Dunaújvárosi Hírlap – 1983. december 13.
Életmentők három műszakban
Ideális nővér – nincs
– Tizennyolc év alatt sok mindent megértem. A betegek szidtak és dicsértek. Eleinte rengeteg vitám volt a családdal. Aztán belátták, hogy én nem mindig mehetek haza a munkaidőm lejártával. Idén tavasszal fordult meg először a fejemben, hogy jó volna végre az egy műszak. Elég a külön töltött ünnepekből, abból, hogy megfőzöm a karácsonyi ebédet, de megenni már nincs időm, mert szaladok a délutános műszakba. Komolyan foglalkoztam a távozás gondolatával. Aztán a család úgy döntött, hogy ne hagyjam ott azt a helyet, ahol annyira szeretek dolgozni.
(Magosi Györgyné, három műszakos ápolónő a dunaújvárosi kórház I. számú belgyógyászati osztályáról.)
Aki elmegy
– Nagy figyelmet kíván a munkám és erős fizikai megterhelést jelent. Legnehezebbek az éjszakák. Folynak az infúziók, állandóan figyelni kell harmincnyolc beteget – egyetlen nővérnek. Utána következik az adminisztráció. Reggelente szinte beesek otthon az ajtón. Ráment az egészségem. Nincs értelme a hosszú táppénznek, saját érdekemben is kénytelen vagyok megválni a munkámtól. Pedig határtalanul szeretem. Érzelmileg is sokat veszítek azzal, hogy üzemorvosi rendelőbe kerülök, de legalább az egészségügyben maradok.
(Nyuli Imréné, három műszakos ápolónő a dunaújvárosi kórház általános sebészeti osztályáról.)
Beteg gyermekek egy nõvérrel az 1965 szeptember 26-án átadott Dunaújvárosi Kórház teraszán. /1965
fotó: MTI/Fényes Tamás
Megkezdte működését az új dunaújvárosi kórház
Ideális ápolók nincsenek
– Az ideális nővér negyven év körüli. Már megszerezte a szakmai tapasztalatokat, nem megy gyesre, nem beteg a kisgyereke. Lehet rá számítani. Csakhogy ilyen ápolónőink nincsenek. Újból és újból kiképezzük a fiatalokat, akik aztán fordítanak az életük során. Érthető. Mint fiatal anyák rá is kényszerülnek, és az sem utolsó szempont, hogy könnyebb beosztásban alig keresnek kevesebbet. Aki viszont kitart, az negyvenéves korára kidől a sorból. Húsz éve vezetem az osztályt, de mi még nem búcsúztattunk ötvenöt éves ápolónőt.
(Németh Istvánné osztályvezető főnővér a dunaújvárosi kórház általános sebészeti osztályáról.)
Tartsunk ki valahogy!
– Több a panaszkodó, nagyobb a hiány, gyorsabb a fluktuáció, mint két-három évvel ezelőtt. Igen magas a tartósan távol levők aránya. Nincs igazi törzsgárdánk, helyettesítéssel nem tudunk segíteni a dolgon. Nincs honnan elvenni háromműszakos nővért. Előfordul, hogy valakinek két hónapig egyetlen szabadnapja sincs. Ugyanakkor a béreink nem versenyképesek. Négy-ötezer forintos fizetések is léteznek nálunk, de tizenöt éves munkaviszonnyal háromezerért is dolgoznak. Egyre gyakrabban kell mondogatni önmagunknak és másoknak, hogy szeretjük mi ezt a szakmát, kibírjuk a nehézségeket. Tartsunk tehát ki!
(Fenyősi Magdolna, intézményvezető főnővér.)
Dunaújváros képeslap
fotó: Sok szeretettel Dunapenteléről/Sztálinvárosból/Dunaújvárosból
Mi lesz velü(n)k?
Dunaújvárosban jelenleg 276 ápolónő vállalja a három műszakot. Negyvenketten most részesülnek képzésben. Idén negyvenheten (!) távoztak. Harmincnyolc fiatal pályázott, közülük csupán tizenkettő fogadta el az állást: a kétezer forintos alapfizetést és a négyszáztól nyolcszáz forintig terjedő ágy melletti pótlékot.
A kórházi ápolónőket foglalkozásuk szerint ma még az egyéb kategóriába sorolják. De várható, hogy fizikai állományúak lesznek, s ez a változás meghozza számukra a délutáni pótlékot. A szakmai követelmények alapján azonban egyre tanultabbakká kell válniuk. A központi intézkedésekkel januártól elvileg növekszik a jövedelmük. A béremelés gyakorlatilag néhány éven belül valósul meg – ha a kórházak saját erőből kigazdálkodják a pénzt.
A betegek érdeke egyértelmű. A dunaújvárosi kórház általános sebészeti osztályán 1983. december 6-án a délelőttös műszakban újraélesztéssel két ember életét mentették meg.
Egy majdnem átlagos munkanapon.
Kovács Mária
FEBRUÁR 19. – MAGYAR ÁPOLÓK NAPJA
Magyar Országgyűlés 2014-i határozatával február 19-ét, Kossuth Zsuzsanna születésének évfordulóját, a Magyar Ápolók Napjává nyilvánította.
Kossuth Lajos húga országunk első főápolónője volt, aki az 1848-49-es szabadságharc idején megszervezte a sebesültek ellátását.és három hónap alatt hetvenkettő tábori kórházat létesített. Az általa bevezetett betegápolási rendszer egész Európában egyedülálló volt.
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
