Sztálinvárosban 1956 szeptemberében kezdték építeni a szalmacellulóz gyárat, de a munkát a forradalom félbeszakította. A gazdasági helyzet 1958-ban már lehetővé tette a gyár felépítését. A tervek szerint a gyár 1962 első felében kezdi a működését és évenként 22000 tonna fehérített szakmacellulózt ad majd a papírgyártáshoz.
1956. szeptember 19. Nagy Józsefné könnyűipari miniszter az első, ünnepélyes
kapavágást végzi a sztálinvárosi szalmacellulózgyár építésénél.
Fotó: MTI/Kovács Ferenc
Épül a sztálinvárosi szalmacellulózgyár
Felépítésére 385 millió forintot költenek majd, de ez az összeg viszonylag rövid idő alatt megtérül, mert nagy összegű deviza takarítható meg azzal, hogy csökkentjük a cellulóz, illetve a papírbehozatalt. Az új üzem hétszer annyi cellulózt gyárt majd, mint a szolnoki gyár.
Sztálinvárosi Hírlap – 1958. november 4.
A Vasműtől délre egy születő új gyárnak, a szalmacellulóz gyárnak munkálatai kezdődtek meg. A gyár, melynek egyelőre még nyoma sem látszik, 1961 végére bekapcsolódik a termelésbe és a papírgyártás fontos alapanyagával gazdagítja népgazdaságunkat. 1960-ban, mikor a szalmacellulóz gyárat már csak egy lépés választja el a termeléstől, megkezdődik egy másik gyár, a papírgyár építése. A papírgyár 27 ezer tonna papírt gyárt majd évente, ami annyit jelent, hogy ha a mai hazai papírtermeléshez mérjük, 25 százalékkal emeli meg a hazai gyártást. Itt 320 sztálinvárosi, köztük 100 női dolgozó jut munkához.
De maradjunk csak egyelőre a szalmacellulóz gyárnál. 1959-ben megépítik a gyárhoz az utat és a vasutat, tereprendezést végeznek és megépítik a cellulóz raktárát, a szecskázót, az öltözőket, a műhelyt, a csapadék és szennyvíz csatornát, az ivóvíz és ipari víz vezetékét. Ezzel folyamatosan megkezdik a gének és berendezések helyszínre szállítását és összeállítását. 1960-ban és 1961-ben a géptermek építésével és a szerelési munkálatokkal, valamint a próbaüzemmel nyer befejezést az új gyár. Az üzemet az első tervek szerint szakaszos főzéses üzemre tervezték, most azonban, hogy a legkorszerűbb gépeket tudták beszerezni, folyamatos főzőberendezéssel látják el. Ez a modernizálás a termelés meggyorsítását jelenti.
A szalmacellulóz gyár rengeteg vizet fogyaszt. A tervek szerint víztoronyt is építenek, ami igen kedvezőleg fog hatni a Dunai Vasmű vízellátására is.
Dr. Koltai György, az új gyár főmérnöke elmondotta, hogy a szalmacellulóz gyár és a papírgyár korszerű berendezéseivel a Vasmű és a többi sztálinvárosi üzem mellett Sztálinváros egyik büszkesége lesz.
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
