Délmagyarország – 1956. június 27.
Jól ver a “szív”
Sztálinvárosi jegyzetek III.
A Vasmű tágas területét utcák szelik keresztül. A széles betonúton üres, vagy anyaggal megrakott tehergépkocsik futnak tova. A Darupálya úton – ilyen elnevezésű utcák vannak a gyártelepen – lépdelünk a város, a Vasmű “szive”, az Erőmű felé.
Közben egy furcsa, nagyon visszatetsző dolgot hallunk, amelyet a helyi újság, a “Sztálinváros” is megírt és helyesen ostoroz. Arról van szó, hogy a 2. számú bölcsődében – mely egyébként kielégíti az igényeket – csúnya, ütött, kopott és omladozó az olajfestésű fal. Az Erőművet korábban szép olajfestékkel befestették, majd gondoltak egyet s a festést leverték a belső falról és “tervszerűen” csempét raktak a helyébe. A bölcsődének meg nincs festék, sőt másfél év óta hét ablak is hiányzik. Ez és több más (például az egyes épületek körüli buktatók, az, hogy a Nagyolvasztómű dolgozói június első felében munka után nem tudtak rendesen tisztálkodni, mert fürdőjüket több hónapon át nem javították ki) azt mutatja, hogy bizony jobban kell törődni a dolgozó emberekkel, gyerekeikkel.
Erőmű látképe
E kis “elkanyarodás” után gyerünk az Erőműbe. Modern és tetszetős kívül, belül. Tényleg láttuk a csempézést…
A gőzt több emeletnyi magas kazánok szolgáltatják s ez a turbinákon keresztül energiát termel. Az egész kazánházban áttetsző pára lebeg. A szakavatottaknak a mérőműszerek a kazánokon sokat megmutatnak. Teljesen mechanikai úton “etetik” a kazánokat. Az ember itt is – mint általában a többi gyárrészlegben – csak uralkodik a gépek felett, melyek parancsukra nehéz munkát végeznek el. Fel is tűnt, hogy a kazánházban, gépházban is kevés ember tevékenykedett. Ez éppen a magasfokú mechanizálás miatt van. Nagyon jó dolog – bár mindenütt itt tartanának már – , hogy a munka nehezét gép végzi el az ember helyett.
Egész külön kis világ és bámulatba ejtő az Erőmű vezérlőterme. Különböző színű jelzőlámpák egész sokasága villog. Ragyogó tisztaság. Különféle automatikus kapcsolóberendezés fénylik. A sötétbordó gumipadlón zajtalan a lépés. A soros elektrikus is vigyáz arra, hogy minden rendben legyen.
Nyúlánk, fekete hajú, munkaköpenyes fiatalember: Pintér Imre elektrikus jön oda hozzánk és beszél a vezérlőterem születéséről, működéséről. Ahol most ez a vezérlőterem is áll, valaha, néhány év előtt, szántóföld, ősszel meg szinte térdig érő sártenger volt. Vissza-vissza emlékeznek erre az itteniek.
Kérdezzük az elektrikust, aki válaszként többek között azt is elmondja:
– Az egész Vasmű és város energiahálózata ide fut össze – és karjával körülmutat az üvegtetejű vezérlőteremben. – Innen kérem – folytatja nagy kedvtelve – nagyon könnyen továbbítjuk az energiát a gyáregységekbe. Persze áramot adunk a városunknak, sőt termelünk az országos hálózatba is. Mert nemcsak önellátók vagyunk! Nem azért mondom, mert én itt dolgozom, de igen szép és korszerű vezérlőterem ez kérem.
Gőztermelés az erőműben
Valóban és ezt az is megtudja állapítani, aki egyáltalán, vagy nem nagyon ért a vezérlőterem dolgaihoz.
A kíváncsiság nem hagy nyugodni és megkérdezem:
– Milyen nagy ez az Erőmű?
– A sztálinvárosi nem sokkal kisebb, mint a Bánhidai Erőmű. Sok energiát termelünk… Hogy mennyit? Erről nem beszélek, mert nem is vagyok rá illetékes. De talán nem is fontos ez most – mondja mosolyogva – hiszen könnyen el lehet képzelni, hogy mennyi sok energia kell a gyárrészlegek üzemeltetéséhez és mennyi áram a városnak.
A beszélgetés, kérdezgetés közben érdekes és örvendetes hírt is hallunk. Az Egyiptomi Köztársaságban magyar mérnökök, munkások azt az Erőművet, illetve vezérlőtermet építik, mint ami itt van Sztálinvárosban. Büszkék arra – és jogosan -, hogy a távoli Egyiptomban magyar emberek korszerűt, maradandót alkotnak. Íme ez is egy példa arra, hogy lehetséges és szükséges a különböző országok gazdasági kapcsolata is. Ez persze mindkét ország javára válik.
Közben cseng a telefon. Valamit jelentenek. Az elektrikus intézkedik, gyorsan, magabiztosan. Nincs semmi hiba! Jól kitűnően ver a “szív”, nyugodtan vezérlik a teremből a bonyolult és “okos” berendezések.
Az ember parancsol nekik.
Morvay Sándor
(Folytatjuk)
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
Felhasznált képek: Dunaferr 50 – Dunai Vasmű Krónika
