Kánikulában

Dunaújvárosi Hírlap – 1971. augusztus 6.

KÁNIKULÁBAN

Nagy Imre

Gebrovics Mátyás

Mosonyi József

A fülledt meleg megviseli az ember szervezetét. A hőmérő higanyszála 30 fokig, vagy annál is magasabbra szalad. A legcsekélyebb izommunka is belülről fűti az ember testét. És mégsem lehet megállni. A termelés gépezete nem enged kánikulai szünetet.
A megszokottnál is sokkalta nehezebb ilyenkor helytállni ott, ahol az izzó vas és acél hevíti a levegőt. A Dunai Vasmű tizenháromezer dolgozója közül mintegy ezerre tehető azoknak a száma, akik valóban nehéz körülmények között végzik munkájukat – mondja Nics János országgyűlési képviselő az acélmű vibráló levegőjű csarnokában.
– Nemcsak a kemencék mellett dolgozó olvasztárok munkája nehéz, hanem mindazoknak meg kell küzdeniük a meleggel, akik ezeken a munkaterületeken végeznek TMK karbantartást, legyenek akár lakatosok, kőművesek, villanyszerelők. Jó lenne megszüntetni a nehéz munkahelyeket, de ez nem megy máról holnapra. Három embert választottunk az ezerből.

Meleghengermű csarnoka

Izzadtságtól gyöngyöző arccal lép az ércporos forró levegőjű tartózkodóhelyiségbe Gerborics Mátyás mérlegkocsigépész, aki 18 éve eteti a két nagyolvasztót. A mérlegkocsi kettősfalú írányítófülkéjében, ahonnan kiszállt éppen, a hőmérséklet 40-50 fok között mozog, ha jó a klíma berendezés.
– Ha elromlik a levegőbefúvó berendezés, ami bizony előfordul, további tizenöt-húsz fokkal lesz magasabb a hőmérséklet a szűk kabinban. S nem állhatunk le.
– Mivel lehetne könnyebbé tenni a mérlegkocsigépészek heti 40 órás műszakját?
– Sokat könnyítene rajtunk, ha kapnánk egy hűtőszekrényt. A tartózkodóhelyen is 40 fok a meleg, a magunkkal hozott étel csak szalonna vagy téliszalámi lehet, az is csöpög a zsírtól, mert más élelem megromlik itt pár óra alatt.

Kokszkitolás

A legforróbb munkahelyek egyike a kokszoló kemenceblokk töltőszintje, ahol a forróságtól vibrál a levegő. Itt elég nyári cipőben végigmenni egyszer, máris tüzel a talpunk a kemenceblokkból kiáramló iszonyú melegtől. Itt fedélnyitó Mosonyi József, aki 13 éve jár be Nagyvenyimről, s végzi nap mint nap munkáját.
Ha esik az eső, még nehezebb itt dolgozni. A lehulló csapadék azonnal gőzzé változik, s alig lehet ellátni pár méter távolságra. A szél pedig hol könnyít rajtunk, hol még melegebb levegőt hoz a kamraoldal, a felszállócsövek mellől. Mértek már 75-80 fokot is ott, ahová állnunk kell.
– Hogyan lehetne elviselhetőbbé tenni ezt a munkát?
– A műszaki megoldásra szakember adhat választ. Nekem, s társaimnak nagyon jól esne most például egy-egy üveg jó hideg tej. Enyhíti a szomjat a szódavíz is, ha működik az automata, de most a tej még jobban esne.

Acélöntés

Patakzott a verejték az elém álló kemencekőművesről, amint befejezte, az egyik boltozat javítását. Belül izzik az acél, kívül is vagy százhatvan fokos a tűzálló burkolat, melyet vaspallón állva kellett megigazítani. Nagy Imre kemencekőműves 17 éve foltozza, javítja az acélmű kemencéit. Az építőktől pártolt át. Annakidején a magasabb kereset csábítottak ide.
– Ezt a munkát nem lehet igazán megfizetni – mondja. A mostani keresetek nincsenek arányban a munka nehézségével.
– Mennyit keres havonta?
– Úgy kettőezerhetet-nyolcat. A munka nehéz, igénybe veszi a szervezetet, sokat és tartalmasat kell enni. Ehhez ez a pénz bizony ma már kevés.

Meleghengermű mélykemence

Mindhárom meglátogatott munkahelyen szóbakerült a bérezés kérdése. A havi keresetek háromezer forint körül, többhelyütt az alatt ingadoznak. Nics János országgyűlési képviselő így summázta a lényeget:
– Kiegyenlítődtek a bérek a különböző munkakörök között. A meglévő bérkülönbség nem ellensúlyozza eléggé a kedvezőtlen munkakörülményeket. Ezért viszonylag nagy ezeken a munkahelyeken a fluktuáció. A lehetőségeken belül mindent meg kell tenni a munkakörülmények javításáért, hogy aki itt törzsgárdatag, annak is könnyebb legyen a helytállás.

Cs. Gy.