Dunaújváros és a városkörnyék lapja 1990 szeptember 14-től
1995 év végéig A Hírlap címmel jelent meg. Kedden és pénteken…
fotó: Vohlmann György/Dunaújvárosi Hírlap

A magyar sajtó napja 1990-ben alapított, minden év március 15-én megtartott ünnepnap. 1848-ban ezen a napon nyomtatták ki a magyar sajtó első szabad termékeit, a 12 pontot és a Nemzeti dalt. 1848. március 15-én hirdették ki a polgári sajtószabadságot, majd április 11-én törvénybe is foglalták, mely fordulatot jelentett a korábbi szigorú cenzúra időszakához képest.

Dunaferr – 1996. március 14.

Sajtószabadság. Sajtószabadság? Sajtószabadság!

Végigkíséri történelmünket ez a sokszor hallott, olykor követelt, olykor ünnepelt szó. De napjainkban vajon milyen jelentéssel, tartalommal bír? A sajtónapot köszöntve megragadtuk az alkalmat, hogy a média városi vezetőit nyilatkozatra bírjuk. “Amikor a hóhért akasztják” juthat eszükbe összeállításunk olvastán, de bízunk benne, hogy egyetértenek velünk: a kérdést feltenni érdekes és érdemes volt…

Az enyészet átka nélkül

Elekes András (Kolozsvár, 1955.) végzettségét tekintve filozófus, de előszeretettel csak töprengőnek nevezi magát. Nős, egy gyermek édesapja. 1989-től a Fejér megyei Hírlap munkatársa. 1994. júliusától a Fejér megyei Hírlap, 1995. februárjától a Dunaújvárosi Hírlap főszerkesztője. Elkötelezett polgárpárti.
– Mindenfajta szabadság relatív, így a szólás és a sajtó szabadsága is. Tegnap nem volt, ma van, de vajon ez maga a szókimondás netovábbja? Kételkedem. A változtatás azonban a mi közös feladatunk. Wesselényi Miklós írja Balítéletekről című útmutatásának szánt tanulmányában, hogy: “Amit a jelenből kedvelünk, s nem akarjuk, hogy attól nekünk vagy az utánunk jövőknek meg kelljen válni, léptessünk azt mindig az örökké haladó idő nyomdokaiba, s ne ragaszkodjunk vak szeretettel a régihez vagy meglévőhöz, mert éppen ezen makacs vonzódás okozza, hogy a meglévő régivé és avulttá válik… A meglévőre, ha az újító előrehaladás intésit követi, nincs enyészet átka kimondva.” Mi tudjuk ezt, s következetesen cselekszünk szabadságunk kiteljesítése érdekében. A magyar sajtó egy része – s ebben úttörő szerepet játszanak a regionális médiák – sikeresen levált a pártemlőkről, ez azonban csak a kezdet. A szabadság kiteljesedéséhez szükség van a megfelelő törvényi szabályozásra – hogy a jogerősen elítélt bűnöző ne fenyegethessen sajtóperrel, amennyiben nyilvánosságra kerül törvénytelen tette -, s egy önmaga hitelességében semmilyen körülmények között nem kételkedő, elhivatott, egzisztenciális gondokkal nem szembesülő újságíró társadalomra. Mi elindultunk ezen az úton, s nyugodtan állítom, egyetlen, számunkra szent elvet követünk: olvasóink hiteles tájékoztatását. Reméljük, olvasóink egyre kevesebb hamis felhangot fedezhetnek fel leírt szavainkban, annak ellenére, hogy egy közösségen belülről sokkal nehezebb megfogalmazni az igazságot, mint a “központ” személytelen távolságából. Ma, sajnos, csak ennyit tehetünk a szó szabadságáért. A sajtó azonban – normális körülmények között – a társadalom tükre, s a társadalom örök változásban él. Mi bízunk abban, hogy soha nem mondják ki ránk az enyészet átkát.

Ami nincs, nem is volt, és nem is lesz

– Sajtószabadság? Te kiáltanád, hogy meztelen a király? Miért nem? Valaki megtiltotta? – támad le saját riportalanyom már a kezdet kezdetén. Ennél is kínosabb, hogy még csak nem is sejtem, mire akar kilyukadni.
– Mert szerintem minden szabadság annyit ér, amennyit fel merünk belőle vállalni. – folytatja lehengerlően Cs. Fekete Györgyi, a Duna Rádió főszerkesztője. – Megengedhetnek neked bármit, ha nem mersz élni a felkínált lehetőséggel. Újságírás esetében pedig már ott felmerül a szabadság kérdése, hogy mit írsz meg a beszélgetőpartneredről. Hiszen az alatt a jó esetben egy órás beszélgetés alatt alig ismered meg a másikat. Nem jutsz az összes ténynek a birtokába se. Ezért óriási a felelősség, hogy amit mégis megtudtál róla, hogyan tálalod. Ezzel sorsokat dönthetsz el. Egy jó poénért, egy frappáns címért nem adhatsz el egy emberi életet. Persze itt is kezd már a piac diktálni. A nagyobb nézettség, olvasottság, hallgatottság elérése érdekében egyre nő a csábítás. Azután írásodat megszűri a struktúra, ahol dolgozol. Végül pedig ítél felette a közönség. De hogyan? Honnan tudod meg? Kezdetben a buszon utazva azt figyeltem, hogy az utasok az újságot melyik oldalon nyitják ki. Mit olvasnak el belőle. Az újságíró egy-egy cikk írásakor a lelkét akár ízekre is kész szedni. Vall önmagáról az arctalan tömegnek. Mégsem mérhető a teljesítménye.
Mert milyen ember is az újságíró? Link, ha a kocsmában találkoztok. Segítőkész, ha tudott segíteni rajtad. Felelőtlen, ha nem nézett utána annak, amiről írt. Érzékeny, fogékonyabb a problémákra, emberi szenvedésekre, ha arról olvasol, ami veled is megtörtént, amin te is keresztülmentél. Amikor a pályára kerültem, akkor a tükörben vizsgálgattam magam. Rajtam van “Káin bélyege?” Én is flúgos vagyok egy kicsit, vagyis alkalmas újságírónak? Anyám még most is reménykedik, hogy választok egy tisztességes szakmát. Mert hogy ez nem az. Ez inkább egyfajta életmód. Ami fel is őrölheti az embert. Olvastam egyszer a MÚOSZ a statisztikáját. Abban az állt, hogy az újságírók között az országos átlagnál jóval több az alkoholista, a depressziós, az öngyilkos, a széthullott családban élő. Nekem nagyon szerencsém volt a férjemmel. Tudom, hogy mostanában panaszkodni illik, én mégis azt mondom, hogy jól érzem magam a bőrömben. Azt csinálom, amit szeretek. Azokkal, akikkel szeretek. Igaz, nem teljesen úgy, ahogy szeretném, de biztos, hogy lesz jobb is!

A “hallgató” hallgatókért

– A Penta rádió főszerkesztőjének mit jelent manapság a szó szabadsága?
– A hiteles tájékoztatást és a nyilvánosságot – válaszol Majdán Anita. Első pillanattól kezdve erre törekedtünk. Hogy a hírekben, információkban vagy más műfajú adásokban mentesítve legyünk mindenféle politikai irányzattól és áramlattól. Nekünk elsősorban a hallgatók kiszolgálása, szórakoztatása az elsődleges feladataunk. Ehhez még talán annyit, hogy sajnos a tapasztalat azt mutatja, ebben a városban – kis túlzással – a kívánságműsoron és a játékon kívül más nem nagyon érdekli az embereket. Márpedig ez olykor borzasztóan hálátlan feladatot ró a rádiósokra.
– És a szerkesztési elvek?
– Kivétel nélkül minden egyes hallgatói réteget meg kell céloznunk. Erre próbáltuk felépíteni a műsorainkkal kapcsolatos elképzeléseinket is, de épp így figyelembe vettük azt is, hogy munkatársaink milyen területeken kívánnak működni, illetve hogy voltaképpen mihez is értenek. Összeállt egy stáb, és kialakult egy némileg egységes kép, ami persze éppúgy változik, mint a Penta műsorterve is.
– Hogy milyen sikerrel, arról talán az is árulkodik, hogy ez idő szerint éppen ennek a helyi médiának a legmagasabb a hallgatottsága…
– Ez önmagában valóban örvendetes, de azért sem én, sem pedig a kollégáim nem lehetnek maradéktalanul elégedettek. Mert bizony kicsit fájdalmas, hogy amióta ezek a lokális rádiók megszólaltak, sugároznak, a hallgatók túlnyomó többsége képtelen köztük különbséget tenni. Sok esetben fogalma sincs, hogy kit vagy kiket is hallgat. Egy rádió viszont sosem lehet eléggé profi, muszáj állandóan fejlődnie. Szolgáltatásaiban, megszólalásában, és nem utolsó sorban egész műsorszerkezetében.
– Idén mivel tölti az ünnepet?
– Mint az utóbbi években mindig, ezúttal is munkával, és persze odabent a stúdióban.

Levegő nélkül

Szirmai György a Dunaújvárosi Televízió vezetője, éppen a költségvetést nézte át, mielőtt érkeztem. Őszintén, de nagyon elkeseredetten avatott be néhány részletbe:
– Az elmúlt évben sokszor tapasztaltam, hogy a sajtószabadságnak két oldala van. Ami történik, azt elmondhatjuk. Legtöbbször persze mi sem feszegetjük ennek a szabadságnak a korlátait. A másik oldalon azonban az van, hogy egy sajtószervet úgy is meg lehet fojtani, hogy nem adnak neki működési lehetőséget. Kénytelenek vagyunk a sportról beszélni, ha ahhoz tudunk reklámot, és azáltal bevételt szerezni. Panaszkodnak, hogy a helyi művészeknek is adhatnánk ekkora műsoridőt, lehetőséget. Azonban erre ma nincs pénz, így mégsincs sajtószabadság. A hatalom képviselői észre sem veszik, hogy mennyi pénzből élünk. Figyelembe sem veszik, hogy mit kérünk. Soha nem jönnek, nem kíváncsiak arra, hogyan és miből élünk. Adják, amit jónak tartanak, és nem változtatnak az anyagi szerkezeten. Ez visszaélés azzal, hogy itt még mindig elszánt, hittel dolgozó emberek vannak.

• L. A. – S. V. – D. M. – V. A.

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.