az első, jeruzsálemi gyülekezetre emlékezik. Természetesen megfogalmazza a kitüntetett nap jelentőségét: a pünkösd a megújító lélek időszaka, amikor a lelki dimenziók és spirituális értékek válnak fontossá. Hasonlóan beszél a templomról, mint a gyülekezet élőhelyéről, ahol az ember felemelheti a fejét a porból és a sárból. Az ökumené szellemében köszönti a katolikus és református vendégeket – legyen e hely az Isten felé nézés idején a kézfogásé.
D. dr. Harmati Béla püspök mellett Káposzta Lajos esperes és Reisch György lelkész az istentisztelet szolgálatvégzője. A templomszentelés tevékeny részese a zenei egyesület kamarazenekara és a Dunaújvárosi Vegyeskar – a kóruson álló, ülő muzsikusokat Horváth Péter vezényli a csodálatos akusztikájú teremben. Az orgonát Bencze Gábor orgonaművész, a Deák téri evangélikus gimnázium tanára szólaltatja meg. A szentelést gyülekezeti gyónás és feloldozás, majd úrvacsoraosztás követi. Az elbocsátás és hirdetés, valamint az áldás után még sokáig tele a templom.
|
|
Az istentisztelet után egyházközségi közgyűlésre kerül sor. A vendégeknek dr. Pethő János és Sztankovics Lászlóné presbiter, valamint a tervező és a lelkész számol be a templom és gyülekezeti központ építéséről, a gyülekezet fiataljainak szép műsora után dr. Sólyom Jenő akadémikus, egyházkerületi felügyelő és Claus-Jürgen Roepke müncheni egyházfőtanácsos üdvözli a megjelenteket. A testvéregyházi és önkormányzati köszöntők, valamint a zeneiskolai “üdvözlés” után püspöki zárszóval ér véget a közgyűlés.
Kilépve a fakapun, végigsétálva a terméskőből rakott járdán, még visszanézek: rámmosolyog a harsonás puttó a “gyereklak” tetejéről…
Nyulasi
Wohlmann György felvételei
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
