Újítók Lapja – 1974. május 22.

Női újítási hónap Dunaújvárosban

Könnyűipari vállalatok újítási ankétjain és az ágazati tanácskozásokon az újítómozgalom gondjait érintve gyakran volt szó – lapunk is nem egyszer közölt elgondolkodtató statisztikákat – arról, hogy olyan üzemekben, ahol a termelő dolgozók 50-75 százaléka nő, az újítási javaslatok szerzői között nődolgozót alig, vagy csak elvétve találunk. Tagadhatatlan tény, hogy a nőkre a család, a háztartás, a második műszak nagyobb terheket ró, mint a férfiakra, de tényként kell azt is elfogadnunk, hogy szakképzettségük, kritikus látásuk a nőket az újító tevékenységre éppúgy alkalmassá teszi, mint a férfiakat.
Az említett tanácskozásokon az is elhangzott – minden esetben, amikor a női újítókról volt szó -, hogy csak összefogással, a vállalatok gazdasági és társadalmi vezetői, a szocialista brigádok segítségével lehet felkelteni a nők érdeklődését az újítómozgalom iránt; csak összefogással lehet olyan légkört teremteni munkahelyeken, amelyben a nők a a második műszak gondjai ellenére kedvvel, lelkesedéssel alkotni akarnak. Ezért üdvözöljük örömmel a

Dunaújvárosi Vegyesipari Vállalat

kezdeményezését, ahol a március hónapot női újítási hónappá nyilvánították és újítási versenyt rendeztek. A verseny – még korántsem pontosan számba vett – eredményei máris bizonyítják, hogy a kezdeményezés életrevaló, a szervezés gondos, körültekintő volt.

Munkavégzés ipari forró vasalóval

Mihaldinecz Jenő igazgató:
– Vállalatunk dolgozóinak 75 százaléka nő. Többségük 30 év alatti fiatal. Ezekből a fiatalokból olyan munkások lesznek, amilyenekké mi neveljük őket. Meg kell tanítanunk minden hozzánk kerülő fiatalt dolgozni, mégpedig jól, hibátlanul dolgozni, és a jó munkához hozzá tartozik az önként vállalat szocialista alkotó munka is.
– A korábbi években itt Önöknél hogyan “viszonyultak” a nő dolgozók az újítómozgalomhoz?
Kovács László főmérnök:
– Éppen a korábbi évek szomorú tapasztalatai késztettek arra bennünket, a vállalat vezetőit, hogy újítási versenyt rendezzünk a nőknek, hiszen 1970 óta évente egy, legfeljebb két javaslat érkezett nődolgozóktól. A múlt év novemberében született az elhatározás, hogy női újítási hónapot szervezünk: a vállalati újítási feladattervtől függetlenül a nők versenyében résztvevők számára külön feladatokat adunk, s ezeket a feladatokat mindenki számára érthetően propagáljuk. Az eredmény nem maradt el. A kitűzött feladatokra a hónap folyamán 21 javaslat érkezett. Ezek közül nyolcat azonnal elfogadtunk, két javaslat jelenleg kísérlet alatt, hat javaslat körültekintő vizsgálódást igényel, így ezeket a verseny befejezéséig nem tudtuk egyértelműen értékelni. Hozzá kell tegyem, hogy bár a verseny már befejeződött, a javaslatok folyamatosan továbbra is érkeznek, s pontosan ez az eredmény bizonyítja, hogy a verseny, a női újítási hónap meghozta azt a mindennél fontosabb fordulatot, hogy nődolgozóink megismerkedjenek az újítómozgalom lehetőségeivel, kiálljanak ötleteikért, és újabb javaslatokon gondolkodjanak.
Kerekes Péterné Szb-titkár:
– A női újítási hónap idején főleg eszmei díjakat adtunk ki, hogy a gyors jutalmazással a résztvevőket serkentsük. Üzemenként versenyszerűen értékeltük a résztvevők teljesítményét, s a legeredményesebbek külön pénzjutalomban részesültek.
Kézenfekvő a kérdés: hogyan volt lehetséges, hogy a március közepén benyújtott újítási javaslatok jórészét április első napjaira már bevezették? Mi a magyarázata annak, hogy a hasznos átalakítások

többsége máris segíti

a dolgozók munkáját?
A bevezetett javaslatok gyors realizálása mindenekelőtt a férfiakat dicséri. A vállalat legeredményesebb újítói évek óta a TMK munkát végző Komarov szocialista brigád tagjai közül kerülnek ki. Ezek a tapasztalt, újító férfiak vállalták, hogy a női újítási hónap idején minden segítséget megadnak a női újítóknak, a rajzok elkészítésétől a kivitelezésig. Az ígéretet beváltották, derekasan helytálltak, sokat túlóráztak, rengeteg társadalmi munkát végeztek.

Czirkó Jánosné
(újítását sok ruhaipari és tisztító üzem hasznosíthatná)

A hónap legeredményesebb női újítója a Dunaújvárosi Vegyesipari Vállalat Patyolat üzemének dolgozója,

Czirkó Jánosné

vasalónő volt. Újítása évszázados mozdulatot iktat ki a vasalás folyamatából, azt a nehéz fizikai erőt igénylő mozdulatot, amellyel a vasalónő bizonyos levasalt felület után a háztartásban használatos vasalókénál lényegesen nagyobb súlyú vasalót maga mögé helyezi. Az újítás szerinti ötletes berendezés energiát és időt takarít meg azzal, hogy számtalanszor ismétlődő, fárasztó és felesleges mozdulattól kíméli meg a vasalónőt. (A Könnyűipari Minisztérium illetékes iparjogvédelmi szakemberein, illetve a ruhagyárak és a tisztítóüzemek újítási előadóin múlik, hogy gondoskodás történjen a berendezés gyártásáról és elterjesztéséről.)
Az újítási hónap alatt a nők többnyire olyan javaslatokkal jelentkeztek, amelyek saját munkakörülményeiket javítják apróbb ésszerűsítésekkel, olcsó, könnyen kivitelezhető változtatásokkal. Ezek a javaslatok azért is rendkívül hasznosak, mert ráirányítják az üzemi vezetők figyelmét azokra az apróságokra, amelyeknek anyag- és munkaerő-ráfordítása sokszorosan megtérül azáltal, hogy az újítás a dolgozó egészségét szolgálja, biztonságát védi.

Szabó Ferencné

a patyolatüzem vegytisztító részlegében a vizes kezelés utáni öblítést végzi. Ez nehéz fizikai munka, amit eddig még nehezített, hogy bár az ő munkahelyétől néhány méterre fut a gőzvezeték, az öblítést csapvízben kellett végeznie.

Szabó Ferencné: “Télen bosszantóan hideg volt a csapvíz…”

Újítása révén az egyébként is “kéznél levő” gőz a vizet 30 fokra felmelegíti. A néhány óra alatt elvégzett módosítás megszünteti a dolgozó állandó “átfázottság-érzését” és a reumatikus megbetegedéseknek is elejét veszi.

A cipőüzem Martos Flóra szocialista brigádja

is egyszerű, mégis igen hasznos újítással állt elő a verseny idején. A munkájukhoz szükséges cipősarkok eddig zsákokban álltak a gépek mellett, kerülgetni, rakosgatni kellett a zsákokat, s az éppen szükséges sarkokat pedig a zsákokból kellett előkeresgélni. Az újítás szerint a cipősarkok (nyomdai szedőszekrényhez hasonló) fiókos szekrénykékben kerülnek a gépek mellé, így a dolgozók a szükséges sarkokat könnyen megtalálják: könnyebb, gyorsabb lett a munka, a szekrényke megtakarít az itt dolgozóknak sok felesleges rakodást is. A Martos Flóra szocialista brigád egyébként további egyszerűsítések, újítások bevezetésére készül, mert bebizonyosodott, hogy a munka termelékenységét maguk is növelhetik.

Munka a Fésűsfonodában

Orbán Alajosné

betanított munkás, a cipőüzemben. Tíz éve dolgozik a Vegyesipari Vállalatnál.
– Ötleteim, elgondolásaim – mondja – eddig is voltak, de nem igen mertem előhozakodni velük. Most aztán rövidesen látni fogom – felszerelve! – az első újításomat, a felsőrész-szárító infralámpát. Tervezgetek más, munkavédelemmel, csomagolással kapcsolatos újítást is. Tíz év alatt sok mindent megfigyeltem itt, s ami mellett eddig elmentem, most már gondolkodom rajta: hogyan lehetne valamit javítani ott, ahol nem minden megy simán. A kaptafa-szállítást nálunk általában fiatal munkások végzik, de ők sem szívesen. Javaslatom alapján rövidesen kis tolókocsikat állítunk be, az összegyűjtött kaptafákat ezeken fogjuk szállítani.

Áron Józsefné: “Még otthon voltam, amikor a Komarov brigád újságolta, hogy női újítási hónap lesz a vállalatnál…”

Gyermekgondozási szabadságáról nemrég került vissza munkahelyére

Áron Józsefné,

a Komarov TMK-brigád egyetlen nőtagja. A hónap újításait kivitelező brigádban ő képviselte az újítókat, hiszen a brigád most “háttérbe húzódott”, erejét csak a kivitelezésekre fordította.
Áron Józsefnét munkatársai még otthonában értesítették a versenyfelhívásról, így aztán a versenyben több javaslattal is részt vett. Legsikeresebb újítása, hogy a cipőipari orrfoglaló géphez az importból beszerezhető és gyakran meghibásodó alkatrész helyett üzembiztosabb, kevésbé törékeny alkatrészt szerkesztett.
Dunaújvárosban véget ért a női újítási hónap. Eredményessége forintban még nem mérhető, de a Vegyesipari Vállalat vezetői tudják, hogy minden összegszerű eredménynél többet ér, hogy “sínre tették” a nőket. Technikusnők, szak- és betanított munkásnők – az újítási hónap résztvevői – megtanulták: tudása és felkészültsége szerint ki-ki maga körül képes alkotni a saját és mások munkakörülményeinek javítására.

Molnár Zsuzsa

Megfelelő időkihasználás, ez is egyfajta “újítás”

További válogatott képek:
József Attila Könyvtár/Dunaújvárosi Hírlap archívuma (70-es évek)

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.