Dunaújvárosi Hírlap – 1986. augusztus 26.
Így látják “föntről”
Szálloda, árukapcsolással
Gyökössy Gyula (53 éves) közgazdász. Huszonhat éve dolgozik a vendéglátóiparban. 1981. január elsejétől a HungarHotels vezérigazgatója. Tavaly december óta választott igazgató.
Művészi alkotások az Arany Csillag szállodában
– Ha ön nem a HungarHotels vezérigazgatója lenne, hanem egy átlag magyar turista, szívesen megszállna a vállalathoz tartozó dunaújvárosi Arany Csillag Szállodában?
– Miért ne, semmi averzióm nem lenne, hisz végül is jól karbantartott, tiszta épület. Az már más kérdés, hogy az alváson kívül mint turista, nem igen tudnám értelmesen eltölteni a nap hátralévő tizenegynéhány óráját, hisz a városban és a környékén semmi különösebb idegenforgalmi vonzerő nincs.
– Ez a magánember véleménye. De milyennek látja a dunaújvárosi szállodát a vállalat vezérigazgatója?
– Az ötvenes években épült szállodák – köztük a dunaújvárosi is – nem a nemzetközi turizmus igényei szerint készültek. Sőt, a belföldi idegenforgalmat tekintve is teljesen más igényekhez, életnívóhoz tervezték. Éppen ezért az Arany Csillag nem felel meg a mai kor követelményeinek.
– Az utóbbi években hatmillió forintot költöttek a felújítására, csinosítására. Még így sem üti meg a mércét?
– Még így sem, hisz a szobák 35-40 százaléka fürdőszoba nélküli. Ezen persze igyekszünk változtatni, még annak árán is, hogy csökkentjük a szobák számát. Végtére is ez gazdasági kényszer, hisz a fürdőszoba nélküli szobákat nem, vagy csak igen alacsony áron tudjuk eladni.
– Tehát adott egy több, mint 30 éves szálloda, amely nem felel meg a kor követelményeinek, emiatt kevésbé gazdaságos. Mi a teendő ilyenkor?
– Egy csomó kérdést tisztáznunk kell: mennyiért tudjuk és megéri-e rendbehozni, s a vállalatnak van-e erre pénze. Hisz a pénzbefektetéstől legalább a vállalati átlagnyereséget várjuk, de inkább többet. Az említett feltételek nincsenek meg a dunaújvárosi szállodánál. Fejlesztésről, beruházásról tehát szó sem lehet, inkább szintentartásra törekszünk. Mindenképpen meg kell találnunk a helyét, a vendégkörét. Hozzánk elég sok szovjet csoport érkezik, 8-10 napos körutazásra. Dunaújvárosban ez lehet az egyik fő bevételi forrás. Ezenkívül keresnünk kell azokat a potenciális vevőket, akik más szolgáltatásért ugyan, de eljönnek Dunaújvárosba. Például különböző sportegyesületeket keresünk meg, amelyek edzéslehetőséget keresve, a városban találnak megfelelő futball-, tekepályát, uszodát. Elképzelhető, hogy ezzel akár tőkés vendégeket is lehet tartósan idecsábítani.
A ruha és az Arany Csillag étterem
– A szálloda vezetői a két éve bevezetett jövedelemérdekeltségi rendszert nagyon dicsérik. De megvannak ennek az árnyoldalai is: túlságosan spórolnak a költségekkel, például a fogyóeszközökkel, említhetném akár a tisztítószereket is, vagy az aktuális karbantartások halogatását…
– Kétségtelen takarékoskodni kell, de úgy, hogy ne menjen a színvonal kárára. Az elmúlt 15—20 évben a magyar idegenforgalomban a nyereség növelésére a bevétel növelését tartották egyedül járható útnak, a költségek csökkentése pedig háttérbe szorult. Ma már ez az utóbbi is lényeges szempont. Más kérdés, jövedelemérdekeltség, hogy a rendszer bevezetésénél több helyen talán ésszerűtlenül takarékoskodtak. Ma már úgy tűnik, minden egységünknél van még lehetőség a költségek csökkentésére. Lehetne például kisebb létszámmal dolgozni, jobb szervezéssel. Ehhez persze kevésbé értünk és ez népszerűtlen feladat is.
– Nem tolonganak a fiatal, idegen nyelvet beszélő diplomások a szállodában. Ugyanakkor a HungarHotels bármelyik dunaújvárosi egységében főiskolát végzett, vezető beosztásban dolgozó fiatal fagylaltot mér, kávét főz, pultot töröl, satöbbi… Ez vendéglátós sors, dunaújvárosi specialitás vagy egyedi eset?
– Ez a probléma, mondjuk, Ausztriában, föl sem merülne. Ott természetes, hogy a legmagasabb iskolai végzettségűnek sem degradáló, hogy akár takarítson is. Akkor miért az nálunk? Én akkor örülnék, ha ez lenne az általános. Sajnos, ez a kevésbé jellemző, inkább karbatett kézzel elnézik kígyózó sort, a türelmetlen a vendégeket.
– Ön sokat utazik külföldre, hivatalból is. Mi az, amit az ottani szállodaiparból itthon is lehetne hasznosítani?
– Mindenekelőtt a szervezettséget. Amit viszont a mi javunkra írhatunk, az az emberséges bánásmód, a figyelmesség, udvariasság, amit a külföldi vendég szívesen vesz, s amiért cserébe az esetleges hiányosságokat is elnézi.
Szűts Ildikó
Fotók, képeslapok: Sok szeretettel Dunapenteléről/Sztálinvárosból/Dunaújvárosból
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
