Szabad Ifjúság – 1952. június 4.
Eredmények és hiányosságok a diákok nyári munkára toborzásában
Ismét Sztálinvárosba megyek dolgozni a nyáron…
Népünk a Szovjetunió mellett keményen küzd a békéért, a szocializmus győzelméért. Úgy mérünk csapást a háborús uszítókra, hogy még gyorsabban építjük fel a Sztálin Vasművet, az új gyárakat, üzemeket, egyetemeket, hogy dúsan termő szántóföldjeinken minél jobban végezzük el a növényápolást, aratást, betakarítást. Ezért várja népünk a diákifjúság segítségét is ebben a munkában.
Diákifjúságunk forró lelkesedéssel fordul a sztálinvárosi tábor felé
Tanulóifjúságunk nagy része megértette, hogy mit vár tőle népünk, a párt, a DISZ. Iskoláink jelentős részében a vártnál többen jelentkeztek nyári munkára. S ez a tanárok és a DISZ jó felvilágosító, szervező munkájának eredménye.
Az egri Dobó gimnázium érettségizői például versenyre hívták ki a város valamennyi iskoláját, vállalva, hogy teljes létszámban részt vesznek a nyári munkában. Diákifjúságunk őszinte lelkesedéssel fordul a sztálinvárosi DISZ-tábor felé, ahová csak a legjobbak mehetnek el. Az iskolákban megtárgyalták a DISZ KV felhívását, és sok levél érkezik, amelyben egyes brigádok azt kérik, hogy egész nyáron Sztálinvárosban dolgozhassanak. A leányoknál elsősorban a mezőgazdaság iránt van érdeklődés. A miskolci közgazdasági leányiskolában például 310 tanuló közül 210 jelentkezett nyári munkára. Nagyon sok iskolában a DISZ-szervezetek a tanárokkal közösen már gondoskodtak a jó brigádok kiválasztásáról és arról, hogy a brigádok összeüljenek megbeszélésre, a jó kollektív szellem kialakítása érdekében.
Az elért politikai és szervezeti eredmények azonban mégis elmaradnak az igényekhez, a feladatokhoz képest.
Hibák vannak elsősorban a felvilágosító munka területén. DISZ-szervezeteink nem ismertetik a fizikai munka jelentőségét. Sokan nem értik: harc kérdése, hogy egy tanuló az osztállyal, tanulótársaival együtt legfontosabb építkezéseinkre megy-e dolgozni, vagy pedig a könnyű irodai munkát választja. A jelentkezés természetesen önkéntes, de a mi feladatunk megmagyarázni, hogy hol adhatnak többet a hazának, hogyan szerezhetnek nagyobb dicsőséget iskolájuknak. A falusi diákfiatalokat is győzzük meg, ők is vegyenek részt velünk a nagy országépítő munkában.
Diák építők! Fel Sztálinvárosba!
A DISZ-vezetők első feladata: példát mutatni
DISZ-vezetőink többnyire az elsők között jelentkeznek, de ez a példamutatás egyes iskolákban nem érvényesül eléggé. Vannak olyan vezetők, akik visszahúzódnak, mint például Máté Árpád, a győri Révai gimnázium I/b. osztálytitkára, aki kijelentette: “Nem vagyok bolond dolgozni!” Vagy Barkóczi Piroska, a nyíregyházi közgazdasági leánygimnázium DISZ-szervező titkára, aki kitüntetés helyett kényszernek tekinti a sztálinvárosi munkát. Az ilyen vezetőkben csalódnak választóik, de csalódik a párt és a DISZ is.
A brigádok megszervezése terén még sok a hiányosság. A sztálinvárosi brigádoknál több megyében nem biztosították a 10-es keretszámokat. Egyes iskoláknál nem vették figyelembe, hogy a fiúknál az I. osztály (16 év), a leányoknál az I-II. osztály (17 év) kivételével jelentkezhetnek a tanulók. Szükséges újra hangsúlyozni, hogy csak jeles és jó, legfeljebb közepes eredményűek válhatnak méltókká arra, hogy nyári munkával vegyenek részt az országépítés szép munkájában. Iskolai DISZ-titkáraink tartsák ezt szem előtt és ennek alapján terjesszék taggyűlés elé a jelentkezők közül javasoltakat.
DISZ-bizottságaink, alapszervezeteink biztosítsák, hogy a brigádok legyenek jól szervezettek s a brigádtagok érezzenek felelősséget egymás munkájáért, érezzék, hogy az egész ország figyelemmel kíséri eredményeiket, magatartásukat. A brigádok együtt keressék fel azokat a szülőket, akik nehezen engedik el gyermeküket.
Előre Sztálinvárosba, nagy építkezéseinkre és a mezőgazdasági munkára!
DISZ-bizottságaink, alapszervezeteink a sztálinvárosi brigádok szervezése mellett a legnagyobb felelősséggel foglalkozzanak az építőipari munkára, az állami gazdaságokhoz jelentkezők megszervezésével. Ennek érdekében pedig teremtsenek minél szorosabb kapcsolatot a tanácsokkal, az igazgató és tanár elvtársakkal.
Diákifjú és leány! Gondolj boldog jelenedre és ragyogó jövődre. Életed legszebb élményének tekintheted majd, hogy néhány téglával te is hozzájárultál a Sztálin Vasmű, új üzemeink, gyáraink felépítéséhez. Büszkék lesznek rád szüleid, iskolád, barátaid. Bebizonyítod ezzel is, hogy szereted virágzó hazádat.
Tanulóifjúságunk számára a hazaszeretet most azt jelenti, hogy a kiváló tanulás mellett fizikai munkával is rész vesznek a szocializmus építésében.
Szabó Károly, a DISZ KV egyetemi és középiskolai ifjúság osztályának vezetője.
Szabad Ifjúság – 1952. június 8.
Befejezés előtt a sztálinvárosi DISZ-tábor
– várja a diákok ezreit
Sztálinvárosi tudósítónk jelenti:
Az újonnan felépült, sárgára festett 10 tantermes iskola mögött a Dunaparton terül el a diáktábor, 42.500 négyzetméternyi területen. Középen a tábort a széles “G 2” betonút szeli ketté. A főbejárat mellett – amely délről északra húzódik – kétoldalt fasor áll. Ezeket valósággal ide varázsolták. A lombos fákat Sztálinváros más részeiből ültették át ide. A főbejárat elején préselt lemezből készített, fehérre meszelt díszkapu áll.
A “G 2” úton, a bejárattól 40 méterre lesz a fagylaltbódé, vele szemben pedig a csemegésbolt. A másik oldalon, a tábor közepén már készítik a gyönyörű virágágyakat. Itt fog lobogni a táborzászló, amelyet alacsony, bástya alakú kerítés vesz körül. Mögötte a központi versenytábla hirdeti majd naponta a legjobb brigádok eredményeit, a tábor híreit. A zászlóval egy irányban két 50 méteres pázsitszalag húzódik, ezek között sorakoznak az ünnepélyes zászlófelvonáson a tábor ezredei. A pázsitrészek között fehér kőtörmelékkel hintett út lesz. A parkban színesre festett padok várják a fiatalokat, munka után itt olvashatnak, beszélgethetnek.
A tábor utcái között egymással párhuzamosan állítják fel a 250. tízszemélyes sátrat. Minden sátorban egy brigád lakik. A városi DISZ-bizottság gondoskodik megfelelő szalmazsákokról, lepedőkről, pokrócokról.
A most felépült tágas, napfényes iskolában 500 fiatal lány fog lakni. Az utakat mindenütt vörös salakkal vonják be. A hatalmas munkában eddig több mint 1400 köbméter földet mozgattak meg, de az eredmény nem is maradt el. Az idei DISZ-tábor sokkal szebb lesz, mint a tavalyi.
A városi DISZ-bizottság gondoskodott a fiatalok sportlehetőségéről is. A táborban kosárlabda, magas- és távolugró pálya lesz. A tábortól 200 méternyire húzódik az újonnan épített labdarúgó- és röplabdapálya is. Lépcső vezet le a Dunához, ahol a sekélyebb részben bólyákkal elkerített strandot készítettek.
A levelekben sokan érdeklődnek arról, milyen munka vár majd rájuk a három hét alatt. A DISZ-bizottság erről is pontos tervet készített. A sztálinvárosi vállalatok már értesítették a táborvezetőséget, hogy hány diákot kérnek nyári munkákra. A Mélyépítő Vállalat D/25-ös munkahelyéhez száz diák megy földmunkára, betonozásra, helyi szállításra, néhányan szárazföldről segítik a búvárok munkáját. A D/34-es munkahely 500 embert kért. A Hídépítő Vállalat vezetősége felajánlotta, hogy az ügyesebb brigádok – melyek önként vállalják – különböző szakmunkát is végezhetnek, mint például téglából való padlóburkolat készítése, betonozás. Minden száz diák mellé egy kiválóan termelő sztálinvárosi ifjúmunkást osztanak be, aki a diákokkal együtt dolgozik és szakmai tanácsokkal segíti őket. Valamennyi diák a magas- és mélyépítőipari normák szerint kapja fizetését.
Sztálinváros dolgozó népe testvéri szeretettel várja az ország minden részéből érkező, kiválóan tanuló diákok ezreit.
Sólyom József
A sztálinvárosi DISZ-táborok története
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
