“Fiatal koromban eszembe sem jutott, hogy a labdarúgáson kívül más sport is létezik. Csak akkor voltam boldog, ha a zöld gyepen vetődhettem, repülhettem a labda után. Ekkor a Ganz-MÁVAG ificsapatának kapuját őriztem. Azután egyszer csak jött egy hidegzuhany, Csepelen kilencven perc alatt ötször nyúltam a hátam mögé, s hogy őszinte legyek az 5:0-ás vereségnek én voltam a fő részese. Nagyon rosszul esett a sok szidás. Tizenöt éves fejjel azt láttam az egyetlen megoldásnak, hogy többé a futballpálya felé sem nézek. Megláttam egy – a gyárkapura kifüggesztett – felhívást: “Aki erősnek érzi magát, jelentkezzék birkózni!” Nem tudom, hogy azért-e, mert erősnek éreztem magam, vagy csak egyszerűen dacból, de jelentkeztem…”
Gurics György visszaemlékezése – 1962
Szabad Föld – 1961. június 18.
Gurics György: világbajnok
Ki ne emlékezne rá mennyit szurkoltunk Gurics Györgynek, a tizenötszörös magyar bajnoknak, aki annyi heves csatát vívott az elmúlt évek olimpiai és világbajnoki küzdelmei során. Mindig ott volt a legjobbak között, de az emelvény legmagasabb fokára soha nem sikerült feljutnia. Hirtelen betegség, sérülés, vagy éppen a pontozó bírák fosztották meg a teljes sikertől. A nagy nemzetközi versenyeken szinte állandóan második lett. A szerencse mintha nem fogadta volna kegyeibe. Ám Gurics György, a Bp. Honvéd kiváló birkózója, a sorozatos balszerencse után sem vesztette el kedvét, sőt, mind nagyobb elszántsággal készült az újabb versenyekre. Nem törte le az örökös második hely, de mégis úgy látszott, hogy 32 éves korában visszavonul az aktív versenyzéstől, ugyanis az év elején súlyos sérülés érte, meg is operálták. Már edzősködni kezdett, de amikor teljesen felépült sérüléséből, újból rendszeres edzésbe kezdett. S mivel úgy érezte, hogy jó formában van, elutazott Jokohamába az 1961. évi birkózó világbajnokságra.
Dobogó tetején, és a Képes Sport címlapján
Amikor a szabadfogású birkózásban Varga és Hollósi is ezüstérmet nyert, a szakemberek egyre elismerőbben nyilatkoztak a magyar versenyzőkről. Így a kötöttfogású birkózásban még nagyobb érdeklődéssel figyelték a magyar fiúk szereplését. Polyák második és Kozma harmadik helyezése már nem is keltett különösebb meglepetést. Arra azonban kevesen gondoltak, hogy egy “öreg” sportoló legnagyobb vágya teljesül ezen a világbajnokságon. Gurics György szinte drámai küzdelemmel jutott el a dobogó legmagasabb fokára. A szovjet Tkacsev ellen kétpontos hátrányról jött fel és végül dönttetlent harcolt ki, majd utolsó mérkőzésén a román Popovic ugyancsak kétpontos előnyre tett szert. De ekkor olyan hatalmas hajrába kezdett a sokszoros magyar bajnok, hogy nemcsak kiegyenlített, hanem a győzelmet is megszerezte, ami egyben azt jelentette, hogy félnehézsúlyban világbajnok: Gurics György (Magyarország) lett. Ezzel elérte a legtöbbet, amit sportoló elérhet: a világbajnoki aranyérmet. Az ünnepélyes eredménykihirdetéskor szinte pergőtűz alá vették Gurics Györgyöt a fotósok, a kis magyar tábor pedig meghatottan nézte, amint a Himnusz hangjai közben magasba kúszott az árbocon a magyar címeres lobogó.
S. F.
Képes Sport – 1962. február 6.
Gurics Gyurka, a Ganz TE ifjúsági csapatának labdarúgója. 1945-ben, 15 éves korában arra gondolt, hogy egy-két év múlva talán még az első csapatba, a felnőttek közé is bekerülhet (1. kép).
Aztán, alig egy esztendő múlva, valóban bekerült, csakhogy nem a labdarúgó-, hanem a birkózó-szakosztályba. A nagyszerű alakú, izmos testű fiatalembert ugyanis futballozás közben meglátta Balázs János, a Ganz-birkózók edzője, s ezúttal nem a labdarúgókhoz szipkáztak át egy más sportágban tehetséges fiatalt, hanem éppen a focitól “igazolta át” Balázs mester a birkózásban is nagyon ügyes Gurics-gyereket. 1946-ban kezdett birkózni mindkét fogásnemben s a következő évben már házibajnokságot nyert. Íme, a Ganz TE birkózói, alulról a második sorban, balról a harmadik Gurics, a negyedik pedig edzője, Balázs János (2. kép).
Egy – a 45 válogatottság közül. Gurics győz Szirakov ellen a budapesti magyar-bolgár viadalon (3. kép). Már egy olimpiai harmadik helyezés volt Gurics tarsolyában, amikor 1954-ben élete leghosszabb útjára indult, a tokiói világbajnokságra. Tokióban balszerencsével versenyzett, meg kellett elégednie szabadfogásban a hatodik hellyel. A magyar csoport – a tolmácsok és japán vezetők kíséretében – a tokiói szálláshely előtt. Balról a negyedik Gurics (4. kép).
Gurics nemcsak azért örül a külföldi utaknak, mert odakinn mindig sokat tanulhat az ellenfelektől, hanem azért is, mert szeret világot látni, új országokat, embereket megismerni. 1956 áprilisában már másodszor járt Törökországban. Szabadfogásban még mindig vereség, de kötöttfogásban 4:4-es döntetlen az eredmény. A fiúk kiszállnak a repülőgépből. Gurics (a gép ajtajában), előtte Hódos és Páger (5. kép). – 1957-ben, a budapesti svéd-magyaron Gurics még kikapott a világ egyik legjobb birkózójától, a svéd Janssontól. Egy év múlva, a budapesti VB-n azonban visszavágott: legyőzte Janssont (6. kép) és második lett a szovjet Abasidze mögött, Jansson előtt.
Mint néphadseregünk tisztje, Gurics többször részt vett már a baráti országok Hadsereg-spartakiádjain. Lelkiismeretesen felkészült a lipcsei spartakiádra is. Egyik kedvelt kiegészítő sportágában, a lovaglásban tart éppen edzést (7. kép). – Róma, 1960… Az olimpia sok hasznos tapasztalatot hozott számára. Jó eredményt, sajnos, nem, mert megsérült. Gurics és Hollósi a Szent Péter bazilika tetejéről gyönyörködik Róma szépségeiben (8. kép). – És a hazaérkezés utáni pillanatok, az olimpiai egyenruhában, a Ferihegyi repülőtéren. Balról jobbra: Piti, Gurics, Hollósi, Kozma, Kellermann (9. kép).
Világbajnoki második helyezés (kétszer is), olimpiai ötödik és harmadik hely után egyszer végre már sikerülnie kellett. És 1961 júniusában, Yokohamában, sikerült! Egy nagyszerű sportoló sportpályafutásának egy-egy fontos állomása volt Helsinki, Tokió, Karlsruhe, Melbourne, Budapest is, de a csúcsteljesítményt kétségkívül a japáni Yokohama jelentette. Itt, félnehézsúlyban, a világ legjobbjának bizonyult a Bp. Honvéd kiváló birkózója. Gurics, a győzelmi emelvény legmagasabb fokán. Balról a szovjet Tkacsev, jobbról a román Popovics. Tizenhat éves versenyzői pályafutás után, egy távoli ország sportcsarnokában meghatott arccal hallgatja Gurics György a magyar himnuszt (10. kép).
… És pár nap múlva az örömteli viszontlátás a családdal. A feleség után a két Gurics-csemete üdvözli a világbajnok papát. A 4 éves Lacika és a 8 éves Gyurika virágcsokorral kedveskedik a rég nem látott édesapának (11. kép). Ez volt az utolsó jelentős fénykép, amit Gurics György fényképalbumában találtunk.
Szűcs László
GURICS GYÖRGY (1929-2013)
Gurics György Dunapentelén született 1929. január 27-én.
Sporteredményei kötöttfogásban:
Sporteredményei szabadfogásban:
Edzői pályafutása: |
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
