Szabad Ifjúság – 1952. július 15.
Aki jól dolgozik – jól is keres
Első fizetés a sztálinvárosi diáktáborban
“Nem nehéz a sóderlapátolás, csak tudni kell a módját” – ez a véleménye Raczkó Jánosnak, a Balassa-brigád (balról az első) vezetőjének.
A brigád jól dolgozott – 122 százalékos teljesítmény s több mint négyszáz forint kereset bizonyítja ezt.
Az üzletház minden helyiségében ember ember hátán. Fehérnemű-, ruha-, cipővásárlás folyik. Fizetési nap volt Sztálinvárosban. A vásárlók között fiatal arcok bukkannak fel. Porosak, naptól feketék és jókedvűek. Amikor kisebb-nagyobb csomagokkal kezükben kilépnek az üzletajtón, szembetalálkoznak társaikkal, akik befelé tartanak.
– Mennyit kerestél? – kérdezik.
– Négyszázat! – szól az egyik. A másik rádupláz: “Én ötöt!” “Mi még többet” – szól egy harmadik és ropogós százasokat mutat.
S a vidám csoportok leginkább egy irányba, a diáktábor felé mennek.
A tábor felé tart S. Varga Antal, hajduböszörményi diák is, a Zalka Máté-brigádból. Keresete ötszázkilencven forint, jut belőle cipőre, fehérneműre. Meglesz az öröm otthon, hiszen saját keresetéből még nem vásárolt semmit magának. “Érdemes volt” – mondja Szabó Károlynak, aki társa a brigádban. Sok téglát elhordtak ők ketten a tűzállótéglagyár építkezésén! Büszkék is rá.
A DISZ-es Augusztus 20. brigád tagjai szerszámokkal a kezükben dolgozni indulnak a táborból. /1952
fotó: MTI/Magyar Fotó
Az “Acél” leánybrigád is a tábor felé tart. A lányok kezében könyv. Olvastak talán munkaidő alatt? Nem! A diáképítők tiszteletére ünnepélyes búcsúztatót tartottak a kokszolómű építkezésének dolgozói. Az igazgató elvtárs nyújtotta át nekik megtisztelő jutalomként a könyveket. Brigádjuk legjobb lett a leánybrigádok között a kokszolónál: 134 százalékos teljesítményt értek el, hatszáz forintot kerestek!
Előre Sztálinvárosba, nagy építkezéseinkre és a mezőgazdasági munkára!
– Estére ünnepelünk – mondja sugárzó arccal Ormos Eszter brigádvezető. Az építkezés dolgozói meghívták az egész brigádot a Béke-étterembe.
Majsicz Miklós a Kalinin-brigádból csak egy-két napra megy haza, s utána máris indul vissza, építeni. Megszerette a várost s legszívesebben véglegesen ottmaradna.
Egyre népesülnek a tábor felé vezető utak. Alighogy átlépik a kaput, megtelik zenével az ifjú tábor. Zeng, zúg a dal, öröm járja át a szíveket. Ez lenne az utolsó munkanap, de sokan toldják meg további három héttel az építés idejét, mint Rumon Ákos és Ulicsnyik Antal.
– Aki látta egyszer a várost, nem felejti el soha többé – mondja Raczkó János, a Balassa-brigádból.
Megtelnek a zuhanyozók, fürdenek a fiatalok. Felkerülnek az új ruhadarabok, estére tánc lesz!
Az építő diákok első csoportja győzelmet ünnepel.
A fiatal lányokból álló DISZ-brigád tagjai ebédszünetet tartanak. /1952
fotó: MTI/Magyar Fotó
A sztálinvárosi DISZ-táborok története
Szabad Ifjúság – 1952. július 8.
Levél egy sztálinvárosi diáképítőtől:
A szünidő végéig itt maradok Sztálinvárosban!
Kedves Elvtársak! Levelem a sztálinvárosi DISZ-táborból írom. Több osztálytársammal együtt jelentkeztem az iskolában nyári munkára. Megértettük a párt hívó szavát, a DISZ Központi Vezetőségének felhívását.
Boldognak éreztem magam. Nagy kitüntetés számomra segíteni az első szocialista város felépítésében. Határtalan öröm fogott el, amikor a szombathelyi DISZ-vezetőségtől megkaptam a megbízólevelemet. Nagy elhatározás fogamzott meg bennem: nem három hétig, hanem a nyári iskolai szünet végéig itt maradok Sztálinvárosban. Büszke vagyok, ha látom a magasba ívelő karcsú gyárkéményeket, az épülő várost. Jóleső érzéssel telik meg a szívem, ha látom a “Sztálinyecekre” szerelt földgyalúkat, a hatalmas markológépeket, a betonkeverőket és az építőanyaggal megrakott száguldó teherautókat.
Az első ezred 8. századának 3. brigádjában vagyok. Brigádvezetőnk Kovács József, a szombathelyi gimnázium III/c. osztályának tanulója. Brigádunk nyolc tagból áll. A velünk egy munkaterületen dolgozó 8. század összes brigádjait kihívjuk versenyre. Teljesítményünk átlagosan 120 százalék. A Martin-kemencék támasztópilléreinek alapját ássuk, a föld felszíne alatt 8 méter 40 centiméterre. Munkánk komoly és felelősségteljes. Remélem, hogy brigádunk megnyeri a versenyt.
Szuki Ádám, a Szabad Ifjúság levelezője, Sztálinváros DISZ-tábor
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
