Dunaújvárosi Hírlap – 1964. július 28.
Fiatal lányok sztálinvárosi strandon /1960
fotó: MTI/Balassa Ferenc
Két hét kánikula
Úgy tanultuk az iskolában, hogy Magyarország a mérsékelt égövben fekszik. A Július 10-től 23-ig eltelt két hét alatt azonban hajlamosak voltunk feltételezni, hogy ez csupán a földrajtudósok tévedése, s hazánk éghajlata tulajdonképpen trópikus. Mintha sohasem lett volna tél, csak merőlegesen tűző napsugarak, egyre növekvő Celsius-fokok az időjárásjelentésben, és hőség, forróság mindenütt.
AZ ÁRNYÉK SEM HŰSÍTETT
Hány fok is volt a hőmérséklet? Azokban a napokban inkább arra voltunk kíváncsiak, mikor csökken a meleg. Most már szívesebben megkérdezzük, hogy a “várható hőmérsékletből” hány fok jutott a mi városunk területére. Szántó Vilmosné meteorológiai följegyzéseit nézve azonban egy kicsit még utólag is melege lesz az embernek.
– Tizedikén 28 fokkal kezdődött az idei kánikula; Aztán napról napra egyenletesen emelkedett a hőmérséklet, s 22-én érte el a csúcsot, 33 és fél fokot – természetesen árnyékban mérve. Két hét után aznap esett először eső, 2 milliméter csapadék hullott a város területén.
Ha ilyen meleg volt árnyékban, napon még 5-6 fokkal többet számíthatunk. Mit lehet ilyenkor tenni?
REKORDFORGALOM A STRANDON
Természetesen a szabadidő legnagyobb részében fürdeni. Ugrásszerűen emelkedett a Dunában fürdőzők és az evezősök száma, s a hűsölni vágyók a strandot is elárasztották.
– Naponta háromezer vendégünk volt – mondja Mekker József, a sportuszoda helyettes vezetője. – 18-19-e még így is kiemelkedő nap volt, 3 és fél-4 ezer ember jött fürdeni szombat-vasárnap. S aminek ennél is jobban örülünk, a nagy forgalom ellenére egyetlen sérülés sem volt a két rekord-napon.
Napozó, fürdőző emberek a városi strandon. /1961
fotó: MTI/Tormai Andor
A HŐSÉG ÁLDOZATAI
Sajnos, szomorúbb esetek is előfordulnak a hőhullám krónikájában.
– Növekedett a rosszullétek száma, többen elájultak, összeestek a nagy meleg következtében, bár ez ideges alapra vezethető vissza – tájékoztat Fosztó Dénes mentő-főorvos. – Egy súlyosabb eset is volt. Rácalmáson, a földeken dolgozott F. A. 15 éves kislány július 20-án. Sem árnyék, sem víz nem volt a közelben, s hőgutát kapott, kórházba kellett szállítani.
Légi felvétel a városról /1964
fotó: MTI/Járai Rudolf
AHOL MÍNUSZ FOKOKAT MÉRNEK
A nagy meleg után keressünk egy hideg helyet is – a jéggyárat Itt még kánikulában is kitehetnék a figyelmeztető táblát, hogy “belépés csak nagykabátban”, a hőség fokozódását mégis megérzik. Erről beszél Hujber József üzemvezető.
– Az üzemnek 100 mázsa a napi kapacitása, ez általában elég a városnak. Ebben a két hétben azonban lényegesen több jégre volt szükség. Üzembe kellett helyezni a tartalék-kompresszort is, így 120-125 mázsát termeltünk naponta. Ez is éppen csak, hogy elég volt, hét végén még a magánosok is elvittek 4050 tábla jeget, pedig azelőtt ők nemigen vásárolták.
Napozók, fürdőzők a Dunában. /1964
fotó: MTI/Lajos György
A III. EMELETEN MÁR NEM FOLYT…
… s olykor a másodikon sem. Amiről Rabovszky József, mint a Víz- és Csatornaművek főmérnöke beszél, valamennyien tapasztaltuk – mint a kiszáradt csapot reménytelenül forgató, vízre vágyó lakosok.
– A Duna vízállása nagyjából azonos szinten maradt, ezzel tehát nem lett volna probléma. Minden egységünk üzemelt, naponta 14 és fél, 15 ezer köbméter vizet termeltünk, így a kánikula elején ezzel sem volt baj, még tartalékolni is tudtunk. Csakhogy a meleg fokozódott, a vízfogyasztás emelkedett – a kapacitásunk viszont változatlan maradt. A legforróbb napon, 22-én már csak 2,1 atmoszférás nyomás volt, a felsőbb szintekre nem jutott föl a víz. Július első húsz napjában 290 ezer köbméter vizet termeltünk, ehhez még 36 ezer köbmétert adott a Vasmű. Tizedikéig elég is volt a rendelkezésre álló vízmennyiség, összesen azonban 360 ezer köbméter vízre lett volna szükség a város zavartalan ellátásához.
Kikötői öböl a partri keszonokkal /1964
fotó: MTI/Fényes Tamás
Múlt hét végén megenyhült a forróság. S az annyiszor fölpanaszolt kánikula jóformán még el sem múlt, sokan máris vádlón nézték a felhőket.
– Micsoda nyár ez, hogy még napozni sem lehet?
– galántai –
