Dallam Klub 2400 – Nagy Ákos

Ha szemtelenül le szeretném egyszerűsíteni Nagy Ákos kortárs művészetét, akkor röviden összefoglalva csak ennyit kellene írni: Elektronikával kombinált hangok, zajok összessége. És tényleg, talán nem is állunk messze a valóságtól, de mégis, ennél sokkal-sokkal többről van szó.
A modern technika által hallhatóvá válik szinte minden renzdülés, pendülés, itt-ott kicsit torzítva, természetesen tudatosan elváltoztatva, eredeti, vagy egészen új környezetbe helyezve ezeket a hangokat, új, és újabb értelmet nyernek. Izgalmas kalandozás, és akkor még ténylegesen nem is említettük, milyen hatalmas hagszerkészlettel rendelkezik ilyen esetekben a szerző, aki adott esetben felkel, és már gyűjti a hangokat, impressziókat. Így találhat egymásra egy csilingelő kis cintányér a teáskanál csörgéssel, vagy a kockacukor szétmorzsolásáva, netán a háttérben esőcseppek koppanása adja az ütemes ritmust. Határt csak a képzeletünk szabhat ennek az igazán érdekes utazásnak. Ákos segítségével pedig lehetőségünk nyílik megismerni ezt a világot (is), hallgassuk hát a hónap elején világhálón debütált szerzeményét, és ha újra városunkban jár, ne felejtsünk elmenni az előadásra!

“Amit én a XX. század legnagyobb vívmányának vélek, ami a feje tetejére állította a zenét, az a magnetofon: a hang felvételének és a rögzített hang manipulálásának lehetősége. Értsünk ezalatt akár digitális módszereket is. A zeneszerzők bekerültek egy hanglaborba, ahol mikroszkopikus szinten láttak rá a hangok paramétereire, képesek azokat a semmiből keletkeztetni, illetve a legapróbb rezdülések szintjén megváltoztatni. Ennek legnagyobb haszonélvezője a könnyűzene lett, a magnetofon indította útjára a zeneipart. A technika, illetve annak kezelői, a hangmérnökök szinte egyenrangúakká váltak a komponistákkal.”

Beszélgetés Nagy Ákossal az új lemezéről és a kortárs zenéről – nepszava.hu

Nagy Ákos – Lineaments I.

“Hallgatom gomolygó sorban a lemez ködvilágát: Nagy Ákos, ebédelő-, tüntető-, drótot drótba dugó-, városi aszfalton kilométereket futó-, nálam egy fejjel magasabb- és még nálam is kétszer többet beszélő barátom darabjainak egy válogatását.
Ködös zaj, zajos csend, csendes köd. És a ködből állandóan új és új formák bomlanak ki: fogalmam sincs, hogy létezők-e, vagy csak látomások. A lemez olyan, mintha egyetlen egy darab lenne – vannak tényleg trackek? Rothko és Michaux figurája talán felismerhető: ott vannak tenyleg? – de hát meg lettek nevezve. Tekerőlant, viola da gamba, szerpent – valóban vannak, vagy csak képzeljük? Voltak egyáltalán valaha ilyen hangszerek? Fuvola? Van olyan?
Hallottam már ezeket a darabokat, nem is egyszer, sőt, játszottam is némelyikkel egyszerre, anélkül, hogy tudtam volna, hogy egy darab az, ami az improvizáció mögött szól. De darabok ezek? Nem emlékszem. Hol vannak a határok? Vannak? Vagy csak képzeljük? Hatalmasra nagyított granulár-szintézis: minden valahonnan fade in, és valahogy fade out. Mint a szentek a prágai középkori órán, elő az árnyékból és vissza az árnyékba: de mit művelhetnek ott hátul, ahonnan elővonulnak homályosan? És tényleg óránként jönnek? Lehet, hogy már nem is jönnek.
A köd mögött talán város van, ha van: épületek sejlenek fel, sok emelet. Állandóan lefelé gravitáló kvintek – nem látni a mélyét: van esetleg metró? Talán esti köd, talán reggeli. Talán egy városszéli réten, talán egy forgalom nélküli autópályán, talán a Duna vize felett. A város talán romos, talán új. Talán lakják még, talán már elköltöztek onnan.”

 Bali János Liszt Ferenc-díjas furulya- és fuvolaművész,
karmester, zeneszerző, pedagógus, matematikus

Friss hírek, érdekességek a zeneszerző világából:

Nagy Ákos

 

Dunaujvaros