Fővárosi Napló 1951. augusztus 31.
Rohammunkán Dunapentelén
Zűrzavar, lótás-futás, leírhatatlan lárma és kiáltás töltötte be a Déli-vasút előcsarnokát vasárnap hajnalban. Rohammunkára indultak Budapest üzemeiből jónéhányszázan, köztük a Budapesti Városi Tanács 130 dolgozója is. “A szokott pontossággal” gyűltek össze a tanácsi dolgozók és hogy jópáran nem maradtak le a vonatról, az annak köszönhető, hogy a vonat 15 perccel később indult, mint ahogy ki lett hirdetve. Egy személyszállításra átalakított vagont és egy személykocsit töltöttek meg a tanács dolgozói, akik között szép számmal szerepeltek a titkárság, a terv- és statisztikai osztály, az ipargazdasági tanfolyam, a VI-os körzet és a nemrég tanácsi szervvé alakult Mozgóképipari Egyesülés dolgozói is.
Robogott a vonat és amikor az egyik útjelzőn elolvashatták az utasok, hogy “Dunapentele 6 km”, az izgalom tetőfokára hágott.
Madarász Mária, a titkárság ellenőrzési csoportjának dolgozója, hogy mielőbb megláthassa Dunapentelét, úgy kihajolt a vagon ajtaján, hogy majdnem kiesett a robogó vonatból. Messziről már feltünedeztek a hatalmas toronydaruk és az épülő házak sora – amikor mindenki már szedelőzködni kezdett. Fél 10 felé futott be vonat Pentelére, ahol jókora élelmiszercsomaggal vártak bennünket. А IV. sz. főépítkezéshez osztották be dolgozóinkat.
Néhány perc múlva – ki sortban, ki fürdőnadrágban – már együtt állt a társaság, várva munkabeosztását s megindult a munka. Volt, aki téglát rakott, mások homokot lapátoltak, betongerendát szállítottak és egyéb segédmunkát végeztek. A lelkes hangulatra jellemző, hogy senki sem akarta elvállalni a ruhák őrzését, vagy az ivóvíz hordását. Egyedül Benedek Zsuzsa volt az “áldozatkész” jelentkező, azzal a feltétellel, hogy a 10 literes kannát Seregélv Emmával együtt viszik de úgylátszik, hogy őbenne is feltámadt a munkakedv, mert végül is a nőkből álló “vidám brigádban” az egyik legjobb munkás lett. A FÖME tagjai “Hámán Kató-brigád” néven alakítottak csoportot és itt sem bizonyultak gyengébb nemnek a nők, mert túlteljesítették a normát.
Gangel Szilvia, a FÖME dolgozója még szerdán is lelkes hangon mesélt élményeiről;
– Téglát hordtunk, talicskáztunk, sittet takarítottunk és bizony, alaposan beleizzadtunk a munkába. A brigádokat két részre osztottuk és így versenyeztünk egymással.
Arra a kérdésünkre, hogy mi ragadta meg leginkább figyelmét, elmondotta Gangel Szilvia: az, hogy nem egv-egy házat, hanem egész házsorokat építenek egyszerre és ha kisebb mértékben is, de ez körülbelül fogalmat ad arról, milyen hatalmas építkezések lehetnek a Szovjetunióban.
A terv- és statisztikai osztály, de az egész csoport “korelnöke” Tölgyes Vilmosné elvtársnő lehetett volna. Nem tudjuk, hogy sikerült besodródnia a 40 éven aluliak közé, mert ősz haja többet árult el. Munkájával azonban semmiben sem maradt el a “fiatalok” mögött. Egész nap szorgalmasan adogatta a téglákat és nem volt hajlandó a ruhaőrzést elvállalni.
– A derekam ugyan fájt egy kicsit, de serkentett az a tudat, hogy ezzel a munkával is hozzájárulok a szocialista város és ezen keresztül a szocialista Magyarország felépítéséhez – mondotta Tölgyes elvtársnő.
Öt órakor befejeztük a munkát és azt hittük, hogy fáradt, kimerült emberek fognak elővánszorogni az épületek közül. Ehelyett vidám, mosolygó arcú, egy kissé ugyan piszkos és a melegtől kihevült arcok bukkantak elő. Gyors mosakodás és öltözködés után szétszéledt a társaság, hogy a vonat indulásáig körülnézzenek Dunapentelén. Nehéz egy rövid cikk keretében minden élményről beszámolni, mindazt látni kell.
A vonat indulása előtt az állomáson megszólalt a hangszóró és a dunapentelei építkezés vezetősége nevében megköszönték a rohambrigádok munkáját. Itt tudtuk meg, hangszórón keresztül, hogy a városházi brigádok 111 és 138 százalék között teljesítették a normát.
A legjobb eredményt a Viszket-brigád érte el, második helyen a Samu-brigád végzett, de mint az összeredmények mutatják, egyik brigádnak sem volt szégyenkezni valója.
Vidám nótaszóval indultunk visszafelé Dunapenteléről, azzal a tudattal, hogy valami kevéssel mi is hozzájárultunk ahhoz, hogy mielőbb felépüljön ötéves tervünk nagy alkotása, a Dunai Vasmű.
– nárján –
