Pentele temetői
“Voltunk, mint ti – lesztek, mint mi”
Már az antik kultúrák is úgy tartották – félve attól, hogy a temetetlen holtak bosszút állva beavatkoznak életünkbe -, hogy a végtisztesség megadása legalapvetőbb kötelességünk. A temetők azonban önmagukban nem jelentenek semmit – mondja Stermeczki András evangélikus lelkész. Egy adott kor adott kultúrájának emlékei. Ugyanakkor fájdalmunk, hiányérzetünk kifejezői. A temetkezéssel kapcsolatos hagyományok és elgondolások pedig szeretteink emlékének megőrzését hivatottak szolgálni.
Megszólal a sírvilág
Dunaújváros temetői Pentele városrész területén fekszenek. Az ásatások nyomán megszólaló sírvilág azonban azt tanúsítja, hogy a mai Dunaújváros területén (Táborállástól a papírgyári zagyolóig, a Lebuki-patak partjától addig a Kosziderpadlásig, amelyről egész korszakot neveztek el) számtalan temető őrzi már az i.e. II évezred óta egymást követő korok egymást követő kultúráját. Eltérő temetkezési módot közvetít a Duna-dűlő bronzkori temetője és az avarok családi sírkertje az Alsófoki-patak partján. Megint mást Intercisa temetői – amelyek római szokás szerint a településről kivezető utak mentén helyezkedtek el – és a XI. század köznépének temetkezési helye az Öreghegy peremén.
A temetők múltunk tanúi. Általuk ismerhettük meg többek között a Nagyrév vagy a Vatya kultúrát, találkozhattunk lovaikkal együtt eltemetett katonák, egy hatéves hun kislány, a római időkben “háromszor tizenöt évnél tovább nem jutott” Aurelia Pia, vagy éppen az Intercisa szépének (La bella d’ Intercisa) tartott fiatal nő emlékével. Őseink ajándékokat is hagytak ránk. Edénytöredéket a neolitikumból, öntőmintát a bronzkorból, kelta pénzérméket, koszideri ékszereket, római sírköveket.
Pentele temetőinek megismerésében Jakóné Fekete Teréz és Őri Zoltán volt segítségemre. Múlt és jelen összekapcsolása ilyetén módon az ő széles körű ismereteik, helytörténet iránti érzékenységük és humánumuk nélkül nem lett volna lehetséges. Városunkban két köztemető, felekezeti és katonatemetők adnak végső nyugodalmat az elhunytaknak.
Pentele első, általunk ismert temetője – a török időkben betelepült rácok nyughelye – a mai Temető utcával párhuzamos, lankás domboldalon feküdt. Az 1910- ben lezárt területen egy kripta is állt, a Dóra családé. Dóra Pál lánya, az életének önkezével véget vető Mária (Mici) volt az utolsó, akit külön engedéllyel ide temettek – tudom meg Őri Zoltántól. A közelben, az utca végén új temető létesült még az 1700-as években, amit a lakosság lélekszámának növekedése tett szükségessé. Ez az úgynevezett Öregtemető. Két török turbános sírjelről is tudunk, a Magyar utcában zajló vízvezeték-fektetés során kerültek napvilágra.
Nevek a lombok alatt
A Temető utca 60. szám alatti, kb. 12 ezer elhunyt számára végső nyugodalmat nyújtó, architektonikus stílusjegyeket viselő sírkert több részből áll. Az Öregtemető – hajdan volt penteleiek és ma élő utódaik temetkezési helye – magában foglalja a háromszög alakú új ráctemetőt, a római katolikus egyház tulajdonában lévő, műszakilag elkülönített felekezeti részt, katonasírokat, kegyeleti helyeket és egy kápolnát. A temető legnagyobb részét azonban a Rombauer Attila tervei nyomán épült ravatalozó előtti új parcellák alkotják, egymásra merőleges utak hálózata mentén, amelyek hossztengelyének végét egy 1843-ból származó, eredetileg az Öreghegyen álló feszület zárja le. A XVIII. parcella gyermektemető, 1969 óta kolumbáriumba is lehet temetkezni. Az új temetőben vannak eltemetve Dunaújváros közelmúltjának prominens személyiségei, a város vezetői, köztük Weiner Tibor, a város meghatározó főépítésze, dr. Kovács Pál, dr. Tapolczai Jenő, Borovszky Ambrus, és sokan mások.
Emléktáblák a ravatalozó oldalán
Az új ráctemető – a görögkeleti vallásúak nyughelye – tulajdonképpen a Janicsáry uradalmat öröklő Szávics Miklós családi kriptája körül jött létre, akinek emlékét Berán Lajos örökítette meg. Ebben a temetőrészben kizárólag szerb nevekkel találkozunk a sírfeliratokon.
Öregtemető kápolnája. Urbányi Vilmos tervei alapján Őri József kőművesmester építette 1944-ben
A penteleiek Öregtemetőjének középpontja a kápolna. Neves építőmesterük, Őri József (Őri Zoltán édesapja) építette 1944-ben Urbányi Vilmos budapesti építész tervei alapján. A templom tornyából – ahol Zoltán gyermekkorában sokszor húzta a harangot János bácsival, a harangozóval – pontosan a kápolna lépcsőjére lehetett látni. Abban az időben otthonaikban ravatalozták fel a halottakat. Harangszó kíséretében vonult a gyászmenet a Temető utcán át a kápolnáig. Amikor a lépcsőhöz értek, elnémultak a harangok.
Temetések alkalmával fülük mellett papírrózsát viselő fekete lovak kapaszkodtak azon a fehér akácok és tűztövisek szegélyezte meredek úton is, ami városunk másik köztemetőjébe, az 1967-ben lezárt kistemetőbe vezet. A felújított bejárat melletti új halottasházat Mészáros Kálmán tervezte.
A kistemetőt – amely 1989-ig a római katolikus egyház tulajdonában volt – a XIX. század elejének pentelei elitje hozta létre kúriái, uradalmai közelében. Később polgári és paraszti réteghez tartozó családok is temetkeztek itt. Jakóné Fekete Teréz – akinek számos őse alussza örök álmát ezen a helyen – nemcsak életútjukat ismeri, hanem szokásaikat is. Például azt, hogy Pentelén rendszerint nem temették közös sírba a házastársakat. A gyermekek édesanyjuk vagy nagyanyjuk nyughelyén leltek örök békét. Ezt az “esküdt Feketék” egyikének, Györgynek a kérése is igazolja: “idesanyám sírjába temessetek!” A “padmalyba” való temetés sem volt ritka, azaz amikor a sír mellé ásott fülkébe helyezték az elhunytat. Gyakoriak voltak a rátemetések is. A síremlékeken nincs minden név feltüntetve – Szórád Mártonéval sem találkozhatunk. Olyanok földi maradványait is rejtik a temetők, akikről családjuk talán nem is tud. Sok mindenről mesélnek ezek a kövek: regénybe illő sorsokról, karrierekről, tragédiákról. Emberekről.
Leitner János – nevét dűlő viseli Pentele határában – az 1848-as jobbágyfelszabadítás után Pentele legtekintélyesebb parasztemberévé vált.
Tremmel János, a “szakállas tanító” nemcsak gyermekei, hanem tanítványai szívében is tovább él. Sírjával átellenben egy kereszt. A Pentele életében vezető szerepet játszó Újváry család egyik tagja, Mihály állíttatta 1822-ben “az örökön valónak nagyobb dicsőítésére”. A tősgyökeres pentelei családból származó Perecsényi György nevéhez Pentele első szobrának (Szentháromság) felállítása fűződik.
E temetőben fekszik Pentele egykori főjegyzője, Palágyi József és két híres bírája, Fekete István és Németh István. Petőfi rokona, Petrovics András és Dékány Károlyék, az érem- és szobrászművész Berán Lajos feleségének szülei – síremléküket természetesen ő alkotta.
Itt nyert végső nyugodalmat a Mondbach-kastélyt megvásároló Etre-Karcsai Lukáts család több tagja, annak a Lászlónak az emlékét is őrizve, aki elszegényedve abból élt, hogy kastélyról kastélyra járt hegedülni. A juharfák lombjai alatt “még nagyobb” nevekkel is találkozhatunk: dragoméreszi Janicsáry Szilárd pentelei földbirtokos felesége, ákosházi Sárkány Antónia Liszt tanítványa és levelezőpartnere volt. Egyik hozzá írt leveléből tudjuk, hogy Antónia és lánya, Constancia addig játszotta Liszt Esztergomi miséjének Benedictusát közös jó barátjuk, a haldokló Rosti Pál kérésére, amíg meg nem halt.
Barkóczi Rosti Pál a leghíresebb ember, aki a kistemetőben van eltemetve. 1830-1874-ig élt, nagy műveltségű földrajztudós és kiváló fotográfus volt, az MTA levelező tagja. A kistemető centrumában a Szitányi kápolna áll. 1859-ben, püspöki ösztönzésre építtette az alatta lévő családi sírbolttal együtt a keresztény hitre áttért szitányi Ullmann Vilmos, aki a leggazdagabb pentelei földbirtokos lányát, Mondbach Matildot vette feleségül.
Katakombák öröksége
Amíg a köztemetőket a város közgyűlése jelöli ki, a felekezeti temetőket az adott egyházközség kezeli és tartja fenn. Pentele területén négy ilyen temető található: két sírkert és két templomi urnatemető, amely a római katakombák temetkezési módját örökíti át. Az egyik a Krisztus király dicsőségére szentelt új katolikus templom altemplomában van, a másikat az evangélikus egyházközség templomának szép épületegyüttese rejti. Az Öregtemető már említett egyházi részén kívül az izraelita hitközség is bír egy sírkerttel az Üdülő soron vagy – ahogy Őri Zoltán fogalmaz – a “Héthercegség” után. A Felső-Duna-parton ugyanis volt egy házsor még abban az időben, amikor nem volt elrekesztve a pentelei Duna-ág. Hét házból állt összesen, molnárok, halászok lakták, de mivel frekventált helyen feküdt, kincset ért. A hetedik ház után következett a falu utolsó épített létesítménye, a zsidó temető (Őri Zoltán jól ismerte, hiszen fölötte volt a szőlőjük). A szakadékos, omlásveszélyes terület több alkalommal megcsúszott, ez a temetőben is kárt tett, újratemetésekre volt szükség.
Az 1967-ben lezárt temető téglafallal van elkerítve, tetején a kegyelet köveivel. Mintegy száz sírba fektettek itt fekete szalaggal két helyen átkötött, fehér gyolcsba burkolt holttesteket – mint azt dr. Oroszné Babanits Irén leírta. A sírkövek márványból vagy mészkőből készültek, héber, máskor latin felirattal.
Vannak családi sírok, külön-külön elhantolt házaspárok, és csupán jelkép értékű nyughelyek. Itt temették el a hitközség egykori elnökét, Kánitz Józsefet (1838-1916) is. A legrégibb születési dátum: 1806.
Katonák nyughelye
Katonatemetőket mindkét köztemetőben találunk, de – mint azt Jakóné Fekete Teréz elmondja – az 1848-as pentelei nemzetőrök sírját hiába keressük. Ennek oka az, hogy sírjukba az idők során rokonokat temettek, és a névtáblákon az ő nevük már nem szerepel.
Palotás József azonban megalkotta az egyetlen, XX. században készült 1848-as emlékművet, méltó emléket állítva a több mint 200 pentelei nemzetőrnek. Borzavári László kertépítész tervei alapján pedig a kaput stilizáló kőszobor mögé 13 tiszafát ültettek az aradi vértanúk emlékére.
A Kistemetőben mindkét világháború áldozatai előtt fejet hajthatunk. Kádár János, a 17. honvéd gyalogezred katonája szakaszvezető volt az I. világháborúban. Sírján – mintegy manifesztálva, hogy a jel a halott helyett áll – tölgyfalevél, rohamsisak és alig olvasható szövegtöredék: “Magyarok istene, áldd meg az ősi hont, és kik egykoron életük árán megvédték otthoni fészkük”. Nem mindenkinek adatott meg ez a védelem. Farkas Ferencéket tanyai otthonukban verték agyon, a fóti lányokat – a 22 éves Máriát és 15 éves húgát, Júliát – házukból elhurcolva kínozták halálra a második világégés idején. Szabó Mihály 1945-ben halt hősi halált, a fiatal sorkatonát, Kapocs Istvánt pedig már a “békeidőkben” lőtték agyon rejtélyes körülmények között.
Katonák és polgári áldozatok. Sajnos sokan. Az Öregtemetőben emléktábla örökíti meg a helyi hadműveletek – a fronton elveszett katonák – és a deportálás áldozatainak nevét. Itt áll a II. világháború magyar hősi emlékműve (1914- 1918 áldozatai előtt a Magyar utcában tiszteleghetünk).
Az emlékmű kegyeleti hely, nem rejt sírokat, ellentétben a szovjet hősi emlékművel, amely a II. világháború szovjet áldozatainak tömegsírja. Nem ez az egyetlen tömegsír, ami Pentelén található. A Temető utcai köztemető XXII. parcellájának I-IV. hősi sírja, valamint az Öregtemető egyházi temetőrészének 13-14-15. sora a II. világháborúban hősi halált halt szovjet katonák nyughelye. Őri Zoltán többet is tud a pentelei harcokról és azok áldozatairól. Például azt, hogy 1944. április 3-án lelőttek egy amerikai bombázót, amelynek két pilótáját itt temették el, de később a solymári angol hősi temetőbe vitték őket.
Bombázó a pentelei határ fölött
1944. október 14-én egy vontatóhajó került bajba; két tüzérét egy angol vadászgépből tarkón lőtték. Ők Pentele temetőjében nyugszanak, mint ahogy azok a román hidászok is, akik a Dunába fulladtak, amikor 1945 nyarán pontonhídjukat letépte a horgonyról egy vihar. 1956 mártírjaira az Öregtemető kopjafájánál és emlékművük előtt gondolhatunk.
Temetők. Sokfélék, miként minden ezen a világon. Őrzik a múltat, szeretteink emlékét. Temetések alkalmával azonban mégsem őket, az eltávozottakat szólítjuk meg, hanem az élőket – mondja Stermeczki András, mert bízunk abban, hogy az elmúlás csak a testet érinti. A lélek örökkön él.
pirKo
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.