Sztálinvárosi gyermekarcok

Dunaújvárosi Hírlap – 1961. március 31.

Sztálinvárosi gyermekarcok

Elgondolkozol-e néha, ha látod az örömtől duzzadó gyermekarcokat, a kipirult, szépruhás kisfiúkat és kisleányokban, amint ünneplő ruhájukban feszítenek vasárnaponként vagy a játszótéren magasba repül velük a hinta, hogy te mezítláb csatangoltál a porban, vagy a sivár grundon rongylabdát rugdostál, és örültél, ha tisztességesen megfoltozták a nadrágodat. Ma már a foltos ruha ritka, mint a fehér holló, és mezítlábas gyermeket éppenséggel nagyon nehéz találnod. Te még alig cseperedtél fel, de már számítottak a keresetedre, s ha most fiad elkéri a vasárnapi zsebpénzt, tán még arra is kitér a figyelmed, vajon nem adtál-e keveset neki?
“Legdrágább kincsünk a gyermek!” – hallod, és e szavak mögött talán nem is mindig keresed értelmét. Természetessé vált benned, hogy az ifjúságé a jövő, de nem néztél tudatosan a mélyre, hogy ez valóban így is van, hanem sokszor magad is csak jelszóként hangoztatod, még saját gyermeked előtt is. Pedig nagyon mély tartalma van ennek.

A betűkkel ismerkednek a sztálinvárosi diákok /1961
fotó: MTI/Balassa Ferenc

A zenei általános iskolában

A Móricz Zsigmond Általános Iskolában már négy esztendeje folyik a zenei általános iskolai tanítás. Nagy élmény ide betoppanni. Az értelmesen csillogó tekintetek, fürge ujjak mennyi szép dallamot tudnak előcsalni a zongorából, a hegedűből, a csellóból, a fúvóshangszerekből. A klasszikus zene olyan temészetes számukra, mint az, hogy tízórait visznek magukkal. A zenetörténet és a zeneelmélet rejtelmes nyitott könyv előttük, s amit mi “a mi korunkban” legrosszabb esetben “sznobizmussal” bélyegeztünk volna, ma már igénye a kohász, a martinász, a lakatos gyermekének.

Gáspár Csaba és Balatoni Éva duó

Felcsendül a dal, szólnak a hangszerek. Magabiztosan, bátran, s ilyenkor mélységesen elgondolkodik a látogató. Minket megfosztottak ettől annak idején. Ettől a sok szépségtől, művészi élménytől. De azután megnyugszik a háborgó szív, mert több mint 150 sztálinvárosi gyerekben folytatója akadt a mi álmunknak.

Két piciny fehér balettcipő

A Bartók Béla Művelődésház balett-terméből zongora hangja szűrődik ki. Száznegyven sztálinvárosi leány és nyolc fiú a táncművészet egyik legszebb ágát, a ballettet ízleli, kóstolja. A lányok hófehér, rövid ruhácskákban bájosan lépkednek. Kezük finom, lágy mozdulatokkal kíséri a zene hullámzását, s szinte átszellemülten merülnek a táncba, átérezve bársonyos varázsát.
– Sokan értelmetlenül állnak még a balettel szemben – mondja W. Tomsányi Éva balettmester. – Gyakran megkérdik mi szükség van arra, hogy a gyerek balettre járjon, ha nem lesz belőle úgysem táncos. De mind többen értik meg a balettoktatás lényegét, igénylik és mondják, amikor elhozzák gyermeküket:
– Nem táncosnőt szeretnék a gyermekemből!
Mert nem is ez az elsődleges a balettnél. Ha tehetséges a gyermek nyitva áll előtte az út. Itt szép, kifinomult mozgást, egyenes testtartást, fegyelmet, önfegyelmezést tanul, klasszikus zenét hallgat, művészi igényű nevelésben van része. Megismeri a táncművészet műhelytitkait és megtanulja értékelni.
Városunkban már sok gyermek képességei bontakoztak ki, s ezt talán egy-egy ilyen órán lehet igazán lemérni. Hársházi Ibolya, Borbély Kati, Varga Éva, vagy a kisebbek közül Nagy Katalin, Horváth Magda, Juhász Ági, Abonyi Kati és még sorolhatnánk a neveket, mind, mind megcsillantották már tudásukat. S talán, a későbbiek folyamán nemcsak a balett-teremben, hanem a színpadon is viszontláthatjuk őket, ha megalakul városunkban a felnövekvő tanítványokból az öntevékeny balettkar.

A sportiskolában

A Ságvári Endre Általános Iskola tornatermében már gyülekeznek a sportiskola növendékei. Hammerl Ferenc tanár sípszavára felállnak, szépen, egyenes sorba. A város legjobb tornászai képezik magukat tovább ebben a sportiskolában, öt szakosztály működik, a torna, az atlétika, a kosárlabda, a labdarúgó és a vívó szakosztály. Mintegy 120 gyermek rendszeres testneveléséről gondoskodnak itt az iskolai testnevelésen kívül.

Hammerl Ferenc, testnevelő tanár és Kocsis Sándor gyakorlat közben
(Abonyi Sándor felvételei)

Megkezdődnek a gyakorlatok. Mennyi erő, szépség, merészség, ügyesség szorult ezekbe a gyerekekbe. Ilyenkor látni csak, amikor átlendülnek a svédszekrényen, vagy a gyűrűs hintán gyakorolnak, vagy amikor versengve másznak a kötélen. Feszülnek az izmok, s a küzdeniakarás, az elsőség kiharcolása hajtja, segíti, biztosítja őket.