Dunaújvárosi Hírlap – 1976. december 3.
A város városrészenként I.
Egy város fejlődésének korszerű vizsgálata elengedhetetlenül szükségessé teszi, hogy vele ne csak egésszel foglalkozzunk, mint hanem vizsgálat tárgyává tegyük belső tagozódását, az egyes városrészeknek demográfiai és lakásviszonyaiban, továbbá ellátottságában mutatkozó eltéréseket is.
Erre a feladatra vállalkozott a Központi Statisztikai Hivatal megyei igazgatósága, amikor a számok tükrében vizsgálta Dunaújvárost városrészenként.
Előre kell bocsátani, hogy a vállalkozás sikeres volt. A gondos munkával összeállított, szemléletében előremutató tanulmány megállapításait, adatait jól lehet hasznosítani a további városfejlesztési koncepciók kialakításánál.
A városrészenként végzett felmérés eltért a történelmi városokra jellemző kategóriáktól, hiszen Dunaújváros esetében nem historikus, évszázadok alatt kialakult, hanem tervezett városról volt szó. Olyan városról, amelynek 25, majd 40 ezerre tervezett népességszáma ma már meghaladja az 55 ezret, amelyet eredetileg “a kombinát kiszolgálására” terveztek, és amely részleges felsőfokú központtá fejlődik,
A gyors növekedéssel együtt megszűnt az Újváros egyközpontúsága. Olyan nagyságrendű, területileg elhatárolható új városrészek alakultak ki, amelyek az alapvető ellátás szempontjából
önálló egységeknek minősülnek.
Ennek megfelelően szerveződtek a Hazafias Népfront-körzetek, a választókerületek és a városrendezési körzetek is.
A tanulmány a várost városrészre bontva vizsgálja. A köztudatban 7 városrész él. A zöldövezet nagysága, a város életében betöltött funkciója miatt azonban elfogadható az a megoldás, hogy ez a terület a tanulmányban önálló városrészként szerepel a következő felosztás keretében:
- Belső városrész (és a hozzá csatlakozó Barátság városrész, a Duna sori terület és az L-épületek).
- Ságvári városrész.
- Római városrész.
- Kertváros.
- Óváros és Újtelep.
- Zöldövezet.
- Ipari terület.
- Külterületek.
Dunaújváros térképe – 1975
A városépítés első évtizedére jellemző volt, hogy a lakásépítés nem tudott lépést tartani a hirtelen felduzzadó népességszámmal. A barakktáborok mellett a felépült új lakások jelentős részét is munkásszállásként kellett hasznosítani. Ez a kettősség, a szállások felszámolása csak az 1960-as évek közepére szűnt meg.
A városias jellegű építkezést ebben az időszakban nagyrészt háromemeletes épületek képviselték. Jelenleg 4, részben 9-10 szintes házak épülnek, és a korábbi ritka elhelyezést szükségszerűen a lakosság tömörülése váltotta fel.
Építészeti szempontból és az építési technológia fejlődéséből eredően sajátságos, változatos városkép alakult ki Dunaújvárosban. A tervszerű városfejlesztés középpontjában a lakásépítés állt. 1960-hoz képest 1976-ra a lakások száma megkétszereződött (7127-ről 16.050-re emelkedett). A népesség számszerű növekedése alatta maradt ennek az aránynak (30.976-ról 54.378-ra nőtt).
Ezeken a számokon belül figyelemreméltó, hogy bár a Római Városrészben a lakóházaknak csak 3 százaléka van, a lakásoknak egynegyede itt található, és a város lakosságának negyedrésze itt él. Ezzel szemben az óvárosban, ahol a lakóházaknak több mint a fele van, a népességnek csak egytizede lakik.
1970-re szűnt meg teljesen a városban a lakók ideiglenes jellege, a Dunaújvárosban lakók dunaújvárosiak lettek. Az ideiglenesen bejelentkezettek aránya csak a Ságvári városrészben jelentős, a kollégiumok és munkásszállók miatt.
A kor szerinti megoszlást
tekintve a fiatal városban jelentősek az eltérések. Az óvárosban az átlagosnál lényegesen alacsonyabb gyermekkorúak, nagyobb az a idősebb korosztályhoz tartozók aránya. Ez a különbség tapasztalható az 1960 előtt épült városrészek egyre idősebb és a legutóbbi 5 évben létesült Római városrész túlnyomóan fiatalokból álló lakossága között is.
A fiatalabb korosztályokhoz tartozók sűrűn lakott területeken élnek. Az egy lakóházra jutó lakások száma a Római városrészben kiugróan magas (44), jóval meghaladja a Ságvári városrész (16,5), a belső városrész (13,8) és a Kertváros (2,6) mutatóját.
Az aktív keresők
megoszlására vonatkozólag az 1970-es népszámlálás adataira tudunk csak támaszkodni. A százalékos mutatókban számottevő eltolódás nem következett be. Annyiban azonban igen, hogy az azóta kialakult Római városrész adatai az alábbi összeállításban nem szerepeltek.
Szükséges megjegyezni, hogy az ipari terület magas százalékai a gyakorlatban különösebb jelentőséggel nem bírnak, hiszen az ezen a területen élők a lakosságnak csak 5,9 százalékát teszik ki.
Az ipartelepek
száma 1975-ben 54 volt. Ezek közül a Ságvári városrészben 17, a belső városrészben 13, a Római városrészben 4, a Kertvárosban 5, az Óvárosban 7 működik. Az ipari területen 8 ipartelep található, a legnagyobbak többek között a Dunai Vasmű, a Beton- és Vasbetonipari Művek gyára, a Papíripari Vállalat gyára és a MOM óragyár.
A lakosság alapvető ellátottsága
városrészenként arányosnak ítélhető meg, bár a város fejlődésének mondhatni állandó velejárója, hogy az új városrészek építésekor a lakosság ellátását szolgáló létesítményhálózat kiépítése a lakásépítkezések ütemével nem tud lépést tartani. Ez különösen a Római városrészben volt sokáig érezhető.
A kereskedelmi egységek,
boltok száma a IV. ötéves tervidőszakban 90-ről 118-ra emelkedett, alapterületük 16,5 ezerről 20,2 ezer négyzetméterre nőtt. A forgalom emelkedése különösen szembetűnő, 611 millió forintról 1 milliárd 82 millió forintra növekedett.
Az életszínvonal emelkedését, minden városrészben a zsúfolt boltok is tükrözik.
Általános alapelv volt a városban az a törekvés, hogy a városrészek alapellátása helyben biztosítva legyen.
Valamennyi városrészben található ABC-áruház vagy áruházak. Az iparcikk-boltok fele a Belső városrészben létesült, 42-ből 21 itt van. A forgalom 49%-át ezekben a boltokban bonyolítják le.
Az üzletek túlnyomó többségének, de különösen az új lakótelepeken létesült üzleteknek az alapterülete kicsi. Különösen érezhető ez az élelmiszerboltoknál, és jelentkezik fejlesztési igényként, elsősorban a Római városrészben, ahol a lakosság 22%-a él, amely városrészre 1975. végén az élelmiszerboltok alapterületének csak 16 %-a esett, és ahol a város vegyesárucikk forgalmának is csak a 3%-át bonyolították le.
Az ideális körülményeket a Ságvári városrész kereskedelmi ellátottsága közelíti meg. Ugyan ez áll lényegében a Belső városrészre is. Az óvárosi bolthálózat az igényeknek megfelelően épült ki, de korszerűsítésre szorul. Probléma – különösen a legutóbbi időkben -, hogy az Újtelep egy része a boltoktól távol esik.
A vendéglátó egységek száma a legutóbbi ötéves tervidőszakban 55-ről 52-re csökkent. Ez a változás a gazdaságossági szempontoknak megfelelt, hiszen a hálózat forgalma 58%-kal emelkedett. Az egyes városrészek ellátottsága vendéglátó egységeket illetően viszonylag egységes. Az átlagosnál kedvezőbb a belső városrészben. A Római városrészben fennállott korábbi különbséget a Castellum ételbár és a Márka presszó átadása megszüntette.
A szolgáltatási igények
kielégítését állami vállalatok, szövetkezetek, magánkisiparosok végzik. A szolgáltató hálózat erőteljesebben fejlődött a belső városrész és a Ságvári városrészben. A Vegyesipari Vállalat szerteágazó szolgáltató tevékenysége a város egészére kiterjed. Felvevőhelyei könnyen megközelíthetők. 1975-ben 146 magánkisiparos dolgozott a városban, akik közül ötvenen a belső városrészben járultak hozzá a szolgáltatási igények kielégítéséhez. A zaj- és szagártalommal járó szolgáltatási tevékenység az Óvárosba szorult ki, ahol a kisiparosok száma 43 volt. A Ságvári városrészben 24, a Római városrész területén 18 kisiparos tartott fenn műhelyt.
(Folytatjuk)
Dr. Hetényi István
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
