“Minden gyerek várva – várt…”

Sztálinvárosi Hírlap – 1958. december 5.

Télapó várás

A Télapóünnepe a gyermekek egyik legszebb ünnepe. Mennyi várakozás, mennyi álom sűrűsödött ezekbe a napokba? Az óvodák, az iskolák gyermekei ujjukon számolgatták, hányat kell még aludni, hogy eljöjjön a nagyszakállú Télapó. Lapunk is elkísérte a Tél hírnökét egy-két helyre, hogy osztozzon a gyermekek nagy-nagy örömében.

III-as számú bölcsödében

péntek este nagy izgalom közepette várták a Télapót. A “nagyok” csoportja – ők már az r-betűt is tisztán ejtik – a bejárattal szemben, az apró székeken foglal helyet, hogy ők lássák meg először Télapót. A félénkebb kicsinyek egyforma kék-bordó flanelruhában szoronganak a hátsó székeken. S talán nem kevesebb szorongással várják a Télapót a “legnagyobb gyerekek”, a szülők sem, akik ebben a kedves környezetben újra kicsinynek érzik magukat.
S mikor belép a Télapó, az apró szájakon felcsendül az ének. Verset is mondanak, és felelgetnek a Télapó kérdéseire. Mert mindenkihez van néhány szava, vagy kérdése. Tudja, ki nem kedveli az alvást, ki nem szereti a spenótot, és így tovább. Előtte hatalmas kosarakban az ajándékok. Gondosan elkészített csomagok, kis piros cipőcskék, fehér vattaszegéllyel és a játékok tömege. A gyermekek számára megnyugtató volt, hogy virgácsot nem láttak a kosarakban. Ez érthető, hiszen az utolsó héten kivétel nélkül mindenki jó volt.
Az ajándékok elkészítéséhez, a kis műsor megtanulásához nagy munka kellett. Amíg a csomagok gazdára lelnek, Ádám Sándornétól, a bölcsőde vezetőjétől megtudjuk, hogy Télapó leghűségesebb segítőtársai itt a nagyobb csoportoknál Virág Ilona, Teplán Sándorné, Mikó Lászlóné és Földeák Mária gondozónők voltak, akik három hét óta varrták a kis cipőket, amíg a csöppségek aludtak. Ők készítették el a Télapó ruházatát is.
S hogy az örömből mindenki részesüljön, aki tagja a nagy családnak, “Zsuzsa néni”, egyik fiatal gondozónő elindult az estében öt kis csomaggal, öt piros cipővel azokhoz a kicsinyekhez, akik ezen a napon betegek voltak.

Látogatás a játékországban

A Kiskereskedelmi Vállalat december 5-én nyitotta meg az Építők kultúrtermében a gyermekjáték kiállítást. Nyugodtan mondhatjuk, hogy ezúttal is ritka szép kiállítást láthatnak a látogatók.
A teremben körbe sok-sok ötletes játék sorakozik. Díszes hajasbabák, tréfás fajátékok, áramvonalas autók, építőkockák, társasjátékok, mindaz, ami a gyermek fantáziájában mélyen él, ami képzeletét foglalkoztatja.
Mamák, papák, gyermekek jönnek hosszú sorban. Egy pöttömnyi gyerek piros labdát lát. Nyújtja feléje apró kezeit, s mikor leintik, pityergőre áll kis szája. Makacsul kapaszkodik, durcásan, vonakodva enged az erőszaknak, hogy szülei tovább vigyék, s mikor újabb játékok serege toppan elébe, újabb csodák várnak rá, elfelejti a piros labdát.
Egy mama már be is vásárolt. Tomán Sándorné játék-babakocsit visz a hóna alatt. Többen is követik példáját, s a terem végében egymásután kerül gazdája a társasjátékoknak, a teherautóknak, a piros labdáknak, a gumijátékoknak.
A fiatalasszonyok a kölniket, szépítő szereket, kozmetikai cikkeket nézegetik nagy előszerettel. Külön figyelmet szentelnek az ünnepi vásárra érkezett francia kozmetikai különlegességeknek, s most talán azon tűnődnek, hogyan lehetne a férjet rábeszélni, hogy ezek is szerepeljenek a karácsonyi ajándékok között.

A Makszimenko közi III. számú óvodában

… a puttonyban rejlő édességcsomagok súlya meglehetős próbára tette a vállalkozó szellemű Télapót.
Van itt elég mondanivalója a Télapónak. Deák Pisti nem szereti zsebéből kivenni a kezét, Tóth Öcsi nem akar sorba állni, Balogh Jóska rendesebb napos is lehetne. Meglehetősen komolyak itt a vádak, mert egyik-másik gyermek még el is pityeredik. Benitisz Klárit ölben viszi Elli óvónéni a Télapóhoz, mert a nagy sírástól nem tud vállalkozni erre az öt lépésre. Amint a puttonyba pillant, elmúlik félelme, már arra is van bátorsága, hogy megsimogassa a Télapót.
Szerencsére vannak itt jó gyerekek is. Télapón em győzi osztogatni a dicsérő szót. Sümegi Zoli, Juhász Márta, Abonyi Kati kihúzott mellel haladnak a terem közepe felé. Csillogó szemmel követik őket a többiek is, akik mindnyájan részesülnek a simogatásban, dicséretben.
A feszült izgalommal járó “értékelést” a gyerekek műsorszámai követik.
Ezért az ügyes kis műsorért persze, hogy nem marad el az újabb dicséret. Télapó most már nem késlekedik, gyorsan az ajándék szétosztásához lát. A puttony csakhamar kiürül.

Az 5-ös számú bölcsődében a kicsinyek nagy izgalommal várják a Télapót. Legalább háromszor elénekelték “Gyere már, gyere már, Télapó” című dalt, amikor végül is megjelent a Télapó. Leírhatatlan volt a gyermeksereg öröme, és kipirult arccal vették át az édességeket tartalmazó ajándékcsomagokat.

A komszomolisták ajándéka

A Télapó betoppant a Ságvári Endre iskolába is. Puttonyában gazdag ajándékokat hozott: cukrot, csokoládét, és az örömben úszó gyermekek között kiosztotta. Közben, amíg a Télapó osztályról osztályra járt, szovjet komszomolisták és pionírok kopogtattak az iskola ajtaján, ugyancsak gazdag ajándékokkal. Könyveket, cukorkát, ajándékcsomagokat hoztak és egy díszes vörös zászlót, melyen Lenin nagy jelmondata volt: tanulni! tanulni! tanulni!

Az iskola igazgatója fogadta a kedves vendégeket. A gyerekek, mikor tudomást szereztek a komszomolisták látogatásáról, még a Télapót is otthagyták és özönlöttek a terembe. Ott egy komszomolista köszöntötte őket és arra kérte a pajtásokat, fogadják meg Lenin mondását, tanuljanak szorgalmasan, hogy a szocialista Magyarország hasznos polgárai legyenek.

Gyerekek veszik körül a Mikulást az üzletház épülete előtt. /1959
fotó: MTI/Rácz János