Dunaújvárosi Hírlap – 1999. március 13.

A nemzet harcba indult a szabadságáért

A szabadságharc közkatonái, a fegyver helyett kiegyenesített kaszát, lándzsát, vasvillát fogó zsellérek, az éppen csak jobbágyi sorsukból felszabadított parasztok neve az idők folyamán elveszett. Eltűntek az emlékezetből, ahogy a sírok sorakoztak a temetőkben. 1848 tavaszán és nyarán alig-alig akadt olyan írástudó, aki feljegyezte volna, mi is történik a falujában. Az utókor lelkes kutatói a levéltári iratokra hagyatkozva rekonstruálták az eseményeket. Mi Ozoráig követtük a dicsőséges csapatot.

 
Jellassich bán hajthatatlan volt, meg akarta semmisíteni a magyar haderőt – Pákozdon szeptember 29-én szétverték a seregét

Rode Nep János 1820-ban született, s amióta az eszét tudta, dolgozott. Alig telt meg azonban a kamra, a magtár, hiszen a legjobb szántókat, a réteket és a legelőket a földesurak az uradalmi földekhez csatolták. Már serkent a bajsza amikor Dunapentelén 1836-ban fellázadtak a zsellérek és a jobbágyok. A pentelei csizmadiamester, Szórád Márton vezetésével az elfoglalt földjeiket akarták visszakövetelni. A lázadókat leverték, a követelést elutasította a megye, aztán ment minden a régi kerékvágásban.

A parasztok éheztek
A XX. századi kutatók, köztük dr. Erdős Ferenc, a Fejér Megyei Levéltár jelenlegi igazgatója a forradalmi helyzet kialakulásának körülményeit a fellelhető iratok alapján tanulmányban összegezte. Rode Nep János a rácalmási temetőben nyugszik. Részt vett a pákozdi csatában, a legújabb kutatási adatok szerint dunapentelei kovácsmester volt.
Néhány évvel a pentelei lázadás leverése után, 1846-ban a parasztság már elképzelhetetlen nyomorban élt a környéken. Fejér megye vezetői felmérették az éhezők számát a falvakban. Rácalmáson, Adonyban és Perkátán nyomasztó volt a helyzet. Adonyban 2371, Perkátán 2016 éhezőt írtak össze, az emberek a környékbeli községekben kerestek munkát vagy koldultak. Az uradalmakban ínséggabonát kaptak az éhezők, de csak ott, ahol az elégedetlenség kirobbanásától tartottak. A nyomor láttán egyetlen földesúr sem szüneteltette a feudális szolgáltatások teljesítését és a megye sem tekintett el az adótartozások behajtásától.

A szabadság mámorában
A pesti forradalom híre lassan jutott el a falvakba. Székesfehérvár polgárai március 16-án a városháza előtt felolvasták a 12 pontot és a Nemzeti dalt. Megalakult a nemzetőrség és aznap már őrjáratot is tartottak a városban. Móron a parasztok között a nyugtalanság terjedt, 18-án a földesurak fel is mentették a jobbágyokat a beszolgáltatási kötelezettség alól. Batthyány Lajos miniszterelnökké választásának híre március 20-án jutott el Fehérvárra, s az is, hogy az Országgyűlés elfogadta a közteherviselésről, a jobbágyfelszabadításról és az úrbéri szolgáltatásokról szóló törvényjavaslatot. Rode Nep János és társai nem szervezkedtek, de az elégedetlenség nőtt és fokozódott Rácalmáson, Perkátán, Hercegfalván, Dunapentelén és Adonyban is. A rácalmási zsellérek tiltakoztak a beszolgáltatás ellen, s mert a szolgabírók nem tudták meggyőzni a zselléreket, a “vagyonos réteg” tagjaiból megalakult a nemzetőrség. A nincstelenek, a telkesek szembenállását kellett megtörniük. A közeli Dunaföldváron írásos nyoma maradt fenn az 1848-49-es eseményeknek. A “Historia Domus”-ban a franciskánusok jegyezték fel a főbb eseményeket. 1848. április 2-án írta a szemtanú, hogy a város előkelői a bíró vezetésével, aki a nemzeti zászlót vitte, kardosan és kokárdával felékesítve 9 órakor a plébánia templomba vonultak. Itt az apát a zászlót ünnepélyesen benediktálta (megáldotta) s a mozsarak durranása között kitűzték a városháza sarkára. A népnek délután egy sült ökröt, öt csöbör bort és pénzt osztottak. Perkátán is elterjedt, hogy eltörölték a jobbágyságot. A falubeliek a kastély előtt gyülekeztek és azt követelték, hogy az úrbéri tabellákat tartalmazó “veres táblás könyvet” adják ki nekik. Azt hitték, hogy a földesuraknak minden jogait eltörölték, ezért egyszerre tizenöt kocsmát megnyitottak, s nem a földesúr kocsmájába jártak. Ez történt Adonyban, Rácalmáson is. A perkátaiak renitenskedésének hírére a kerületi csendválasztmány katonasággal megerősítve a faluba érkezett. Meg akarták akadályozni, hogy a jobbágyok őket nem illető jogokat gyakoroljanak. Ekkor nem, csak később sikerült jobb belátásra bírni a lakosokat, és bezárták az ivókat. Adonyban azonban csak a katonaság megjelenése után tudták lecsendesíteni a zselléreket, akik ott is, Perkátán is azt hitték, hogy földtulajdonosok lehetnek. A parasztmozgalom utoljára Seregélyesen robbant fel 1848 júliusában, amikor megtagadták az aratást a parasztok.

A sukorói református templomban döntött a haditanács a taktikáról

Nem akartak katonáskodni
A nemzetőrség szervezésében nem sok eredményt értek el a polgári forradalom győzelme utáni három hónap alatt. A nemesség a mozgalmak miatt félt fegyvert adni a földművesek kezébe, pedig az önkéntes nemzetőrség felállításáról szóló határozatot május 24-én hirdették ki a megyében. Augusztus első napjaiban Fejér megyében 8944 nemzetőrt írtak össze – Dunapentelén 224, Rácalmáson 125, Adonyban 103, Ercsiben 172, Perkátán 158-an voltak. Batthyány augusztus 15-én elrendelte az önkéntesekből álló nemzetőr haderő gyors kiállítását, s ez meggyorsította az önkéntesek toborzását. Az ellenforradalom fegyveres támadása a küszöbön állt. A Fejér megyei bizottmány augusztus 21-én határozta el a megyei önkéntes nemzetőrség megszervezését, a belügyminiszter augusztus 29-én a hadkötelesek összeírásának megkezdését. A dunaföldvári krónikaíró augusztus végén a következőket írta: “Horvátország bánja, Jellassich József háborút indított Magyarország ellen. A bán csapatait összevonta… az a hír járja, hogy Földvárnál átmegy a Dunán, ezért igen sok magyar katonát helyeztek el a zárdában, 12 fő tartózkodott 5 napon át. Később kórházat rendeztek be a zárdában… Minden malmot kihúztak, a tutajokat, dereglyéket és hajókat a Duna túlsó oldalára szállították. 25-éről 26-ára virradó éjjel szomorúan zúgtak a harangok. A Kunságból sok ijesztő külsejű katona érkezett korbáccsal.”

Fegyvert fogtak 1848-ban a penteleiek

A veszély a küszöbön állt
A hadkötelesek összeírása ismét engedetlenséget váltott ki. Hercegfalván nem engedték összeírni magukat a férfiak, Baracson is elzavarták az összeírókat. Perkátán a módos gazdák tiltakoztak. A horvát bán serege azonban nyomult előre és szeptember végén Fejér megyébe értek. A horvátok támadása ekkor hozta lázba a falusiakat. A magyar csapatokat Székesfehérváron és környékén vonták össze. A város megszállása után Batthyány Lajos a dunántúli táborba utazott. A katonák között feszült volt a hangulat, azt tárgyalták, hogy a főhadiszálláson az osztrák és a magyar kormány kiegyezését készítik elő. Szeptember 28-án este 7 órakor a sukorói református templomban tartotta Kossuth honvédseregének vezérkara a Pákozd-Sukorói csatát előkészítő haditanácsot. Másnap, szeptember 29-én felsorakoztak a csapatok, de délután két óra körül már elült a csatazaj. Jellassich súlyos kudarcot szenvedett.

Ozorán a népfelkelők döntötték el a csatát

Ozora után…
Jellassich visszavonuló serege szembetalálkozott a magyar népfelkelők minden furfangjával és útonállásával. A horvát csapatok Ozora felé vették az irányt. A Dunaföldvár környékén összevont népfelkelők megkezdték a hadtest körüli gyűrű szűkítését, s fegyverbe szólították Fejér megye népét is. Parasztok százai indultak útnak. A horvát csapat az ozorai dombok között reménytelen helyzetbe került – a vérontás elkerülése érdekében fegyverletételre szólították fel Roth tábornokot, aki ehelyett rohamot vezényelt. A katonák azonban nem teljesítették a parancsot…

A győzelem után a magyar népfelkelő csapatokat feloszlatták. Pár hónap múlva a dunapentelei Rode Nep János, a pákozdi csata résztvevője a megtorlás elől Rácalmásra szökött, előbb ott bújkált, majd megnősült, letelepedett. Hosszú életet élt, 1895 április 7-én hunyt el.

Tihanyi Szilvia
Fotók: Lázár Zsolt

 

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.