Esti Budapest – 1954. augusztus 25.
SZTÁLINVÁROS
Sztálinváros tanácselnökének asztalán vendégkönyv. Minden oldalon más-más nyelven szól hozzánk a bejegyzés. Látni ott franciául írt sorokat éppúgy, mint angol és cirilbetűs mondatokat. Ott vannak a finn és svéd újságírók bejegyzései is. A kínai látogatók papírra vetett néhány sora pedig úgy hat, mintha nem is írás, hanem a távolkeleti nép valamelyik leányának legremekebb hímzését szemlélné az ember. A legutóbbi vendég németnyelvű bejegyzése:
Sztálinváros számunkra felejthetetlen élmény. Ez a város megmutatja az új Magyarország erejét, amely gazdag sikereket ér el a szocializmus építésében. Sztálinváros. 1954 augusztus 12. A. Csongár.
Esti hangulat a szálló éttermében
Ma angol vendégek nézelődtek, kíváncsiskodtak – milyen is a mi legifjabb városunk. Messziről úgy tűnik az a város, mint egy metropolis. Szépsége méretei és nagyszerűsége teszi azzá. Széles utcáin, a tisztára sepert aszfalton ragyog a napsugár, rávetődik a dúsan rakott kirakatokra és a lakások csipkefüggönyös ablakaira is. Ha már az üzleteknél tartunk – hatvan csinos üzlet kínálja portékáit a lakosságnak. Az Ápisz-t például nagyobb helyiségbe költöztették, mert sok tanszer kell ide. 1300 tanuló iratkozott be az idén iskolába. Csak úgy tudom elképzelni ezt a gyermekhadat, mintha szülőfalum valamennyi házát teleplántálnám ezekkel a gyerekemberekkel. Eszteregnye lakossága annyi – de valamivel még kevesebb is – mint Sztálinvárosban a diák.
Úgy beszélik a helybeliek, hogy Sztálinváros már kezdi elérni valódi formáját. Meg is látszik az ifjú város arculatán. Házai csinosak, csak szórványosan látni olyan épületeket, amelyeknek kilátszik még a “bordája”. Itt-ott állvány tarkálik, legtöbbje apró, földszintes bölcsődéket ölel. Hamarosan lebontják majd az állványokat.
A tanácsházán elmondták azt is, hogy a kórházban 220 a férőhely, neves orvosok ápolják a betegeket. A gimnázium az idén a második osztályát nyitja meg. Van kohászati technikum is. Este pedig a dolgozók az építőipari technikumot hallgathatják. Zeneiskolába, középfokúra is sokan járnak az új városiak Nem régen a “vas” városának 40 aprósága lejtett könnyedén a színpadra és kitűnőre vizsgázott balettből. A 800 férőhelyes moziban most az “Ariberg express” című filmet vetítik. A szórakozásban bő a választék. Ha úgy tetszik, a Bartók Béla-kultúrotthonba megy, de a múzeumot is megnézheti a szabadidejét töltő dolgozó.
Most, az alkotmány ünnepén 16 falu cifraruhás lányai, asszonyai és komotósjárású parasztjai kíváncsiskodtak el Sztálinváros utcáira. Legtöbben még nem voltak itt, azért csodálták meg úgy az új város minden kövét. A Vidám Parkban is volt csodálnivaló. Egy-két hintát gondoltam én is oda a parkba, amikor említették előttem. Valóban látni kell azt. Mintha a mi Budapestünk Vidám Parkja lenne, kisebb méretekben. Hullámvasútja még nincs ugyan, de szökőkútja vetekszik a Városligetével, amely egyszer rubinpiros gyöngyöket szór, másszor hasonló szivárványa a mennyboltéhoz. A két park közötti különbséget talán úgy határoznánk meg, hogy itt még hangulatosabb minden. Az embereknek már a beszédük is zamatosabb. Kevélyebb a lányok tartása, s merészebben kacsingatnak a legények. A férfiak csapatosan isszák a sört, közbe-közbe danolnak, alföldiesen, magyarosan. Nem csoda, hogy ilyen jó kedvvel 12 hektó sör fogyott a park sörkertjében.
Mi épül még a városban, mire fordítanak még nagy összegeket? Százszemélyes otthont építenek a terhesanyáknak és csecsemőknek, parkosítják, víztelenítik, szebbé teszik a várost.
A vasműt a várostól elválasztó erdőhöz hatvan holdnyi csemetéd ültettek. A régi nagyobbacska fák alatt, már pihenésre hívogat az árnyék. Az erdő mögött büszkén terpeszkedik a vasmű. Az új martinkemencéből éppen most csapolják hetedszer az acélt. Alig 10 méterrel odébb az ikertestvérét, a második martinkemencét teremtik. Mint a méhek a virágot, úgy lepik el az emberek. Van, aki a kemence ajtaján munkálkodik, de a gyomrában is többen tevékenykednek. Mások a kemence hátán szorgoskodnak.
Azt hallottuk a trösztnél, hogy az erőműben az idén a 4-es, 5-ös kazán működni kezd. A nyersvaskeverő csarnok vasszerkezetét pedig most készítik a gépgyár vasszerkezeti műhelyében. A Mész- és Dolomit Mű építésén már az utolsó simításokat végzik. Hamarosan termelni kezdenek benne. A most készülő martinkemence is már az őszi hónapokban csurgatja majd az acélt.
Bizony, nemcsak a külföldieknek akad mesélnivalójuk az otthoniaknak Sztálinvárosról, ha hazamennek…
Németh Anna
Felhasznált képek:
Sztálinváros – Corvina kiadó 1958