Dunapentelei Hírlap – 1957. január 12.

A Déryné Színház “Ármány és szerelem” c. előadása

Táblás ház! – Óriási siker!

Zsúfolt nézőtér tapsvihara csattant fel, mikor a lassan legördülő függöny eltakarta a halott szerelmespárt, Lujzát és Ferdinándot. A világirodalomban már sokszor feldolgozott téma – két szerelmes kitartó harca egymásért – Schiller írásában társadalmi jelentőséget kap. A polgárleány és a nemes fiú szerelmén keresztül a XVIII. század társadalmi erői, a lehanyatlóban lévő dekadens nemesség és a feltörekvő, a haladást képviselő polgárság ütközik meg.

A két szerelmes, Ferdinánd és Lujza, jobbról a zsarnok kancellár

ÁRMÁNY ÉS SZERELEM Szomorú játék 5 felvonásban. Írta: Schiller. Fordította: Vas István. Előadja a Budapesti Állami Déryné Színház január 10-én délután fél 6 órai kezdettel a Bartók Béla Művelődésház színháztermében. Szereplők: Von Walter – kancellár egy német fejedelem udvarában. Ferdinánd – a kancellár fia. Von Kalb – udvarnagy, marsall. Lady Milford – a fejedelem szeretője. Wurm – a kancellár magántitkára. Miller – muzsikus, városi zenész. Millerné. Lujza – a lányuk. Mellékalakok. Cselekmény: 1. felv. 1. kép: Miller zenetanár szemrehányást tesz feleségének, mert támogatja Lujza leányuk és Ferdinánd őrnagy, a kancellár fia közötti kapcsolatot. Kiutasítja házából a kancellár titkárát, az ellenszenves Wurmot, ki Lujza kezére pályázik. Az érkező Ferdinánd elől a megfélemlített lány valósággal elmenekül. 2. kép: Wurm besúgja a kancellárnak a fiatalok szerelmét. A kancellár, hogy befolyását a herceg felé növelje, Lady Milfordhoz, a herceg szeretőjéhez akarja kényszeríteni fiát, aki ellenszegül, de apja hajthatatlan marad és az eljegyzést azonnal nyilvánosságra hozza. II. felv. 1. kép: Lady Milford Ferdinándot várja, akibe titkon szerelmes. Ferdinánd sértően kitér a Lady hízelkedése elől, majd megsajnálja és bevallja szerelmét a muzsikus lánya iránt. A lady fenyegetéssel válaszol a vallomásra. 2. kép: Millerék házában nagy az ijedtség, megtudják, hogy kancellár ellenzi fia udvarlását és boszúval fenyegetődzik. Közben megérkezik Ferdinánd, ki örök hűséget fogad Lujzának. A kancellár is megjelenik a törvényszolgák kíséretében, és csak fia fenyegetésére, hogy elárulja hogyan lett belőle kancellár, hajlandó szabadon engedni a családot. III. felv. 1. kép: A kancellár dühös, mert nem sikerül a terve a muzsikus családja ellen. Wurm azt ajánlja az kancellárnak, hogy vitesse el a lány szüleit, és csak akkor engedje ki, ha a lány egy szerelmes levelet ír Kalb marsallnak. A marsall vállalja a szerepet. 2. kép: Lujza határozott: szembeszállva érzéseivel, visszaadja a fiúnak szabadságát. Ferdinánd elhidegülést és megcsalatást sejtve emögött elrohan. A megtört lánnyal ezután íratja meg a levelet Wurm a marsallhoz, találkozót kérve benne. IV. felv. 1. kép: Ferdinánd megtalálta a levelet, és párbajra hívja a marsallt, aki igyekszik mindent letagadni. A félrevezetett fiú apjának ad igazat, aki most már megértést színlel Lujzával való szerelme iránt. Ferdinánd kétségbeesetten távozik. 2. kép: A Lady hivatja riválisát, komornájául akarja fogadni, de a lány észreveszi szándékát, és visszautasítja. V. felv. 1. kép: Lujza kétségbeesetten ül otthon. Apjának megígéri, hogy lemond öngyilkossági szándékáról. Ferdinánd érkezik, és számonkéri a levelet. A zenészt apjához küldi egy levéllel. Limonádét kér a lánytól, melybe mérget önt. Megkóstoltatja a lánnyal, majd ő is iszik belőle. A haldokló lány utolsó pillanatban vallja be ártatlanságát. Amikor megérkezik a zenésszel a kancellár, már csak haldokló fia átkát hallja. A szörnyű dráma fényt derít a kancellár és Wurm aljas üzelmeire. Megjelent: Dunapentelei Hírlap – 1957. január 9.

A cselekmény egysíkú, az író mindent, ami a színpadon történik, a két fiatal szerelmi történetének rendeli alá. A mindvégig mozgalmasan bonyolított cselekmény megoldása Schiller korában csak tragikus végű lehetett, hiszen a két szerelmest elválasztó akadály kora megoldatlan társadalmi ellentétéből ered. A főhősök halála nem bukás, hanem megdicsőülés és kritika afelé a társadalom felé, mely ide juttatta őket. A dráma bemutatja az udvar kegyetlen, lélektelen, züllött életét. Schiller kora jólismert figuráit vonultatja fel, a véres cselszövéssel hatalomra került, kegyetlen, a legszentebb érzéseket is lábbal tipró, csak a rang és pozíció előtt meghajtó befolyásos kancellárt, a szenilisségig piperkőc, de az aljasságoktól vissza nem riadó, gyáva főudvarmestert, a főúri udvarok jól ismert csúszómászóját, a besúgó, talpnyaló, “kényes ügyeket” intéző személyi titkárt. A színen nem jelenteti meg, de a háttérben állandóan érezteti a mindenható, kéjenc, kegyetlen uralkodó személyét, ki alattvalóinak ezreit adja el, hogy kegyencnőjének a vérdíjból gyémántokat ajándékozhasson. Meleg színekkel ábrázolja a másik világot képviselő polgári családot. A nyers, szókimondó, becsületes, puritán muzsikus apát, az egyszerű, rangtól-pénztől elvakított anyát. Az udvar züllöttségével mintegy szembeállítja az egyszerű polgárlány tisztaságát, erkölcsét, nemes lelkivilágát.
Az uralkodói szerető, a kegyencnő jól ismert figurája a nemesi udvaroknak. Lady Milford alakját azonban Schiller a konfliktus kiélezése érdekében a két tábor közé ékeli. A lady kitartott kegyencnő, sóhajtását az udvari léhűtők rajai lesi ékszerét a dolgozók verejtékéből kovácsolja a herceg, kiszolgálója, ágyasa a nagyúrnak. Az udvarhoz tartozik, mégis különbözik az udvari emberektől.
Schiller a fejedelem komornyikjának tiborci szavain keresztül éles bírálatot mond a korabeli fejedelmi zsarnokságról, egész társadalmáról.
A drámát a pentelei közönség régi kedves ismerőse, Várady Györ gyrendezte. A darab felfogása jó, Schiller korának levegőjét sikerült a színpadra vinnie, a rendezés színes, ötletes.
Von Walter kancellár figurájának a felfogása nem egyezik Schiller udvari légkörben csiszolódott, nagystílű, diplomata, ravasz, intrikusának az alakjával. A rendezői beállításban alig különbözik a kisstílű Wurmtól. Túl mefisztós a beállítása, darabos, nyers. Tassy Béla kancellárja valahogy a némafilmek hőseire emlékeztet.
A jeleneteket összekötő Beethoven zene igen ügyes, hangulatos kiválasztás.
A tájszínházi kezdetleges eszközök mellett a színváltozásokat gyorsan oldották meg.
A darab általában jó produkció. Csiszolt, érződik rajta, hogy már a száztizedik előadás. A színészek alakítása, hangulatos volt. A szereplők közül Ferdinánd őrnagyot alakító Árva János játéka emelkedik ki. Schiller Ferdinándjának izzó, fiatalos hevét, érzéseinek tisztaságát, férfias keménységét, becsületességét nagyszerűen tolmácsolta. Rá is érvényes, hogy Ferdinánd érzésvilágát nem tudta egysíkúan végigvinni. Különösen az utolsó képben érződött, hogy mondatokat, érzéseket játszik, hol szerelmes, hol gyűlölködő – amit éppen a szöveg kíván – nem érezte a néző, hogy a gyűlölet is szerelemből fakad és halálosan mély szerelmet takar.
Figyelemre méltó alakítás Patay József Millerje. A nyers, szókimondó, de melegszívű, becsületes polgárembert élethűen alakítja. A darab egyik legvérbőbb, legsikerültebben megírt figurája. A darabos, egyszerű, faragatlan polgár, az érző szívű apa, az indulatos férj, a családi tisztaságra büszke kisember mind megannyi színként jelentkezik játékában. Kár, hogy néhol indokolatlanul heveskedik, a szöveg elragadja általános vonalától a figurának. Egyszerűbb eszközökkel is elérte volna célját.
Szép, dekoratív jelenség volt Faragó Vera lady Milfordja. Alakítása sem maradt el hódító megjelenése mögött. Játéka színes, asszonyi kitörései, szerelmes sóhajai könnyei – természetesek, élők. Figurája jófelfogású: hol királynő, hol a szerelméért megalázkodó rabszolga, hol kegyetlen, hiúságában, szerelmében, női mivoltában megsértett asszony, majd érző ember, lelki nagyság. Von Kalb udvarmester zseniális, piperkőc figuráját ügyesen oldotta meg Szávay Lajos.
Wurm titkárt Garai József alakította. Az udvari intrikus talpnyaló figuráját élethűen viszi színpadra. Az első jelenet túljátszása után játéka mind mértékletesebb, szövegmondása, hangja kitűnő. A darab hősnője Miller Lujza, az egyszerű kispolgárlány. A figurát Bege Margit igen sok kedvességgel vitte színre. Játéka mértéktartó, ő az egyetlen, aki nem ragadtatta el magát az utolsó jelenetben. Hangja, játéka azonban nem tudta Schiller tragikus szerelmük lehelletfinomságú hősnőjét életre kelteni.
Már megemlítettem a rendezésnél Tassy Béla kancellár alakítását. Tassy kancellárja nem a sima udvaronc, a tanult gazember, a nagyúri gyilkos, hanem kicsinyes bűnöző. Játéka túl theatrális. Feleslegesek szemöldökrángatásai, kegyetlenséget imitáló szájlebiggyesztése, kezének karomszerű mozgásai.
Pintér Rózsi Millernéje mértékletes jó figura, talán több közvetlenséget kívánhatnánk tőle.
A pentelei közönség ütemesen felfelharsanó tapsvihara őszinte ünneplés volt. Őszintén mondja a kritika is, hogy jó, nagyon jó produkció volt. Az egész közönséggel együtt köszönünk az együttest száztizedik bemutatója alkalmából.

Borhy Anna

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.