Dunaújvárosi Hírlap – 1996. október 5.
Tallózás a korabeli sajtóban
Az 56-os események és történetek kutatásával már több éve foglalkozom, de intenzíven csak ettől az évtől kezdődően. Először is, mert miniszteri engedélyt kellett szereznem, hogy a levéltárakban, valamint a Belügyminisztérium adattárában őrzött rendőrségi, ügyészi és bírósági anyagokat tanulmányozhassam. Az engedélyt megkaptam. Ennek alapján szükség van arra, hogy az eddig ismert eseményeket és eseteket újra értékeljük. Lehetőséget kaptam a Hírlap főszerkesztőjétől, hogy az eljövendő időben felelevenítsem a negyven évvel ezelőtt történteket. Hiszen az újkori történelem egyetlen eseményéről sem hazudtak annyit, mint 1956-ról…
Mikor a kutatómunkához hozzáfogtam, nem számítottam arra, hogy a rendelkezésemre álló anyagot teljes egészében nem lesz módom publikálni. Éppen ezért kellett váltanom a dokumentumok és kutatási anyagok közzétételében. Most egy-két lapszámban a korabeli sajtóból szeretnék szemelvényeket közzétenni, ezzel bizonyítani, hogy mi akkor, 1956-ban nem a földesurak és bankárok országát akartuk visszaállítani (mint ma teszik). Amint azt az újságokban megjelent munkástanácsi rendeleteink is mutatják, egy jobb és szabadabb országban szerettünk volna élni, idegen csapatok jelenléte nélkül.
Kérem, olvassák figyelemmel a korabeli sajtóban megjelent dokumentumokat, és mindenki, maga alkosson véleményt, mondjon ítéletet a múltról. Mindenkinek meg kell ismerni múltunkat, mert enélkül nincs jelen és nem lesz jövő.
A munkástanácsokról és a Nemzeti Bizottságról
“Ebben a pillanatban Dunapentelén a főhatalmat az Ideiglenes Munkástanács képviseli.
A lehető legsürgősebben minden gyárrészleg válassza meg a munkások gyűlésén a maga munkástanácsát.
Az egyes munkástanácsok elküldik képviselőiket az Ideiglenes Munkástanácsba, majd létrehozzák a Dunai Vasmű végleges Munkástanácsát. Az Ideiglenes Munkástanács ma intézkedett fegyveres nemzetőrség felállításáról a munkások soraiból.
Az ÁVH tagjai leadták fegyvereiket.
Ha a gyárrészlegek és vállalatok munkástanácsai, továbbá a Vasmű Munkástanácsa megalakulnak, rögtön létre kell hozni a munkástanácsok bevonásával Dunapentele Nemzeti Bizottságát, mely a munkástanácstól átveszi a városi főhatalom gyakorlását.”
(Dunapentelei Igazság, 1956. október 30.)
Dunapentele Munkástanácsának határozatai
“Dunapentele Munkástanácsa a mai napon megtartott értekezletén a következő határozatokat hozta:
Nagy Imre által előterjesztett programmal egyetért és azt végrehajtja. Nem ismeri el azonban az új kormány összetételét, követeli, hogy a kormányból a volt sztálinista, Rákosi és Gerő kormányban szereplő tagokat azonnal távolítsák el.
A kormányprogrammal kapcsolatban a munka felvételét minden üzemben elrendeli. A munkástanács munkájával kapcsolatban határozatot hozott a dolgozók tájékoztatására. E szerint a munkástanács tárgyalásairól óránként értesíti a dolgozókat.
Nemzetőrség felállítását határozta el, mely a rendőrséggel karöltve hivatva lesz a város rendjének és biztonságának biztosítására.
Felhívjuk a város lakosságát, hogy az esetleg birtokában lévő fegyvereiket és lőszereket a Nemzetőrség tagjainak vagy a rendőrség közegeinek azonnal adják át.
A dolgozók több oldalról elhangzott követelése alapján felkérte az ülésen jelenlévő párt és szakszervezeti megbízottakat, hogy a munkástanács ülésein szerveiket ne képviseljék. Továbbiakban határozatot fogadott el arra vonatkozóan, hogy a párt és a szakszervezet a továbbiakig utasításokat és rendelkezéseiket csak a munkástanáccsal történt előzetes megbeszélés alapján adják ki.
Utasítja a vállalatokat, hogy folyó hó 25-én reggel 6 órától 29-én este 10 órakor kezdődő műszakig minden munkájától távolmaradt dolgozónak átlagbérét fizesse ki. Azok a dolgozók, akik ezeken a napokon is dolgoztak, illetményeiket 100%-os pótlékkal kapják meg.
A forradalom hősi halottait a város által rendelkezésre bocsájtandó díszsírhelyen fogja a város halottaiként eltemettetni. A hozzátartozók részére elrendeli átlagfizetésüknek 3 hónapon keresztül történő folyósítását, ezen idő alatt nyugdíjigényüket rendezni kell.
A sebesültek táppénzét teljes átlagkeresetükre ki kell egészíteni.
Utasította a szakszervezetet, hogy a rászorulók részére rendkívüli segélyt folyósítson. A temetés időpontjáról a város lakóit értesíteni fogjuk.
Elrendeli, hogy folyó hó 30-án reggel 7 órakor mindenkinek káderanyagát bocsássák saját rendelkezésére. A káderanyag átvétele csak személyesen történhet meg a gyárrészlegi munkástanácstagnál, illetve a más vállalatok munkástanács tagjainál.”
(Dunapentelei Igazság, 1956. október 30.)
A Tűzállóanyaggyár Munkástanácsának határozatai
“A Tűzállóanyaggyár Munkástanácsa – melynek tagjai Hoffmann Jenő, Roskó István, Mazán József, Kovács Ferenc, Kovács Lajos, szakszervezeti részről pedig Csiszár József és Szentkuti János (A felsorolásban nem szerepel a tűzállós munkástanács elnöke, Mózsgai István – a szerző.) – első ülésén a következő határozatokat hozta:
- Az Ideiglenes Munkástanács határozott a Dunapentelén és az ország egyéb területén a tüntetések folyamán megsebesült vállalati dolgozók megsegítése ügyében.
A vállalat azon dolgozói, akik a fenti meghatározás szerint sebesülést szenvedtek, az igazgatói alap jutalmazási keretéből a további döntésig fejenként 500-500 Ft rendkívüli segélyt kapjanak.
A vállalat dolgozói közül – amennyiben ilyen van – hősihalált halt dolgozót a vállalat saját halottjának tekinti és ezzel kapcsolatban a temetéséről is gondoskodik, valamint a hozzátartozóinak a megsegítéséről. - A Vasművel közösen lefolytatott sztrájk ideje alatt bárki akár tüntetésben, akár egyéb megmozdulásban részt vett, vagy bármilyen véleményt nyilvánított, ezért őt a továbbiakban semmilyen megkülönböztetésben nem szabad részesíteni.
Ezen okok miatt senkit a munkahelyéről elmozdítani nem szabad. - A tüntetések ideje alatti munkaidő bérezésével kapcsolatban a Munkástanács elhatározta, hogy a vállalat területén őrséget nem tartó dolgozók 12 havi átlagbérük egy napra eső részét kapják meg minden munkanapra, amely a sztrájk miatt termelésből kiesett.
Azok a dolgozók, akik akár a Munkástanács kijelölése folytán, akár önkéntesen részt vettek a sztrájk-őrségben, ill. a gyár műszaki ügyeletét ellátták – tekintettel az ország súlyos anyagi nehézségeire – a fentiekkel azonos munkabért kapnak.
Ezen határozat 1956. X. 26-án reggel 6 órától 1956. X. 29-én reggel 6 óráig, tartamú időszakra érvényes. - 1956. X. 29-én reggel 6 órától a vállalat dolgozóinak az alábbi módon fizesse a munkabéreket:
a) Azok a dolgozók, akik bármilyen okoknál fogva munkahelyükön jelentkezni nem tudtak, megkapják 100%-os alapkeresetüknek egy napra eső részét minden munkanapra, mindazon ideig, amíg a vállalat dolgozóinak 75%-a a munkát el nem kezdi.
b) A vállalat minden dolgozója, akik azon ideig rendszeresen dolgoznak, amíg a fent megjelölt 75%-os kapacitás el nincs érve, alapbérüknek 200%-át kapják meg minden ledolgozott munkanapra. - A vállalat dolgozóinak az a része, akik a 75%-os munkába állása után sem jelentkeznek, ezekkel kapcsolatban a Munkástanács később fog határozatot hozni.
- Az Ideiglenes Munkástanács tagjai kivétel nélkül minden nap 11 és 12 óra között kötelesek megjelenni a Munkástanács helyiségében. Rendkívüli üléseket a Munkástanács ülésén a következő ülésre megválasztott elnök hívhat össze. Ezen időre a Munkástanács tagjai tárgyhavi átlaggal számolandók el.
- A Munkástanács utasítja a vállalat illetékes műszaki vezetőit, hogy haladéktalanul vegyék fel a kapcsolatot valamennyi elérhető szénbányával a folyamatos termelés mielőbbi megindítása érdekében. Továbbá megbeszéléseket kell folytatni a Vasművel, hogy esetleg rendelkezésére álló szénkészletből kölcsönképpen bocsásson rendelkezésre olyan mennyiséget, amely biztonságos üzemeltetéshez elegendő.
- A munkabérekkel és normákkal kapcsolatban az Ideiglenes Munkástanács úgy határozott, hogy a vállalat dolgozói 80%-ának munkába állása idején a dolgozókat végleges Munkástanács megválasztása céljából összehívja és minden a normákkal és munkabérekkel kapcsolatos kérdést a végleges Munkástanács köteles eldönteni.
Az Ideiglenes Munkástanács üléseinek határozatairól a dolgozók minden ülés után írásban, vagy hangos híradó segítségével, és főleg a Munkástanács tagjainak személyes információja útján lesznek értesítve.
Az Ideiglenes Munkástanács ülésének 1956. X. 30-i elnöke: Kovács Lajos.”
(Dunapentelei Igazság, 1956. október 30.)
Megalakult a Dunai Vasmű Munkástanácsa
“Elnök: Jäger Tamás-Boda Imre a Dunántúli Nemzeti Tanácsban
Tegnap, október 31-én megalakult a Dunai Vasmű Munkástanácsa.
A Munkástanács elnöke: Jäger Tamás. A Munkástanácsban minden gyárrészleg képviselteti magát. Három elnökhelyettest választott, akik állandó ügyeleti szolgálatot teljesítenek, a halasztást nem tűrő folyó ügyek intézésére.
Tartózkodási helyük: Dunai Vasmű Igazgatósági épület I. em. Telefon: 10-40, 12-40.
A Munkástanács megbízottja, Boda Imre szaktárs a Dunántúli Nemzeti Tanáccsal történő kapcsolat megteremtésére Győrbe utazott. Ott megválasztották a Dunántúli Nemzeti Tanács küldöttségébe, mely tegnap a kormánnyal tárgyalt a dunapentelei dolgozók követelései teljesítésének képviseletében.
A Dunai Vasmű Munkástanácsa Igazgató Tanácsának névsora:
Elnök: Jäger Tamás. Alelnökök: Takács Sándor, Guba Mihály és Szalai László. Tagok: Bencs János, Kovács Dénes, Boda Jenő, Bolvári József, Szerencse József, Nagy Imre, Hegedűs János, Krieger Lajos, Bálint Jenő, Kozma József, Sándorfi Elemér, Hentschel Róbert.”
(Dunapentelei Igazság, 1956. november 1.)
(Folytatása következik)
Zecher János
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
