Világosság – 1951. május 5.
Polevoj, Babajevszkij elvtársakkal és többi külföldi íróvendégünkkel Dunapentelén
Dunapentele, május 4.
Autósor robog Dunapentete felé a balatoni műúton. A kocsikban az írókongresszus külföldi vendégei ülnek: Borisz Polevoj, Szemjon Babajevszkij, Jorge Amado és a lengyel, bolgár, román íróküldöttség tagjai. Az épülő szocialista várost akarják megtekinteni. Amint Ercsi községet elhagyjuk magunk mögött, máris hatalmas gépek tűnnek fel a műút szélén. Néhány perc s a suhanó autókból felötlik szemünk előtt a magaslaton a magasba szökkenő új Dunapentele gyönyörű látképe…
Filmhíradó a Magyar Írók Szövetségének I. Kongresszusáról
.
Dunapentele. Lenyűgöző látvány fogad:, mindenütt mozgás, lendület, mindenütt az építés egy-egy fázisát pillantjuk meg. Többemeletes, vöröstéglás épületek tűnnek fel s már hófehérre meszelt új házak, irodák, szállások. A falakon ott ragyog május 1-nek emlékeként a csupaszín díszítés. A Vasmű bejáratánál Lombos elvtárs, a pártbizottság titkára fogadja az érkezőket. Valóságos városban járunk már, a feldíszített új házak ablakaiban függönyök, virágok.
Dél elmúlt már, az étterem felé megyünk. Május 1-én nyílt meg ez az étterem. Borovszki elvtárs, vezérigazgató elmondja, még néhány nappal ezelőtt sokan nem hitték el, hogy erre az időre elkészül. “Vannak nekünk ilyen terminusaink – így mondja -, sokan nem hisznek ezekben, aztán mégis időre megvalósulnak, így volt a főutcánkkal is, amelyet május 1 ünnepéről neveztünk el. Elhatároztuk, hogy a házak előtt a virágágyakban zöldelnie kell a pázsitnak a munka ünnepére.” S a fű, a vadonatúj házak előtt, a Május 1-utcán üde, zöld színben virít…
SÁNDOR ANDRÁS – Egy sztálinvárosi utca születésnapja
Az író-vendégek már az étterem felé vezető úton is sok kérdést tesznek fel, érdeklődve néznek körül. Az ebéd alatt tovább folyik a kérdezgetés. Az egyik lengyel író az ifjúság iránt érdeklődik. Ez különösen érdekli őt, mert mint mondja, az “ő Dunapenteléjük, Nova Huta problémái azonosak.” Borovszki elvtárs egy tervrajzon mutatja be a szocialista város építését, jövőjét. Pontos válaszok hangzanak el a kérdésekre, a vendégek mindent jegyeznek. Azután elindulunk városnézésre. A főutca házainak falán ott díszlik a tábla: Május 1-utca. Minden tégladarab, minden robogó teherautó, féligkész és vakolatlan házak, az ablakokból kinéző mosolygó asszonyok, a feliratok mind-mind az új életet, az épülő jövőt hirdetik. Borisz Polevoj elvtárs meghatottan nézi az utcasort.
– Nemrégiben, a Tajgán, egy új város építkezéseinél jártam. Néhány éve építik ezt a várost, ma már villamos és trolibusz jár utcáin. Dunapentele is ilyen lesz! – mondja az “Egy igaz ember” írója a mellette álló Babajevszkijnek és Déry Tibornak. Amint a vendégek a főutcán nézelődnek, beszélgetnek, egy fiatal, kék munkaruhás férfi egy talicska könyvet tol az utca közepén. Láda-könyvtár ez.
Az írók – középen Babajevszkij elvtárs – a “ládakönyvtárt” nézik, amelyben az építkezés tanulni és művelődni vágyó dolgozói, szállásukra viszik a könyveket
Csupa új, nagyszerű könyv. Babajevszkij elvtárs tréfásan megszólal: “Polevoj-regény nincs?” Nem kell soká keresni: ott van az “Egy igaz ember” és Babajevszkij műve, az “Aranycsillag lovagja” is.
Észrevesszük, hogy Jorge Amadót, a kitűnő brazil írót megállítja egy munkaruhás férfi. A tolmács megkérdezi, honnan ismeri Amadót?
– Fényképekről és könyvéből is jól ismerem a béke nagy harcosát – mondja a munkás, Varga Lajos vasbetonszerelő, aki a következő pillanatban a brazil dolgozók békeharcáról érdeklődik.
A vasmű felé megyünk. Hatalmas betonfalak emelkednek a magasba a sűrű állványok között. Gépek zaja hallik: itt épül a gyárnak az a része, amely ez évben már működésbe lép. Polevoj elvtárs megáll a készülő vasútvonal helyén, ahol vasbetontalpak sorakoznak fel egymásután. Lehajol, megkopogtatja a vasbetont, kezébe veszi a rajta lévő csavart, gondosan megnézi, próbálgatja és elégedetten mosolyogva így szól: “Haraso!” Jorge Amado elvtársat megkérdezzük élményei felől. Így válaszolt:
– Gyönyörű! Az új élet áradását, a születő új életet és nem utolsósorban az alkotó új embert láttam meg e rövid idő alatt is. Ez az építőmunka is bizonyítja, hogy a magyar nép bízik a béke, megvédésében.
Sürget az idő, indulni kell. Még a könyvtárba pillantanak be a vendégek, ahol a könyvtáros, a fiatal Baka Márton az első percekben még nem is tudja, hogy azok, akik meglátogatták, a könyvtár egész sor nagyszerű könyvének írói. Valaki megkérdezi, melyek a legnépszerűbb könyvek és a könyvtáros a “Nagy futószalag”, a “Távol Moszkvától” mellett az “Egy igaz ember”-ről is beszél. Csak akkor pirul ki az arca, amikor megmondják, hogy a mellette álló mosolygó, barnahajú, magas férfi, aki ukrán inget visel, nem más, mint – Borisz Polevoj. A könyvtárban lévő dunapenteleiek bánatára az “Egy igaz ember”, az “Aranycsillag lovagja” és az “Arany gyümölcsök földje” minden példánya éppen – “kézben van”. Így hát nem kérhet a könyvekbe autogrammot. Az írók Bozsik Pirossal, a másik könyvtárossal beszélnek. Fiatal parasztlány, mint háromhetes itt-tartózkodásának eredményei mutatják: nagyszerű szervező.
Négy óra körül jár az idő, amikor az írók elbúcsúznak a szocialista város és a Vasmű vezetőitől. Az autók maguk mögött hagyják az épülő várost, a vöröstéglás házakat, a gépeket és az emberek ezreit az épületeken, csilléken, és teherautókon. A munka folyik tovább. Az építők jelszava: minden nap győzelem!
A Magyar Írók Szövetségének I. Kongresszusán olvasta fel új, Dunapenteléről szóló versét Illyés Gyula.
|
