Helyi Téma – 2010. március 17.
Fegyvert fogtak 1848-ban a penteleiek
És felragyogott a csillag, a “népek hajnalcsillaga!…” “Megvirradt, fölébredt a föld” Párizstól a román fejedelemségekig. Megbolydult az édes haza, Magyarország is. Március 15-én Pesten forradalom robbant ki. Híre futótűzként terjedt. S nem maradt tétlen a Duna menti mezőváros, Pentele lakossága sem.
Az áprilisi törvények, amelyek gyökeres változást hoztak, hamarosan megvalósultak országszerte, így a nemzeti őrsereg felállításáról szóló törvény végrehajtására is már tavasszal sor került.
Az áprilisi törvények kiadványa gróf Batthyány Lajos miniszterelnök képmásával
fotó: wikipedia.org
“Nem adunk már az uraknak sem robotot, sem dézsmát”
A forradalmi helyzet követelte őrsereg összeírásának nagy munkáját Pentelén májusban végezték el Nagy Sándor szolgabíró parancsára. A helybeliek büszkeségére 237 önkéntes jelentkezett, akik közül 223 főt láttak fegyverforgatásra alkalmasnak. A jelentkezettek névsorának élén a birtokos nemesek álltak (Újváry József, Gallavich Rudolf), utánuk következtek az értelmiségiek (tanító, táblai jegyző, postamester, orvos, a községi lelkész, a népjegyző), majd a közpolgárok (a volt jobbágyok) és a kézművesek nevét olvashatták. (A hálás utókor az 1848-as emlékmű közelében jegyezte le nevüket.)
A névjegyzékből az is kiderül, hogy Jovánovics Tódor kereskedőt választották ideiglenes kapitányuknak. Az összeírás sikerességében valószínű nagy része volt Varga Mihály népjegyzőnek. A 34 éves fiatalember nemcsak jegyzője, nótáriusa volt a mezővárosnak, hanem a forradalom és később a szabadságharc következetes képviselője. És része volt a sikerben annak a szellemiségnek is, amelyet Pentele lakossága már a forradalom előtti évtizedekben magáévá tett a földesurai ellen folytatott küzdelmekben. Az alkalmasnak bizonyultak felfegyverzése a járási szolgabíró javaslatára rövidesen megtörtént. Céljukat a törvény így határozta meg: “a személyes és vagyonbátorság, a közcsend és a belbéke biztosítása”. Jovánovics Tódor, aki nyugdíjas lovas katona volt, nagy gondot fordított a fegyvergyakorlatra. Hiszen a haza veszedelemben forgott, csakhamar lángra borult a Dunántúl. 1849 szeptemberében Jellasics horvát bán a bécsi udvar támogatásával több mint 50 ezer főből álló osztrák-horvát haderő élén megkezdte támadását Magyarország ellen.
A próbatétel most következett el a pentelei nemzetőrség számára. Bár a fő hadmozdulatokban nem kellett részt vennie, de őrködni volt köteles a Budáról Eszékre vezető országút pentelei szakaszára és a dunai átkelőhelyekre. A feladatok végrehajtásában együtt kellett működnie a szomszédos települések nemzetőreivel és Görgey Artúr honvédőrnaggyal, akit gr. Batthyány Lajos miniszterelnök a dunai átkelőhelyek védelmével ő bízott meg. Ez időben írta Görgey: “Csak most erélyt, csak most erőfeszítést, mert a nép – könynyezve írom – a nép velünk tart!”
“Csak most erőfeszítést, és mentve vagyunk”
1849 januárjában azonban a császáriak megszállták Fejér megye nagy részét, és ekkor feloszlatták a pentelei nemzetőrséget is. De szellemisége tovább élt. Ennek is része volt abban, hogy a mezőváros elöljárói 1849. január 13-án megtagadták az I. Ferenc József iránti hűségnyilatkozat aláírását.
A pentelei temetőben nyugszanak az 1848-ban elesettek is
Fotó: Laczkó
Nemrégen hallottam olyan bátor pentelei emberről, aki csatákban is forgolódott: a Cs. Farkas család egyik elődjéről. Mesélik, mielőtt elindult volna, családját biztonságos helyre költöztette, Adonyba, Csefkó nevű rokonokhoz. Hogy merre harcolt, azt nem őrizte meg a családi emlékezet. De egészségben hazatért a csatákból, és visszahozta övéit Pentelére. Ekkor kapta ő és leszármazottai a “Csefkó” ragadványnevet. Amikor március idusán kitűzzük ruhánkra a nemzetiszínű kokárdát, gondoljunk rájuk is, azokra a penteleiekre, akik 1848-ban fegyvert fogtak a hazáért.
Fekete Teréz
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
