Dunaújvárosi Hírlap – 1971. augusztus 6.
KÁNIKULÁBAN
Nagy Imre |
Gebrovics Mátyás |
Mosonyi József |
A fülledt meleg megviseli az ember szervezetét. A hőmérő higanyszála 30 fokig, vagy annál is magasabbra szalad. A legcsekélyebb izommunka is belülről fűti az ember testét. És mégsem lehet megállni. A termelés gépezete nem enged kánikulai szünetet.
A megszokottnál is sokkalta nehezebb ilyenkor helytállni ott, ahol az izzó vas és acél hevíti a levegőt. A Dunai Vasmű tizenháromezer dolgozója közül mintegy ezerre tehető azoknak a száma, akik valóban nehéz körülmények között végzik munkájukat – mondja Nics János országgyűlési képviselő az acélmű vibráló levegőjű csarnokában.
– Nemcsak a kemencék mellett dolgozó olvasztárok munkája nehéz, hanem mindazoknak meg kell küzdeniük a meleggel, akik ezeken a munkaterületeken végeznek TMK karbantartást, legyenek akár lakatosok, kőművesek, villanyszerelők. Jó lenne megszüntetni a nehéz munkahelyeket, de ez nem megy máról holnapra. Három embert választottunk az ezerből.
Izzadtságtól gyöngyöző arccal lép az ércporos forró levegőjű tartózkodóhelyiségbe Gerborics Mátyás mérlegkocsigépész, aki 18 éve eteti a két nagyolvasztót. A mérlegkocsi kettősfalú írányítófülkéjében, ahonnan kiszállt éppen, a hőmérséklet 40-50 fok között mozog, ha jó a klíma berendezés.
– Ha elromlik a levegőbefúvó berendezés, ami bizony előfordul, további tizenöt-húsz fokkal lesz magasabb a hőmérséklet a szűk kabinban. S nem állhatunk le.
– Mivel lehetne könnyebbé tenni a mérlegkocsigépészek heti 40 órás műszakját?
– Sokat könnyítene rajtunk, ha kapnánk egy hűtőszekrényt. A tartózkodóhelyen is 40 fok a meleg, a magunkkal hozott étel csak szalonna vagy téliszalámi lehet, az is csöpög a zsírtól, mert más élelem megromlik itt pár óra alatt.
A legforróbb munkahelyek egyike a kokszoló kemenceblokk töltőszintje, ahol a forróságtól vibrál a levegő. Itt elég nyári cipőben végigmenni egyszer, máris tüzel a talpunk a kemenceblokkból kiáramló iszonyú melegtől. Itt fedélnyitó Mosonyi József, aki 13 éve jár be Nagyvenyimről, s végzi nap mint nap munkáját.
Ha esik az eső, még nehezebb itt dolgozni. A lehulló csapadék azonnal gőzzé változik, s alig lehet ellátni pár méter távolságra. A szél pedig hol könnyít rajtunk, hol még melegebb levegőt hoz a kamraoldal, a felszállócsövek mellől. Mértek már 75-80 fokot is ott, ahová állnunk kell.
– Hogyan lehetne elviselhetőbbé tenni ezt a munkát?
– A műszaki megoldásra szakember adhat választ. Nekem, s társaimnak nagyon jól esne most például egy-egy üveg jó hideg tej. Enyhíti a szomjat a szódavíz is, ha működik az automata, de most a tej még jobban esne.
Patakzott a verejték az elém álló kemencekőművesről, amint befejezte, az egyik boltozat javítását. Belül izzik az acél, kívül is vagy százhatvan fokos a tűzálló burkolat, melyet vaspallón állva kellett megigazítani. Nagy Imre kemencekőműves 17 éve foltozza, javítja az acélmű kemencéit. Az építőktől pártolt át. Annakidején a magasabb kereset csábítottak ide.
– Ezt a munkát nem lehet igazán megfizetni – mondja. A mostani keresetek nincsenek arányban a munka nehézségével.
– Mennyit keres havonta?
– Úgy kettőezerhetet-nyolcat. A munka nehéz, igénybe veszi a szervezetet, sokat és tartalmasat kell enni. Ehhez ez a pénz bizony ma már kevés.
Mindhárom meglátogatott munkahelyen szóbakerült a bérezés kérdése. A havi keresetek háromezer forint körül, többhelyütt az alatt ingadoznak. Nics János országgyűlési képviselő így summázta a lényeget:
– Kiegyenlítődtek a bérek a különböző munkakörök között. A meglévő bérkülönbség nem ellensúlyozza eléggé a kedvezőtlen munkakörülményeket. Ezért viszonylag nagy ezeken a munkahelyeken a fluktuáció. A lehetőségeken belül mindent meg kell tenni a munkakörülmények javításáért, hogy aki itt törzsgárdatag, annak is könnyebb legyen a helytállás.
Cs. Gy.
Képeslap sorozat a Dunai Vasműről
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.