“SZTÁLIN ÖRÖKKÉ ÉL”

Új magyar dokumentumfilm

“Sztálin örökké él” címmel a Híradó- és Dokumentumfilmgyár dokumentumfilmet készített Sztálin elvtárs halála alkalmából.
A film bemutatja azokat a gyászüléseket, amelyeket a magyar dolgozók tartottak. Látjuk a röpgyűléseket március 6-án reggel Tatabányán, a Rákosi Művekben, Sztálinvárosban és az ürömi “Cservenkov” termelőszövetkezetben. A film bemutatja az ötperces munkaszünetet és a forgalom megállását Budapesten, vidéki városokban és falvakban. Látjuk a filmen az országgyűlés gyászülését és a budapesti dolgozók nagygyűlését a Sztálin-téren. A film ezenkívül Sztálin elvtárs életéből mutat képeket.
Látjuk a filmen Sztálin elvtárs ravatalát, s a ravatal mellett őrséget álló legközelebbi munkatársait, ügyének folytatóit: Malenkov, Berija, Molotov, Vorosilov, Kaganovics, Bulganyin, Mikojan és Hruscsov elvtársakat, ott áll a ravatalnál népünk szeretett vezére, Rákosi Mátyás elvtárs és Dobi István elvtárs.
A filmet március 19-től valamennyi fővárosi és vidéki bemutató filmszínház, valamint a Híradó- és Fáklya-mozik bemutatják.

__________________________________

__________________________________

Új Magyarország – 1993. március 5.

Törvénybe iktatott emlék

Nagy Imre adta elő

1953. március 6-án a magyarországi kommunista helytartók “A magyar néphez” címzett felhívásban “a drága vezér és tanító” J. V. Sztálin elvtárs halála alkalmából mély részvétüket és együttérzésüket fejezték ki a szovjet vezetőknek, hangsúlyozva: “A nagy tanító és vezér eltávozott, de itt vannak tanítványai, elvtársai, katonái akik megvédik és folytatják azt, amit ő hagyott erősségül”.
Március 8-án, három nappal Sztálin halála után összeült az Országgyűlés – abban az évben először! Elsőként Rónai Sándor házelnök emlékezett meg a nagy vezér haláláról, majd Nagy Imre miniszterelnök-helyettes törvényjavaslatot nyújtott be Sztálin generalisszimusz “halhatatlan emlékének” megörökítéséről.
A sors kegyetlen fintora, hogy Nagy Imre, aki öt évvel később maga is a restaurált sztálinizmus áldozatává vált, adta elő a T. Házban a törvényjavaslatot, többek között ezekkel a szavakkal:

Tisztelt Országgyűlés! Fájdalmas csapástól lesújtva lépek a szónoki emelvényre, gyászba borult népünk színe elé, midőn a tisztelt Országgyűlésnek beterjesztem Joszif Visszárionovics Sztálin halhatatlan emlékét törvénybe iktató javaslatot.
Elvtársak! Az egész emberiséget megrendítette a döbbenetes gyászhír: meghalt Joszif Visszárionovics Sztálin. A földkerekségen mindenütt az egyszerű emberek száz- és százmilliói, a boldog jövőjüket építő felszabadult népek, a szabadságukért küzdő elnyomott dolgozók, az imperializmus rabságában sínylődő gyarmati embermilliók szomorú szívvel és mély bánattal, gondolatban ott időznek drága halottunk, a nagy Sztálin koporsójánál. Lélekben mi is ott állunk az emberiség nagy halottjának ravatala mellett, hogy a fájdalmas csapás nehéz óráiban legbensőbb részvétünkkel osztozzunk a nagy szovjet nép mélységes bánatában.
Elszoruló szívvel keresve sem találok méltó szavakat annak kifejezésére, ki volt Sztálin az emberiségnek. Vele korunk legkimagaslóbb egyénisége távozott el közülünk, aki a halhatatlan Lenin oldalán győzelemre vezette a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat, amely új korszakot nyitott az emberiség történetében. (…)
Lelke mélyéig megrendülve osztozik az emberiség mély gyászában a mi népünk is. Felszabadítónkat, tanítónkat, legnagyobb jótevőnket, oltalmazónkat és segítőnket vesztettük el benne. (…)
A magyar nép az elmúlt nyolc esztendő során már számtalan felemelő tanújelét adta annak a forró szeretetnek, annak a mély hálának, amely igaz barátja, a nagy Sztálin iránt szívét eltölti. Annál kegyetlenebb most az a csapás, amely Sztálin elvtársunk elhunytával érte. Megható volt az a féltő aggodalom, amellyel üzemeink munkásai, Sztálinváros, Csepel, Ózd, Diósgyőr és a többi üzem dolgozói, értelmiségünk, mérnökök, tanárok, orvosok, egyetemi és munkásifjúságunk szorongó szívvel halálos ágya felé fordult és az a mélységes részvét és kegyelet, amely most halálával iránta eltölti. Munkások és értelmiségiek országszerte lelkük mélyéig megrendülve fogadták a gyászhírt. Szívük sugallatát követik, amikor megfogadják: soha el nem tántorodunk Sztálin hadseregétől, a párttól; még többet, még jobbat kell tennünk a Sztálin teremtette szép, új életért; továbbra is Sztálin elvtárs vezet bennünket, mert örökké ott él szívünkben, így viselik el a nagy megpróbáltatást, azzal a szent elhatározással, hogy tetteikben, cselekedeteikben lesznek méltók a nagy halott ragyogó emlékéhez.
Ma szerte az országban a falvak dolgozó népe is kegyelettel adózik a nagy Sztálin emlékének A tanácsüléseken az egyszerű emberek százai és ezrei fejezik ki keresetlen szavakban igaz barátjuk és segítőjük, Sztálin apánk halála fölött érzett mélységes fájdalmukat.
Tisztelt Országgyűlés! E szomorú napokban pártunk Központi Vezetősége, Népköztársaságunk kormánya és Elnöki Tanácsa felhívással fordult dolgozó népünkhöz. Legnagyobb barátunk, felszabadítónk és tanítónk iránt táplált mélységes szeretetének kifejezéséül a magyar nép még szorosabban tömörül pártunk, kormányunk, szeretett Rákosi elvtársunk köré és minden erejével segíti Sztálin nagy ügyének diadalát országunkban.
Sztálin meghalt! De nagyszerű művében élni fog az idők végtelenségéig!
A hűséges és hálás magyar nép ragyogó emlékét törvényben kívánja megörökíteni. A Magyar Népköztársaság minisztertanácsa nevében benyújtott javaslat törvényerőre emelésével népünk szeretetéből és hálájából fonunk hervadhatatlan koszorút drága Sztálin elvtársunk halhatatlan emlékének
Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a beterjesztett javaslatot elfogadni szíveskedjék.

Az 1953. évi 1. törvény mindössze egy paragrafusból áll:

1. §. Az Országgyűlés Joszif Visszárionovics Sztálin elvtárs emlékét, a magyar nép felszabadítása, a magyar nemzet függetlenségének kivívása és biztosítása, a magyar dolgozók politikai, gazdasági, kulturális felemelkedése körül szerzett elévülhetetlen érdemeiért, a magyar nép el nem múló hálájának tanúbizonyságául törvénybe iktatja.

A generalisszimusz emlékét megörökítő 1953-as törvényt az Országgyűlés 1989. május 11-i ülésén helyezte hatályon kívül, az 1989. évi XII. törvénnyel. Érdekesség, hogy noha a Németh-kormány igazságügy-minisztere, Kulcsár Kálmán, kormánya nevében terjesztette be a törvényjavaslatot, az voltaképpen Kovács László Pest megyei képviselő interpellációja nyomán került a T. Ház elé. Kulcsár szóbeli kiegészítése után az elnöklő Jakab Róbertné elrendelte a határozathozatalt, s az Országgyűlés éppúgy vita nélkül és egyhangú szavazással helyezte hatályon kívül az említett törvényt, mint ahogy az 36 évvel korábban elfogadtatott.
Sic transit gloria mundi. Így múlik a világ, pontosabban egy világ – egy vezér – dicsősége.

-faggyas-

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.