Sztálinvárosi Hírlap – 1958. február 4.

A NŐK ISKOLÁJA

Ó, milyen banális, mennyire hétköznapi történet ez! Milyen semmitmondó, egyszerű, az első felvonás közepén kitalálható történet! Mi az oka hát annak, hogy immár csaknem háromszáz esztendeje játsszák a Nők iskoláját is szerte a világon. Moliére legnagyobb darabjai, a Tartuffe, a Képzelt beteg, a Misanthrope, a Fösvény mellett? Mindenki választ adhat erre a kérdésre, aki csak egyszer is végigkacagta Moliére valamelyik komédiáját.
Komédiát mondok, nem vígjátékot, hiszen ma a vígjáték szó már egészen mást jelent, mint a komédia. S Moliére komédiái – különösen a későbbiek – szoros rokonságot tartanak a tragédiával, s a Fösvény vagy a Dandin György kacagtató sorai mögött igen-igen mély keserűséget, nagyon fájó gúnyt érzünk. De a Nők iskolája még egyenes folytatása a kötetlen, improvizált jellegű játéknak. Sorai mögött, a könnyedén és bőven áradó gall szavak mögött még csak itt-ott érzik húsba vágó szatíra. A helyzetkomikumokból, mélyenszántó jellemkomikumot alakító géniusz a legegyszerűbb eszközökkel tört magának utat a XVII. századbeli Párizs szívébe, s az avultság ízei nélkül, frissen, elevenen élnek ma is emberi történetei.

Színpadi jelenet Moliére A nők iskolája címû vígjátékának próbáján az Állami Déryné Színházban. /1957
fotó: MTI/Lónyai Mária

Örömmel kellett hát üdvözölnünk a Déryné Színház sztálinvárosi szereplését, annál is inkább, mert a hét tagból álló vendégegyüttes mindegyike valódi Moliére-hangot ütött meg szóban, gesztusban egyaránt. Lelke volt a társulatnak a darab rendezője, s főszereplője, Várady György, aki teliszájjal, s mégis mennyi francia bájjal komédiázta végig a darabot, mint Arnolphe, a leendő felszarvazott férj. Váradyt kell dicsérnünk az előadás egyenletes stílusáért, őt a szövegben nem is jelölhető, rögtönzött jellegű közjátékokért, őt azért a meghitt kamarelőadás-hangulatért, ami Várkonyi egykori Madách-színházának levegőjét idézte. Kitűnő komédiás Várady, s igazán nem lebecsülendő ez a jelző, hiszen a jó színésznek jó komédiásnak is kell lennie, ha a szerző úgy követeli. S Várady kitűnő érzékkel vitte a darabot az elejétől a végéig. Tudta a néző éppen úgy, mint a színész, hogy az egész csak játék, s e jól megformált Moliére-figurák együtt nevettek a közönséggel.

Állami Faluszínház Dunapentelén

Ágnes alakítójáról, Deésy Máriáról mondhatnék-e dícsérőbbet, mint azt, hogy híven ragaszkodott a szöveghez, s a Moliére-i játékhagyományokhoz. Ágnes olyan volt, mint amilyennek lennie kell, olyan volt, amilyennek Moliére megírta, amilyennek Moliére nőalakjait láttuk és megszoktuk hosszú évek óta Major Tamás rendezésében. Kiss László, Pintér Rózsi s a többiek is kitűnően alkalmazkodtak a rendező intencióihoz, s egészben véve igen jól interpretálták a halhatatlan gúnyolódó darabját.
S hogy folytassam: nem kis mértékben járult hozzá a darab kifogástalan játékstílusához a csak jelzett, kamaraszínpadi díszlet, melyet Rajki György éles szemmel sejtett, és nagyon stílusosan tervezett meg. Rimanóczy Yvonne jelmezei korhűen simultak a darab egészéhez.

– Bácsi kérem, nem lehetne legközelebb az általános iskolásokat már egy jó vetkőző számra elvinni?

Kemény Dezső

 

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.