Szabad Ifjúság – 1952. július 16.
SZTÁLINVÁROS NEVELTE
“A DISZ Sztálinvárosban végzett munkáját követendő példaként lehet állítani az összes DISZ-szervezetek elé.”
(Farkas Mihály elvtársnak a párt központi vezetőségi ülésén mondott beszédéből.)
Naponta érkeznek Sztálinvárosba az ország minden részéből fiatalok, hogy nagy békeművünket építsék. Magukkal hozzák jó és rossz szokásaikat, eddigi tulajdonságaikat. Nehéz elhagyni a régit, a megszokottat, de a sztálinvárosi közösség képes arra, hogy győzedelmeskedjen. Így történt ez Kakuk József elvtárs esetében is.
Kakuk elvtárs “titka”
Kakuk elvtárs mielőtt – 1951 szeptember 24-én – Sztálinvárosba érkeztett volna, előbb Kelebián és Tompán élt. Szélesvállú, erőstermetű fiatalember, a többiek azt hitték róla az első napokban, hogy kemény versenytársra akadnak benne, jól meg kell fogni a munka végét, ha ezzel az “óriással” lépést akarnak tartani. De a látszat csalt, mert Kakuk Józseffel ugyan nem kellett senkinek sem versenyeznie, az ő 50-60 százalékos teljesítményét bárki elhagyta mindén különösebb erőfeszítés nélkül. Rövid idő alatt kerülni kezdték az emberek, nem becsülték.
Amikor az ifjúgárdisták elmentek hozzá beszélgetni arról, hogy lépjen be ifjúsági szövetségünkbe, durva szavakkal kergette el őket:
– Elmenj innen a pokolba, mert szétverem a fejed a lapáttal – mondotta és látszott rajta, hogy meg is tenné, amit mond.
Ettől kezdve nem is akadt jelentkező, aki elment volna hozzá. A DISZ-alapszervezet vezetői egy ideig figyelték, miért zárkózik így el készakarva a többiek elől, miért csukja be szándékosan maga előtt a közösség kapuját, miért kerüli az embereket. Hamarosan rájöttek az okára. Kakuk elvtársat Kelebián, az EPOSZ-szervezetben becsapták. A falu gazdagjai vezették itt az ifjúsági szervezetet és a Kakuk Józsefhez hasonló szegény fiúkat kinézték maguk közül, még tagsági könyvet sem adtak neki. Ez az eset aztán elvette a kedvét. Azt hitte, hogy máshol is így van, “kinézik” őt és – úgy gondolta – inkább elkerüli az ilyen eseteket, él magának.
Esténként a szálláson beszédes lett, arról mesélt, hogy mi mindenen ment keresztül az életben. Egy alkalommal Forrai József elvtárs, a DISZ-szervezet titkára is végighallgatott ilyen beszélgetést. Másnap Balog László elvtárssal, a városi DISZ-bizottság agit. prop. titkárával kiment hozzá a munkahelyre. Az esténként beszédes ember ismét zárkózott, mogorva lett.
– Ha engem jönnek agitálni, akkor jobb ha vissza is fordulnak – mondta nekik.
De Forrai elvtárs már tudta, hogy mit takar ez a mogorvaság. Beszélni kezdtek vele ifjúsági szövetségünkről, céljairól, feladatairól, saját nehézségeikről és az ő életéről. Kakuk elvtárs eleinte rájuk sem hederített, aztán figyelni kezdett. A végén mégis azt mondta: “Már pedig én soha nem leszek DISZ-tag, jó nekem ígv is.”
– Gondolkozz mégis, Kakuk elvtárs arról, amit mondtunk neked – így búcsúztak tőle.
Este felkereste Kakuk elvtárs a DISZ-irodát.
– Hát írjanak fel engem is, majd meglátjuk. Ezzel sarkon fordult és ment ki a szobából.
A DISZ-szervezet nem adja fel a harcot
A dolog kisebb része intéződött el ekkor, a nagyobb feladat még hátra volt: Kakuk Józsefből, az elvadult fiatal kubikosból embert kellett faragni. Ha olyan kedve támadt, ezután is félbehagyta a munkát és elment a szállásra pihenni. Teljesítménye sem változott és ő is éppen olyan mogorva volt, mint azelőtt. Csupán annyi változás történt, ha odamentek hozzá beszélgetni – kelletlenül bár -, de meghallgatta őket. Forrai elvtárs látta: Kakuk Józsefnek tanulnia kell. Tudatlanságából származnak a hibái, tehát itt kell leghamarabb segíteni. Felkereste őt, s mellette kezdett dolgozni. Kakuk elvtárs nem hagyta abba a munkát, amíg le nem telt a műszak. Ez is nagy eredmény volt. De a döntő fordulat még ezután következett be. Résztvett – életében először – egy népnevelő értekezleten. A DISZ-szervezet hívta meg. Hallgatta, milyen problémáik vannak az embereknek, hányan dolgoznak azért, hogy olyanok, mint ő, megváltozzanak. Ezután, mintha vidámabb lett volna és kissé közelebb került a többiekhez is. A DISZ ekkor öthetes iskolára küldte. Az iskolán derekasan megállta helyét a tanulásban. Amikor befejezte a tanulást, azonnal feladatta; bízták meg: a DISZ-szervezet sportügyeit intézte. Forrai elvtárs egy este félrehívta:
– Szeretném, ha odajönnél dolgozni az én brigádomba. Szükségem lenne a segítségedre – mondta neki.
Kakuk József érdemessé vált a bizalomra
Februári jeges szél fújt a szigeten. Máskor, ilyenkor Kakuk elvtárs abbahagyta volna a munkát és ment volna a szállásra melegedni. Most azonban látta, hogy a többiek dolgoznak tovább, így hát ő is ottmaradt. Rövidesen megszokta az igazi közösségi életet és már ő bírálta azokat, akik abbahagyták a munkát, hogy cigarettázzanak, vagy beszélgessenek. Ekkor a DISZ-szervezet újabb nagyszerű feladattal bízta meg: ifjúgárdista lett. Járt a fiatalok között és most ő találkozott Kakuk Józsefekkel, akik éppúgy, nem akartak hederíteni a jó szóra, mint ő régen. De Kakuk József szilárdan kitartott igaza mellett és saját példáján keresztül igyekezett meggyőzni a rábízott fiatalokat. Eljárt velük moziba, kultúrelőadásokra és büszkén, felemelt fejjel beszélhetett már mindenkivel, mert teljesítménye is 150 százalék fölé emelkedett. Kakuk elvtársat kitüntetésként a DISZ-táborba küldte a városi bizottság.
Kakuk elvtárs a DISZ-nek, a közösségnek köszönheti, hogy ember lett belőle. Olyan, akit szeretnek társai s aki biztosan látja jövőjét. Nemrég kérvényt adott be: páncélos tiszt akar lenni. Forrai elvtárs, a DISZ-szervezet titkára elgondolkozva ült, amikor Kakuk elvtárs kérvényét olvasta. Visszagondolt arra, milyen hosszú utat tett meg ez a fiatalember, amíg eddig eljutott. S ahogy nézte a kérvényt, látta Kakuk József múltját, jelenét és látta jövőjét is. Bemártotta a tollat a tintába s biztos, határozott kézzel írta alá: “Kakuk József kubikos ifjúmunkást páncélos tisztiiskolára javaslom.”
Sólyom József
