Fejér Megyei Hírlap – 1970. július 19.
“EGYÜTT A BARÁTSÁG II-ÉRT!”
“Hatásuk magával ragad” – mondta Czebe János lángvágó, célozva az üzem kiszeseinek védnökségükben megnyilvánuló lelkesedésükre.
Szimbólum, s egyben jelentős gazdasági tényező a Barátság Kőolajvezeték nemzetközi érrendszere. A Volga-menti Kujbisevből indul ki és a Szovjetunió nyugati határánál, Mozirtnál ágazik el. Déli szárnya hazánkba és Csehszlovákiába szállítja a kőolajat, az északi pedig Lengyelországba és az NDK-ba, így érthető, hogy a KGST nemzetközi kooperációjában igen nagy fontossággal bír.
Hazánkba 1968-ban kétmillió tonna kőolaj érkezett ezen a vezetéken, s a Szovjetunióval megkötött kereskedelmi szerződés értelmében a népgazdaság távlati fejlesztési terve 1975-ben már 6,5 millió, 1980-ban pedig több mint 10 millió tonna kőolaj behozatalát irányozza elő. Ez a nagymértékű felfutás teszi szükségessé az újabb, Barátság II. elnevezésű kőolajvezeték megépítését.
A leghosszabb kőolajvezeték lesz
Csak néhány adat e jelentős népgazdasági beruházásból, melynek kivitelező munkálatai már megkezdődtek: A Barátság II. kőolajvezeték a Szovjetunió területén Uzsgorod térségében ágazik el a Kujbisev-Mozirt-Budkovce (Csehszlovákia) között megépült vezetékről és a Tiszánál, Záhonytól délre lép be hazánk területére. Az országhatár Tiszaszentmárton-Hatvan-Százhalombatta irányú távvezetékbe beépítendő csőhossz összesen 291,8 kilométer. A munkálatok fő kivitelezője a siófoki Kőolajvezeték Vállalat, ezen kívül számos országos hatáskörű és megyei vállalat, üzem kooperációs együttműködése valósul meg az építkezés során. Jelentős szerepet kapnak a fiatalok is. Nyári ifjúsági építőtáborokat szerveznek, mint például 1971 nyarán, a fényeslitkei szivattyúállomás építésénél, s a KISZ védnökséget vállalt az egész építkezés felett
Nagynyomású víz-, olaj- és gáztávvezetékek készítésére alkalmas spirálisan hegesztett acélcsövek /1965
fotó: MTI/Horling Róbert
“Zöld út”
– Hogyan vetődött fel a Barátság II. kőolajvezeték építésének megkezdése előtt a KISZ-védnökség gondolata? – kérdeztük egy korábbi beszélgetés alkalmával Verbó Gézától, a Dunai Vasmű KISZ-bizottsága titkárától.
– A tapasztalatok alapján. A cél ugyanis az, hogy minél előbb, s mintaszerűen megvalósuljon ez a hatalmas beruházási program. Ehhez széles társadalmi összefogásra, a kooperáció olyan hatékonysági szintjének megteremtésére van szükség, ami biztosítja ezt. A KISZ-védnökség tizennegyedik éve élő és ható rendszerének gyakorlata pedig már számos nagyszerű gazdasági, politikai eredményt produkált. A védnökség tizennegyedik éve élő nyilvánuló segítő tevékenységük során a fiatalok bebizonyították, hogy képesek ilyen horderejű feladat ellátására.
Annál is inkább indokolt a védnökség, mert a beruházáson dolgozók 30-40 százaléka távol élő ifjúmunkás és műszaki, s később, nyári szünetét töltő középiskolás és egyetemista fiatal lesz.
– A gyakorlatban hogyan valósul ez meg?
– Bizottság fogja össze, kíséri figyelemmel a munkát, egyszóval koordinálja a védnökségben megnyilvánuló tevékenységet, amely “Együtt a Barátság II-ért” jelszó alatt folyik. Ilyen szövegű bélyegzővel látjuk el a beruházásban érdekelt vállalatokhoz, KISZ-szervekhez írt megrendeléseket és egyéb ügyiratokat, hogy “zöld utat” kapjon az ügyintézés és gyorsuljon a nehézségek megoldása. Ilyen elnevezésű vándorzászlót és oklevelet ad ki a Kőolajvezeték Vállalat és üzemi KISZ-bizottsága a kiváló munkát végző KISZ-alapszervezetek és ifjúsági brigádok részére. Jutalmazásukra 20 ezer forintot ajánlott fel a vállalat. Ezeken kívül számos szervezeti és egyéb intézkedés segíti a munkát.
– A Vasműben miként válnak valóra a feladatok?
– A védnökségvállalásban bekapcsolódtunk mi is, mint az építkezés egyik legfontosabb alapanyagkészítő üzemének kiszesei, fiataljai. A párt- és gazdasági vezetőkkel karöltve meghatároztuk a részfeladatokat, amit vezetőségi üléseken és taggyűléseken ismertettünk, illetve megtárgyaltunk közösen a fiatalokkal. Ilyen értelemben, hasonlóan a kooperációban résztvevő más üzemekhez, kialakult egy helyi jellegű védnökség. Az eddigi eredmények bizonyítják, hogy a fiatalok megértették a beruházás jelentőségét, a védnökség célját, de az is nyilvánvalóvá vált, hogy üzemi szinten ritkán tapasztalható összefogás valósult meg.
Hatásuk magával ragad
– A spirál csőgépeken nemcsak fiatalok dolgoznak, bár többségük az – mondja látogatásunkkor kísérőnk Tóth Zoltán, a Dunai Vasmű KISZ-bizottsága termelési osztályának vezetője. – A nem KISZ-tagok is magukévá tették a védnökségből adódó feladatokat, célkitűzéseket.
Czebe János lángvágó, ki az 1-es gépen gyártott csövet vágja le a kívánt méret szerint, így fogalmazta meg ezt a kapcsolatot:
– A negyedik X körül már nem érzi magát az ember húszéves fiatalnak. De közöttük dolgozva, lendületük hatása alól lehetetlen kivonni magunkat.
8 milliméteres vastag acéllemezt a gép spirálba hajlítja, s a “tekercs” illeszkedési vonalán összehegeszti. Négyen dolgoznak a gép mellett: a vezetőhegesztő irányítja, ellenőrzi a munkát, egyikőjük kezeli a gépet, s a harmadik dolgozó ultrahangos készülék segítségével ellenőrzi a cső anyagának belső minőségét, a lángvágó pedig a gépből folyamatosan kijövő csövet vágja le méret szerint.
Gendur Lajos KISZ-tag. Tanuló volt, néhány napja dolgozik az üzemben. Mint mondja, szívesen vállalt ennél a gépnél munkát, ismerte és megértette a feladat jelentőségét. Böbék Zoltán lángvágó és Gyulai József vezetőhegesztő a 2-es gépnél dolgoznak, KISZ-tagok.
Böbék Zoltán a spirálcsőüzem KISZ-alapszervezetének tagja, a 2-es spirálgépnél lángvágóval méretre “szabdalja” a gép által folyamatosan legyártott csövet.
– Munkánkról nem mi vagyunk hivatottak beszélni – mondják. – Csak egyet erről: a védnökség előtt is, képességeinkhez mérten elvégeztük feladatunkat, így most a többletet talán abban kellene keresnünk, hogy hatékonyabban segítünk egymásnak, jobban elmosódtak a feladatkörök közötti határok, s mivel nagyobb a hibaszázalék lehetősége – az eddigitől eltérő anyagminőség és méretek miatt – fokoztuk az önkontrollt. Örülünk a nagy feladatnak, s annak, hogy részesei lehettünk a hatalmas beruházásnak.
Nyomáspróba a Dunai Vasmű Csőgyárában /1965
fotó: Szilágyi Pál
Példa nélkül áll
– Februárban kezdtük el a Barátság II. olajvezetékhez a csövek próbagyártását – tájékoztatnak bennünket a spirálcső üzem vezetői Németh László üzemvezető, Varga József párttitkár, Gál Domonkos művezető. – Számos műszaki probléma, előre nem látott nehézség merült fel, mind a három érdekelt üzemrésznél. A beruházás speciális minőségű és méretű csövet igényelt: a 8 milliméter falvastagságú, 610 milliméter átmérőjű, 8-12 folyóméter hosszúságú csöveknek legalább 86 atmoszféra nyomást kell kibírniuk, s olyan tulajdonságokkal kell rendelkezniük, hogy a helyszínen, különböző hőmérsékleten, feszítés alatt is kiváló minőségű hegesztésre adjon lehetőséget. Nehezen, de megteremtettük ezt a minőséget az úgynevezett X-52-es acéllemez formájában.
A kiszesek a Barátság II. kőolajvezetékhez legyártott kész csöveket sorszámozzák, illetőleg ráfestik a minőségi jelzőket, s hamarosan indulhat a következő csőszállítmány az építkezések színhelyére.
– Mik voltak ezek a nehézségek?
– Nem volt jó az acél minősége. Hengerelés után a melegen összetekert lemez 650-750 fokra felhevült, s ennek következtében kilágyult. A spirálgépek alakítószerszáma nem felelt meg, a csővégek lemaratásának technológiája és a marókések sem voltak jók. A nyomáspróbáknál kiderült hogy a nyomópad nem tudja biztosítani a 86 atmoszférát. Mindezek mellett jócskán akadt más jellegű kisebb nehézség is. De fáradtságos kísérletsorozatok munkája nyomán megtaláltuk a megoldást. Az acélmű feljavította az acél minőségét, s a hengerműben bevezették a lemezhengerlés utáni hűtését. Itt a spirálcsőüzemben kicseréltük az alakító szerszámokat és módosítottuk a technológiát, akárcsak a marásnál, ahol erősebb késeket alkalmaztunk, s megváltoztattuk a marógép forgásirányát. A MEO-ban pedig kicserélték a nyomópad gyenge motorját stb.
Vonatszerelvény szállítja az elkészült csöveket a Dunai Vasmű Csőgyárából. /1965
fotó: MTI/Szilágyi Pál
– A kiszesek, hogyan kapcsolódtak ehhez a munkáéhoz?
– A Vasműben nem újdonság, hogy a kiszesekre, fiatalokra minden vonatkozásban számíthatunk. De az elmúlt pár hónapban megmutatkozott hozzáállásuk, tevékenységük talán példa nélkül áll. Csak egyet emelnénk ki: köztudott, hogy a kísérleti munka jellege igényli, hogy az vigye végig az adott munkafolyamatot, aki elkezdte. Ők maguk határoztak sok esetben úgy, hogy benn maradtak a második 8 órára is. Mindenkit fel kellene sorolnunk, de közülük is kimagaslott Harangi Miklós, az üzem alapszervezetének titkára és Kőszegi Károly vezetőhegesztők.
Persze nem lehet leszűkíteni így a kérdést, de el kell mondani, hogy rendkívüli jelentőséggel bírt a kiszesek, a fiatalok, védnökségvállalása minden téren, igen fontos szerepük volt és lesz is abban, hogy év végére leszállíthatjuk az igényelt 100 ezer folyóméter csövet a Barátság II. építéséhez.
Takács Ferenc
Fotó: Deák Péter
A Barátság II. kőolajvezeték építése /1972
fotó: Fortepan/Urbán Tamás
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
