(Az alábbi bevezetés ismétlése nélkül új érdeklődők számára nem lenne érthető a közreadó szándéka.)
Annyi kísérlet, ál- és féltudományos, és tudományos dolgozat, okoskodás után (ami mind-mind azt kutatta, hogy kik is! jöttek ide, várost építeni a semmiből), ím itt van egy évtizedek óta lappangó írásos bizonyosság. Dokumentumértéke felér a legelsőnek tartott, híres Garancz-féle naplóval. Ez is “esemény után” íródott, mégis eredeti módon bizonyítja Sztálinváros egyik (sok?) büszke építőjének sorsát, gondolatait, valódi, vagy már manipulált hevületeit.
Egy íráshoz nem szokott (mondjuk ki: műveletlen) ember próbálkozása/produktuma ez, aki élete nagy történetét, érzelmeit próbálta úgymond kiírni magából. (Nemde mások is voltak/vannak, vagyunk így!?)
R.B. 1962 tavaszán hozta be a Hírlaphoz a füzetet és tartalmát közlésre ajánlotta. Oh nemes együgyűség! Alig tíz évre voltunk a benne, – a naplóban, vers- és színmű kezdeményekben – foglaltaktól. A válasz persze, akkor csak elutasítás lehetett.
Ám ötven-hatvan év elteltével kordokumentummá nemesedett az írás, de maga a szerző is. A bő félévszázados múlt hiteles lenyomatát pedig elődeink iránti megértéssel, empátiával illik fogadni. Még ha olvastán el is nyomunk egy-egy félmosolyt.
———
A szerző jelentős dramaturgiai érzékről téve tanúságot, naplóját saját versének közbeiktatásával teszi izgalmasabbá. (Hahotázni nem, csak megértőn mosolyogni szabad.)
Miskolczi Miklós
Épül a Város
(Betűhíven)
Dombon völgyön egy aránt
ring a búza a Kalász
Nota szoval aratják
a Pentelei Kisgazdák.
Városnak az alapja,
A gazdák nagy haragja.
A dombok meg elkerültek
Az alapon indult az élet
Szorgos kezek alapozták
Lakó házak házak után
Ám a gyár sem maradt le,
Épült ahogy a város szépült.
Igy lett híres Sztalinváros
Koho Martin adja már most
Vasat, acélt minőségit
Ország világ megigényli.
Búza helyet ám a gyár
Dolgozoknak kenyeret ád.
A város szép területe
Lakok színvonalú igénye.
Üsd a vasat nesajnáld,
Mindjárt kész a kapocs már.
Kertek házak viritanak
Virágzik az élet parkja.
Van is gyerek böven itten,
Jól nevelt és ucca réme!
Az ember is sokk fajta,
Könyelmű és kocsma rabja.
De vannak akik becsülik
Sztalinvárost élvezik
Szépen élnek boldogan
A gyár által gyarapodnak.l
Folytatása hamarosan következik!
Napló VI. – Tetőfokra lépet a szeretett
Napló V. – Kormányunk ferde politikát fojtatot
Napló IV. – Kitört a családi petvar
Napló III. – 100000 frtok tűntek el
Napló II. – Épül a város
Napló I. – Megérkeztem a vonattal
Miskolczi Miklós eredeti bejegyzése a Mi, DUNAÚJVÁROSIAK facebook csoportban található.
