Dunaújvárosi Hírlap – 1970. június 12.
A magyar sajtó Dunaújvárosról
Dunaújváros mindig hálás újságírói téma volt. A hőskorban, az építés nehéz éveiben hónapról hónapra szállította a szenzációt: új üzemek, lakóépületek, intézmények felavatása, termelési sikerek, az alakuló szocialista és egyidőben városi életforma első jelei és eredményei itt állandóan és koncentráltan jelentkeztek. Város nőtt ki a semmiből és az ország egyik legfontosabb ipari bázisa – mindez együtt a felszabadult Magyarország egyik legjelentősebb alkotásává kerekedett.
Húsz éves Dunaújváros és most ismét a magyar sajtó érdeklődésének előterébe került. Ez a város az egész ország erőfeszítéséből épült, természetes, hogy nemcsak lakói büszkék rá. Az alábbiakban a magyar sajtóban Dunaújvárosról megjelent cikkek, méltatások, tudósítások között tallózunk.
Tudósításban számolt be Dunaújváros jubileumának előkészületeiről. Az alapítás 20 éves évfordulójának programját ismertette és a város vezetőinek nyilatkozatát közölte az előzetes sajtótájékoztató alapján. “Dunaújváros, amelynek építésében sok ezer ember vett részt, a szocialista építőipar bölcsője is volt. A felszabadulás utáni legnagyobb hazai építkezésről sok olyan szakmunkás, mérnök, szervező került ki, aki ma az ország más városaiban hasznosítja itt szerzett tapasztalatait. A csaknem 50 ezer lakosú város a környék kereskedelmi, művelődési centrumává vált, és beilleszkedett a magyar városok sorába” – olvashatjuk a méltatással felérő tudósításban. A cikkben a Dunai Vasmű jelentőségéről, fejlesztéséről is szó esik.
Népszabadság, 1970. június 02.
_____________________________
Az ország legfiatalabb napilapja kedves hangú köszöntőt szentel Dunaújvárosnak. “Aligha van még egy városa az országnak, amelyhez a hír – jubileumra készül – annyi gondolattal, emlékkel és emlékezéssel kötne ezreket, tízezereket, mint a hajdanvolt Dunapenteléhez. De nem túlozunk, ha azt mondjuk: közvetve milliók gondolnak majd szívesen és szeretettel az ünneplő városra.” – írja a Magyar Hírlap, aztán megemlékezik a város hőskoráról és első építőiről, akik új várost és otthont építettek a pentelei fennsíkon, és saját jövőjükre találtak benne.
“Húsz éves a város. Húsz éves és 47 ezer ember otthona. Vasműje a magyar kohászat életerős óriása. És fiatal város: lakóinak átlagéletkora 30 év. De tanuló város is, meg tervező is, mert regiment elképzelése van a jövőre nézve. S még milyen? Vég nélkül lehetne sorolni a jelzőket és aztán mégiscsak azt kellene mondanunk: nem különös, nem rendhagyó város. Már nem az. Megszületésének körülményei még azok voltak, de immár belesimult az új ország új életének közösségébe, felnőtt lett, erős és szorgalmas.” – olvashatjuk a Magyar Hírlap köszöntőjében.
Magyar Hírlap, 1970. június 02.
_____________________________
Megyénk napilapja “Húsz éves a 30 évesek városa” címmel közölt nemrégen tudósítást a jubileum előkészületeiről. A tudósító felidézi a városépítés hőskorát, majd így ír: “Nemcsak Dunaújváros lakói, hanem megyénk dolgozói is büszkék a szocialista ipar e fellegvárára. Hiszen a Dunai Vasmű működése, termékei nem csak drága importtól mentesíti a népgazdaságot, hanem gyártmányai a világ egyre több országában ismertek, s évről évre nő belföldre szállított termékek mennnyisége is.” A cikk szintén ismerteti a vasmű fejlesztését, majd a 20. évforduló ünnepségeinek programját. Végezetül így zárja tudósítását a megye napilapja: “Születésnapi jókívánságként mit mondhatnánk a fiatal városnak? Igyekezzenek úgy dolgozni és élni, hogy az ország első szocialista városa cím méginkább megillesse a pentelei löszfennsíkon felnőtt “ifjút”.”
Fejér Megyei Hírlap, 1970. június 02.
_____________________________
Csillag István, a Magyar Nemzet munkatársa egyenesen vallomásnak minősítette a lapban megjelent publicisztikáját. Joggal, hiszen annyi szeretettel, személyes emlékezéssel írta, hogy akármelyik dunaújvárosi lokálpatriótának is becsületére válna. “Tanúja lehettem születésének. Láttam az építkezés heroikus korszakát, és időről időre írhattam róla. Aggódtam sorsáért, amikor létjogosultságát tagadó és védő viták sorozata elkezdődött. Akkor még nem tudhattam, ami most már napnál világosabb: hogy kár volt minden szóért, felesleges izgalomért. Ezt a várost elhatározták, ő pedig elhatározta, hogy várossá lesz.”
A méltató-emlékező cikk felvillantja a vasmű méreteit, a város utcáit és embereit, úgy ismerteti statisztikai adatait, mint szerelmes ifjú kedvese jó tulajdonságait. Szívesen olvassa minden dunaújvárosi a megható befejezést is: “Mikor lesz nagykorú egy város? Mitől lesz város egy város? A titkot talán nem fejtettük meg. De Dunaújváros patriótáival beszélve, levegőjét szippantva, az autók suhanását figyelve utcáin, az embereket az eszpresszók teraszain napozva, valamit megsejtettünk belőle. Így. Így lesz város egy város – sok küzdéssel, vitával, szeretettel, pletykával, vasművel, könyvtárral, kórházzal, gyerekeiket karjukon cipelő anyákkal, suhanó autókkal, szenvedéssel, örömmel és sok-sok munkával. Ahogyan ezt Dunaújváros tette.”
Magyar Nemzet, 1970. június 02.
_____________________________
A szomszéd megye, melynek Duna-parti községei számos munkást, sőt dunaújvárosit is adtak, egészoldalas összeállítást szentel városunknak. “Köszöntünk, 20 éves Dunaújváros!” ez a címe az első oldalon a fényképes beharangozó cikknek és ez a címe a dunaújvárosi oldalnak. Perny Irén újságíró gondos idegenvezetőként kalauzolja végig olvasóit Dunaújvároson, elsorolja cikkében a város valamennyi nevezetességét és adatát, Pásztor Zoltán fotoriporter pedig jellemző, szép fényképeket mellékel hozzá.
A Petőfi Népe nemcsak az épületekről, a gyárakról ír, hanem a dunaújvárosiakról is: “Alkotók, akik szűkebb hazájukat alighanem minden más közösségnél sajátosabban, igazabban szeretik. Emberségükben is nemesebbre formálódva, mélységesen tisztelik művüket, s a teremtő munkát.” “Alapítása huszadik évfordulójára készül Dunaújváros. S az ünnepet családias, bensőséges keretek között kívánják megülni. Csakhogy a családias keret roppant szélesre tágul! Hiszen szerte a hazában tíz- és százezrek vallják magukénak Dunaújvárost” – írja riportjában Perny Irén. Petőfi Népe dunaújvárosi oldalának befejező mondata így hangzik: “Felfrissülni, erőt, hitet meríteni, érdemes a 20 éves Dunaújvárosba látogatni!”
Petőfi Népe, 1970. június 07.
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
