A sztálinvárosi ruhagyárban

Fejér Megyei Hírlap – 1961. július 27.

Szalki-sziget és a Vörös Október Ruhagyár a Duna túlpartjáról – 1959. október 17.
fotó: MTI

A SZTÁLINVÁROSI RUHAGYÁRBAN

Egy asszony…
Száraz hangon zakatolnak a villányvarrógépek, fürgén fut a tű a sötétszövetű férfiruhákon a Sztálinvárosi Ruhagyárban. Sö­tétkék köpenyben sötéthajú. sö­tétszemű, fiatal nő hajol a varró­gép fölé.
– Mióta dolgozik itt?
– 1957 óta, amióta a gyár megindult. 1300-1500 forintot keresek havonta.
– Akkor gyűlik szépen a ke­lengye?
Elneveti magát.
– Katona Emőné vagyok. 17 éves koromban mentem férjhez, a férjem akkor 19 éves volt. KISZ-foglalkozásokon ismerked­tünk meg. A férjem a Dunai Vasműben dolgozik, szocialista brigádvezető. Amikor összeháza­sodtunk, még nem volt lakásunk sem.
– És most?
– Kétszoba összkomfortos, szé­pen berendezve. Van televíziónk, magnetofonunk és tekintélyes könyvtárunk. Minden hónapban vásárolok könyveket. Utoljára 670 forintot fizettem ki. Amíg nem volt saját könyvtárunk, ad­dig az üzemi könyvtárba jár­tam.
– Mit olvas legszívesebben?
– Minden jó könyvet szere­tek, de a legkedvesebb íróm, Tolsztoj.
– Ha van ideje sokat olvas­ni, bizonyára csak kétszemélyes a második műszak?
Megint nevet. – Dehogyis. A kis­fiúnk. Ernőke, már ötéves. Óvodába jár, okos, jó gyerek. Az óvodá­ban nagyon jól nevelik. Talán nem is tudnám annyi szép do­logra megtanítani. Nagy könnyebbséget jelent, hogy tudom, jó helyen van: így legalább dolgoz­hatom a KISZ-ben is.
– És még szabadideje is ma­rad?
– Hogyne. Színházbérletünk is van, nagyon szeretünk színház­ba járni. De azért igen sűrűn já­runk moziba is és nagyon szí­vesen kirándulunk. Háromnapos túrán voltunk Észak-Magyarországon utoljára.
– És mit szeretne még el­érni?
– Hogy minden maradjon ilyen békés, szép és jó, mint most.

Vörös Október Férfiruhagyár a dunai kikötõi parancsnokság épületében /1963
fotó: MTI/Urbán Nándor

… és egy lány
1960 nyár, Balaton, búcsúzó napsugarak, aranyhíd a víz fe­lett. A zakatoló vonat ablakában hosszú szőkehajú kislány. Kendő­jét lengeti. A peronon tört ma­gyarsággal lengyel fiatalok bú­csúszavakat kiáltoznak feléje. Vége a szép nyárnak, s ki-ki hazaviszi kedves emlékeit.

A SZÉPSÉGKIRÁLYNŐ Bemutatjuk a Sztálinvárosi Ruhagyár szépségkirálynőjét. Neve: Németh Erika, kora 18 év. Egyéb tudnivalók: szerény, szorgalmas, egy éve dolgozik a gyárban és három hónappal ezelőtt megválasztották KISZ-vezetőségi tagnak. De nem ám a szép szeméért! Erika már az úttörőknél is tisztségviselő volt, és az üzemben is szívügye a KISZ. Hogyan lett szépségkirálynő? Hát rá szavaztak a fiúk. Méghozzá kétszer egymásután. Nyáron a kartonruhás lányok szépségversenyén lett az első, s most a farsangnyitó nagybálon hódított meg mindenkit. megjelent: Magyar Ifjúság – 1961. január 28.

Keressük meg a kislányt 1961 nyarán.
Merre van, mit csinál?
Németh Erika, a Sztálinvárosi Ruhagyár dolgozója. Ugyanolyan hetyke, csinos és szőke, mint amikor a vonat elrobogott vele a Balaton partjáról. Munkájáról beszél, s közben állandóan fut keze alatt a szövet, villámgyor­san ölt a tű.
1959 óta dolgozik a gyárban. A KISZ-ben kultúrfelelős munka­körét látja el. A 20 tagú szín­játszókör lelkes irányítója. Erika könnyű keze ügyesen igazítja gép alá az anyagot. Ezekkel a fürge ujjakkal gép- és gyorsírást is tanul. Később a Ruhaipari Tech­nikumot is szeretné elvégezni. Az élete szép és nyugodt. Már együtt van a kelengye, saját ke­resetéből vásárolta.
Tizenkilencedik születésnapjá­ra, mert nagyon nagyot akart kí­vánni, Lengyelországba szeretett volna utazni. És most, mint a mesében, kívánsága teljesül. A KISZ-szervezet jutalomként ép­pen Lengyelországba küldi üdül­ni. Nagy örömmel és egy kis iz­galommal készül erre az útra. Szeretne sok gyárat megnézni Lengyelországban és megismer­kedni a lengyel ifjúsági mozgalommal, a fiatalok munkájával, kulturális életével, terveivel. Egy­szóval minden jót és szépet össze akar gyűjteni, ami az itthoni KISZ-munkában segítségére le­het.
Gondolatban még elkísérjük a sztálinvárosi állomásra. Irány Lengyelország. Jó utat!

– S. O. –

“minden maradjon ilyen békés, szép és jó, mint most”

Sajnos nem maradt minden olyan, mint régen, 2006-ban lakat került a gyárépületre. Azóta üresen áll, némi átalakítási folyamatok elkezdődtek, de az épület csendben pusztul, sokak bánatára.

Zakók, öltönyök és a Vormer-farmer – duol.hu cikke