Fejér Megyei Hírlap – 1961. július 27.
Szalki-sziget és a Vörös Október Ruhagyár a Duna túlpartjáról – 1959. október 17.
fotó: MTI
A SZTÁLINVÁROSI RUHAGYÁRBAN
Egy asszony…
Száraz hangon zakatolnak a villányvarrógépek, fürgén fut a tű a sötétszövetű férfiruhákon a Sztálinvárosi Ruhagyárban. Sötétkék köpenyben sötéthajú. sötétszemű, fiatal nő hajol a varrógép fölé.
– Mióta dolgozik itt?
– 1957 óta, amióta a gyár megindult. 1300-1500 forintot keresek havonta.
– Akkor gyűlik szépen a kelengye?
Elneveti magát.
– Katona Emőné vagyok. 17 éves koromban mentem férjhez, a férjem akkor 19 éves volt. KISZ-foglalkozásokon ismerkedtünk meg. A férjem a Dunai Vasműben dolgozik, szocialista brigádvezető. Amikor összeházasodtunk, még nem volt lakásunk sem.
– És most?
– Kétszoba összkomfortos, szépen berendezve. Van televíziónk, magnetofonunk és tekintélyes könyvtárunk. Minden hónapban vásárolok könyveket. Utoljára 670 forintot fizettem ki. Amíg nem volt saját könyvtárunk, addig az üzemi könyvtárba jártam.
– Mit olvas legszívesebben?
– Minden jó könyvet szeretek, de a legkedvesebb íróm, Tolsztoj.
– Ha van ideje sokat olvasni, bizonyára csak kétszemélyes a második műszak?
Megint nevet. – Dehogyis. A kisfiúnk. Ernőke, már ötéves. Óvodába jár, okos, jó gyerek. Az óvodában nagyon jól nevelik. Talán nem is tudnám annyi szép dologra megtanítani. Nagy könnyebbséget jelent, hogy tudom, jó helyen van: így legalább dolgozhatom a KISZ-ben is.
– És még szabadideje is marad?
– Hogyne. Színházbérletünk is van, nagyon szeretünk színházba járni. De azért igen sűrűn járunk moziba is és nagyon szívesen kirándulunk. Háromnapos túrán voltunk Észak-Magyarországon utoljára.
– És mit szeretne még elérni?
– Hogy minden maradjon ilyen békés, szép és jó, mint most.
Vörös Október Férfiruhagyár a dunai kikötõi parancsnokság épületében /1963
fotó: MTI/Urbán Nándor
… és egy lány
1960 nyár, Balaton, búcsúzó napsugarak, aranyhíd a víz felett. A zakatoló vonat ablakában hosszú szőkehajú kislány. Kendőjét lengeti. A peronon tört magyarsággal lengyel fiatalok búcsúszavakat kiáltoznak feléje. Vége a szép nyárnak, s ki-ki hazaviszi kedves emlékeit.
A SZÉPSÉGKIRÁLYNŐBemutatjuk a Sztálinvárosi Ruhagyár szépségkirálynőjét. Neve: Németh Erika, kora 18 év. Egyéb tudnivalók: szerény, szorgalmas, egy éve dolgozik a gyárban és megjelent: Magyar Ifjúság – 1961. január 28. |
Keressük meg a kislányt 1961 nyarán.
Merre van, mit csinál?
Németh Erika, a Sztálinvárosi Ruhagyár dolgozója. Ugyanolyan hetyke, csinos és szőke, mint amikor a vonat elrobogott vele a Balaton partjáról. Munkájáról beszél, s közben állandóan fut keze alatt a szövet, villámgyorsan ölt a tű.
1959 óta dolgozik a gyárban. A KISZ-ben kultúrfelelős munkakörét látja el. A 20 tagú színjátszókör lelkes irányítója. Erika könnyű keze ügyesen igazítja gép alá az anyagot. Ezekkel a fürge ujjakkal gép- és gyorsírást is tanul. Később a Ruhaipari Technikumot is szeretné elvégezni. Az élete szép és nyugodt. Már együtt van a kelengye, saját keresetéből vásárolta.
Tizenkilencedik születésnapjára, mert nagyon nagyot akart kívánni, Lengyelországba szeretett volna utazni. És most, mint a mesében, kívánsága teljesül. A KISZ-szervezet jutalomként éppen Lengyelországba küldi üdülni. Nagy örömmel és egy kis izgalommal készül erre az útra. Szeretne sok gyárat megnézni Lengyelországban és megismerkedni a lengyel ifjúsági mozgalommal, a fiatalok munkájával, kulturális életével, terveivel. Egyszóval minden jót és szépet össze akar gyűjteni, ami az itthoni KISZ-munkában segítségére lehet.
Gondolatban még elkísérjük a sztálinvárosi állomásra. Irány Lengyelország. Jó utat!
– S. O. –
“minden maradjon ilyen békés, szép és jó, mint most”
Sajnos nem maradt minden olyan, mint régen, 2006-ban lakat került a gyárépületre. Azóta üresen áll, némi átalakítási folyamatok elkezdődtek, de az épület csendben pusztul, sokak bánatára.
Zakók, öltönyök és a Vormer-farmer – duol.hu cikke