Szabad Szó 1951. március 18.
Vidáman énekelve mentek…
Először Kerek Sándor ment át Apostagról egy kora reggel a vízen. A parton sokáig állt, összehúzta a szemét és elnézett a távolba. Messze, a felszakadó ködben, Dunapentele felé új város körvonalait látta. Már egész utcasorok épültek fel, de mellettük újak épülnek, már már áll a házak kemény acélbordája és a szél büszkén lengeti felette a zászlót.
De zászló most az egész föld, amerre csak tekint: a domb-hajlatok, a zöldelő vetések, a rügyező fák, a röppenő madarak. Amikor ezt látja, nyugtalanságot érez a szívében.
Akkor érezte először ezt a nyugtalanságot. amikor nála jártak a népnevelők. Arról beszéltek, hogy ezer és ezer szakmunkásra van szüksége az országnak.
Amikor elmentek, sokáig ténfergett az udvaron. Benézett a fészerbe, benyitott az istállóba, a kamrába. A bödön még jó félig van zsírral, lesz elegendő az idén. Szalonna is van. A tehénnek is bekészítette a takarmányt, de jön már a zöld is, maholnap kihajt a csorda. Aztán megnézte a talicskát, a lapátot, az ásót. Egyikbe új nyelet kell faragni. Már a fát is kinézte, kint a kertben van a fa. Hozzá is látott a munkához.
A szántást elvégezték a traktorok, géppel megy már a munka a határban. Fölöslegessé vált az a sok ember, amióta egy tagban szántja a traktor a termelőcsoport földjét. Mentek is már a fiatalok, ki erre, ki arra, rendszerint az üzemekbe, gyárakba. Sokan meg iskolába. Neki is nézni kellene valamit. Az asszony el van egyedül is, vet a csirkéknek, megeteti a tehenet. Aztán jól jönne az a kis pénz is, bútort vennének.
És este, vacsora után azt mondta Kerek Sándor csendes hangon:
– Holnap elmegyek. Át a vízen, Dunapentelére.
Az asszony ránézett és megértette:
– Teszek a tarisznyába szalonnát és kenyeret – mondotta és nem is szóltak többé erről. Az ember hajnalban kelt, benézett még az istállóba, körüljárta az udvart, majd elindult. Ő ment át először Apostagról a vízen. Ködös reggel volt, de aztán kisütött a nap.
Minap várták, s nem jött vissza. Bakos József, a szomszédja is fogta a tarisznyát, az ásót, lapátot, talicskát és harmadnap reggel ő is átkelt a vízen. Ladikon ment át. Negyednapra Varga József dolgozó parasztot vitte át az öreg halász.
És vasárnap reggel, amikor Kerek Sándor tiszta inget vett és az asztalhoz ült, csak nyílt a kapu. Előbb ketten, hárman, majd egyre többen jöttek. És Kerek Sándor mesélt nekik. Nem lehet olyan csodálatosan leírni, ahogy ő mondta. Mert olyan nagyon szépen mondta. A többieknek a lélekzetük is elakadt néha, amikor hallgatták. “Új város” Aztán: “Épület épület mellett, mind hatalmas, amilyet az ember még sose látott.”
S amire leginkább kíváncsiak voltak, azt is kimondta Kerek Sándor: “Közel 500 forintot kerestem az elmúlt két héten…”
Így történt az eset. Először Kerek Sándor indult át a vízen és az elmúlt hétfőn az öreg ladikos, a János bácsi huszonöt embert vitt át a Duna tulsó oldalára. Vidáman, énekelve mentek Dunapentelére…
