Kötelességünk emlékezni


Dunaújvárosi Hírlap – 1984. május 18.

A Bruck-malom volt a gettó

Kötelességünk emlékezni

Országszerte megemlékez­nek e napokban a magyar zsidóság deportálásának 40. évfordulójáról, a fasizmus mártírjairól, akiket a hazán­kat megszálló német fasiszták és magyarországi kiszolgálóik kényszerítettek lakó­helyük elhagyására, majd vagonokba terelve szállították a hirhedt megsemmisítőtáborokba, ahonnan csak igen keveseknek adatott meg a visszatérés.
Dunaújvárosban igen ke­vesen vannak, akik valamit is tudnak a négy évtizede történt helyi eseményekről. A városi levéltár, az Intercisa Múzeum, a városi könyv­tár helytörténeti anyagai kö­tött pedig nincs egyetlen adat, dátum vagy eseményleírás sem a dunapentelei és környékbeli zsidók gettóba kényszerítéséről és deportá­lásáról.
A Petőfi Sándor utca 62. számú házban lakik a 73 éves Fekete Pál, aki jól emlékszik mindarra, ami 1944 tavaszán és nyarán Dunapentelén történt.
– Itt, a faluban gyűjtöt­ték össze a Perkátán, Baracson, Hercegfalván, Rácalmáson élő zsidókat, Kánicz Mór házéban (ez a mai óvá­rosi üzletház helyén állt) va­lamint az Öreghegyi utcai Goldberger-házban szállásol­ták el, hetekkel később a Baracsi úton még ma is álló malomépületbe, az úgynevezett Bruck-malomba költöztették őket. Egy ideig az volt a gettó, majd a mai Szó­rád Márton iskola épülete – az utolsó otthonuk Pentelén. Az egyik délután onnan kísérték őket a vasútállomásra. A betegeket szekereken vit­ték az oszlopban haladó menet mögött. Harmincan, negy­venen lehettek, vagy még an­nál is többen.
Fekete Pál és felesége, fel­idézve a múltat, sorolják a neveket: Lux Jenő körorvos, Kis Miklós épületkereskedő, Weisz Kóbi vendéglős, Ké­nicz Mór kereskedő, a Goldberger testvérek, Sziklai Miklós, Farkas Sámuel, megemlítve hozzátartozóikat, gyerekeiket is, akikkel együtt indultak gyötrelmes, utolsó útjukra. Aztán megemlítik Weisz Ella nevét is, aki visszatért a földi pokolból, s két éve húnyt el. Amit tudott a helyi eseményekről, magával vitte végleg.
A Dunapentele örökébe lépett város tisztes köteles­sége, hogy a fájdalmas múlt emlékeit is feltárja és meg­őrizze az utókor számára. Enélkül nem teljes a város története.

Csongor György

Bruck-malom 2020-ban a Baracsi úton, eléggé elhanyagolt állapotban

Sándor Frigyes Zeneiskola Harmonika zenekarának fellépése a dunaújvárosi Széchenyi István Gimnáziumban megrendezett Holokauszt emléknap és kiállítás megnyitóján 2014-ben.

Dunaujvaros