Szabad Ifjúság – 1952. június 18.
Bátor harcosokat, ifjú hősök ezreit nevelte a DISZ a Sztálin Vasműnek
DISZ jelvény
/saját gyűjtés/
1950 júniusában alakult meg ifjúságunk egységes szervezete, a Dolgozó Ifjúság Szövetsége. Ez az időpont egybeesett hazánk legnagyobb kohászati üzemének és az első szocialista város építkezésének megkezdésével. Az ifjúsági szervezet hamarosan nagy, nehéz, de megtisztelő feladatot kapott. Népünk vezére, az ifjúság lelkesítője és tanítója, Rákosi elvtárs felhívására a DISZ védnökséget vállalt e nagy békeművünk építése felett. A DISZ munkája nyomán 1950 őszétől ezrével érkeztek a fiatalok. Többnyire olyanok, akik az építőipari munkával csak itt ismerkedtek meg.
1950 őszén és 1950-1951 telén rendkívül
nagy nehézségeket kellett lekűzdeniük az új város fiatal építőinek.
Ekkor még nem voltak utak, a nagy sárban nehezen ment a szállítás. Kevés volt e szálláshely is. Sokszor megtörtént, hogy a munkások félig kész barakokban töltötték az éjszakákat.
Az ellenség pedig erejét az ország legnagyobb építkezésére összpontosította. Látva népi demokráciánk fiainak lelkes, minden nehézséget legyőző munkáját, ahol csak erre lehetőség nyílott, fékezni akarta a munka lendületét. Akadtak olyan brigádok, amelyek 2-3 hétig nem kaptak fizetést. Előfordult, hogy több esetben, néha napokig nem adtak munkát a brigádoknak. De az ifjúmunkások továbbra is lelkesen, odaadóan dolgoztak, bátran szálltak szembe a legnagyobb nehézségekkel is. Mindez természetesen nem ment magától. A DISZ-szervezet, a DISZ lelkes fiataljai nevelték, formálták új társaikat, hogy bátor harcosai legyenek a Sztálin Vasműnek.
Jó példa erre az Olajos-brigád története. A brigád 1950 őszén a szigeten dolgozott. Nem törődve a térdig érő sárral, a fiatalok félcipőben irtották a fákat, hogy a sűrű erdő helyén felépüljön a hajóállomás. Az ellenség meg akarta törni munkakedvüket, elszabotálta élelmezésüket. Amikor azonban a DISZ-bizottság tagjai is részt vettek a brigáddal együtt az erdőirtásban és megmagyarázták, hogy az élelmezési nehézség az ellenség munkája, a munkalendület egyszerre magasra csapott.
A november 7-i acélöntésnél, a párt kezdeményezésére a DISZ-bizottság tizenegy ifjúmunkás brigádot mozgósított DISZ-megbízólevéllel az öntödébe. Ezek a brigádok példát mutattak a régebbi dolgozóknak és messze túlhaladták a sztahanovista szintet.
Az ellenség megannyi terve csúfos kudarcba fulladt. Két évvel a munka megkezdése után már működő üzemeink, iskolánk, mozipalotánk, rendelőintézetünk van. Harminc kilométer út, ötven kilométer vasút készült el.
Napról napra szépül új, szocialista városunk.
Képünkön: most vakolják a sztálinváros Május 1-ai házait. Ezzel véglegesen befejeződik ennek az utcának az építése.
(Somlyói Béla felvétele)
A DISZ segítette, lelkesítette, irányította a fiatalok munkáját
Hazánkban soha két év alatt ilyen példátlan iramú építkezés még nem volt. Minden túlzás nélkül állíthatjuk, ezek az eredmények a DISZ támogatása, az ifjúság hazafias, önfeláldozó közreműködése nélkül nem születhettek volna meg.
A feneketlen sár, a hideg tél, az ellenség aknamunkája megacélozta építkezésünk fiatalságát. Voltak ugyan néhányan, akik megfutamodtak a nehézségek elől, de a fiatalok százai és ezrei erőt merítve az ifjúság hős elődeinek példájából, becsülettel megállták helyüket. A hatalmas vaskombinát és az azt körülvevő város történetébe örökre beírta nevét a budapesti MÁVAG Lőwy Sándor brigádja, a tótszerdahelyi parasztfiatalok Partizán-brigádja és a többi kiválóan dolgozó ifjúmunkás brigád. De a DISZ-tagok nemcsak az eddig eléjük tornyosuló nehézségeket győzték le, hanem a szocialista munkaversenyben, a munkafegyelem megszilárdításában is élenjárnak. Az élenjáró ifjúsági brigádok közül számosan országos hírnévre is szert tettek. L. Szász Antal munkaérdemrendes kétszeres sztahanovista kubikos brigádvezető, március 9-én, amikor népünk, a szeretett vezér és tanító, Rákosi elvtárs születésnapját ünnepelte, ott ült a díszünnepség elnökségében az Operaház színpadán. Czanik Klára, a Zója leánybrigád vezetője, április 4-én a dísztribünről nézte a nagyszerű katonai felvonulást.
Az élenjárók mellé napról napra új ifjúsági brigádok zárkóznak fel, a Turi-, Fodor-, Rédei-, Forrai-brigádok és még sokan mások. A sztálinvárosi fiatalság megértette a példamutatás jelentőségét. 1951-52 telén az építkezés irama nem csökkent, felkészültek rá a műszaki vezetők is. De ez magában véve nem lett volna elegendő, ha a fiatalokban nincs meg a tettrekészség, a kemény elhatározás, hogy dacolva a rossz időjárással, helytállnak az építkezésen. A hazafiságtól lelkesített fiatalok reggel fél 7-kor a legnagyobb hidegben is énekelve vonultak ki a munkahelyre. S akik eleinte vonakodtak a munkától, restelkedve jegyezték meg: “Ha a fiatalok kibírják, mi is kibírjuk.”
Énekelve vonul egy DISZ-es nõi brigád az építkezésre Dunapentelén 1951. június 19-én
fotó: MTI/Kotnyek Antal
A fiatalok, fiúk, leányok egyre aktívabbak a társadalmi munkában is. Pártnapokon, termelési értekezleteken öntudatosan, bátran bírálnak. Tömegesen vesznek részt a sport-, a szabadságharcos kiképzésben. Sokat, nagyon sokat fejlődött fiatalságunk a Sztálin Vasmű építése közben.
De meg kell mondanunk azt is, elég sok még azoknak a fiataloknak a száma, akik nem érzik a kellő felelősséget a Vasmű építéséért, akiket nem fűt az a nagyszerű érzés, hogy hazánk egyik legnagyobb alkotásán, a Sztálin Vasmű építésén dolgozhatnak. A nagyszámú hétfői hiányzások ténye egymagában is ezt bizonyítja.
Akik látják az Óriás első lépéseit…
A nagy létesítmények felépítése, amelyekhez most kezdtünk hozzá,
még hatalmasabb követelmények elé állítja vezetőinket, munkásainkat, a DISZ fiataljait.
Képzettebb, körültekintőbb brigádokra van szükség – ezért tanulni kell, tanulmányozni az élenjáró szovjet munkamódszereket. Még fegyelmezettebbé kell válni a munkában és meg kell dönteni a legmerészebb elképzelést is a munka ütemében. Nem könnyű, nem kis feladatok ezek. A párt azt várja tehát az ifjúsági szervezettől, hogy olyan fegyelmezett, bátor harcosokat neveljen ki soraiból, akik rendíthetetlenül hűek maradnak a béke zászlójához s akik magasra tartva e zászlót, vezetik az ifjúságot a békemű felépítéséért folytatott harcban. Olyan fiatalokat neveljen ifjúsági szövetségünk a Sztálin Vasmű ifjú építőiből, akikből a párt friss erőt meríthet. Így lesz pártunk, amely lelke, szíve munkásosztályunknak és amelynek vezetésével hazánkban máris ragyogóbbnál ragyogóbb eredmények születtek, még erősebb, még szilárdabb.
Földes László
a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének pártszervezője, Sztálinváros
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
