Fejér Megyei Hírlap – 1964. szeptember 15.
Tito elnök Dunaújvárosban
Joszip Broz Tito elnök és kíséretének tagjai hétfőn Dunaújvárosba látogattak. Részt vett a Látogatáson Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a kormány elnöke, Gáspár Sándor, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja és Erdélyi Károly külügyminiszterhelyettes.
A látogatás alkalmából ünnepi díszbe öltözött Dunaújváros. A magyar és jugoszláv zászlókkal fellobogózott utcákon a dunaújvárosiak ezrei köszöntötték az érkezőket.. A városi tanácsháza előtt dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter, Juhász János, a Fejér megyei Pártbizottság első titkára, Bujdosó Imre, a megyei tanács vb. elnöke, Takács Imre, a dunaújvárosi pártbizottság első titkára, Tapolczai Jenő, a városi tanács vb. elnöke és Borovszky Ambrus, a Dunai Vasmű vezérigazgatója köszöntötte a vendégeket. Úttörők virágcsokrot nyújtottak át a látogatóknak, majd a városi tanács termében Juhász János üdvözlő szavai után Tapolczai Jenő számolt be jugoszláv vendégeinknek az első magyar szocialista város történetéről, fejlődéséről, lakóinak életéről.
Ezután Borovszky Ambrus vezérigazgató a kohászati kombinát üzemeinek termeléséről adott képet.
A tájékoztatók után Tito elnök köszönetet mondott a részletes ismertetésért. Ezután a vendégek és a házigazdák rövid városnézésre indultak, majd gépkocsin folytatták útjukat a vasműbe. Amerre elhaladtak mindenütt százak és százak köszöntötték tapssal, éljenzéssel Tito elnököt, Kádár Jánost és a többi vendéget.
Joszip Broz Tito és Kádár János a megye és a város vezetőinek társaságában Dunaújvárossal ismerkedik.
A kohászati kombinátban először a hideghergerműben a spirális csőgyártást tekintették meg, majd a meleghengerműben ismerkedtek a munkafolyamatokkal. Megnézték az úgynevezett előnyújtót, a lemezsor munkáját. Hosszabban időztek a meleghengermű villamosgéptermében is, ahonnan a gépsorok és berendezések villamosenergia ellátását irányítják.
Borovszky Ambrus elvtárs a Vasművel ismerteti meg a vendégeket
A gyárlátogatás után a vasszerkezeti üzem nagy szerelőcsarnokában a vendégek röpgyűlésen találkoztak a dunaújvárosi dolgozókkal. Nagy taps. éljenzés fogadta a tribünre lépő Joszip Broz Titot, Kádár Jánost és a többi kedves vendéget. Takács Imrének, a dunaújvárosi pártbizottság első titkárának megnyitó szavai után Kádár János lépett a mikrofonhoz.
KÁDÁR JÁNOS BESZÉDE
Kádár János dicsérettel szólt a Dunai Vasmű dolgozóinak munkájáról, s külön kiemelte, hogy a gyár 35 munkacsapata elnyerte a szocialista brigád címet, két jelentős üzemegység pedig már a szocialista üzem címmel büszkélkedhet. A központi bizottság és a kormány nevében gratulált a hatalmas üzem kollektívájának a szép eredményekhez, az első félévi terv teljesítéséhez.
A továbbiakban néhány bel- és külpolitikai kérdésről beszélt. Megállapította, hogy népünk az ipari és a mezőgazdasági termelés terén és az alkotómunka más területén is eredménnyel, sikerrel dolgozik második ötéves tervünk végrehajtásáért E nagy és gyakran cseppet sem könnyű munkának nagyszerű eredményei vannak, s ez mindenkinek biztatást adhat a jövőre nézve.
Kádár János kiemelte, hogy az utóbbi években nagyot változott népköztársaságunk helyzete, megnőtt nemzetközi tekintélye. Ma már ellenségeink is tudják, hogy a magyar dolgozók megvédik szocialista rendszerüket és vívmányaikat. Szükséges, hogy még erősebbé tegyük rendszerünket, tovább javítsuk az életszínvonalat, szilárdítsuk gazdaságunkat,
Joszip Broz Tito magyarországi látogatásának jelentőségét méltatva Kádár János rámutatott: e látogatásban is kifejezésre jut az a meggyőződés, hogy a magyar és a jugoszláv népnek jó egyetértésben kell élnie, hiszen mindkét nép a haladás oldalán áll és a szocializmust építi. Beszélt a magyar-jugoszláv tárgyalásokról is, s kiemelte, hogy az eszmecserét jó elvtársi szellem jellemzi, a tárgyaló felek véleménye valamennyi döntő kérdésben azonos, vagy nagyon közelálló. Kölcsönösen tájékoztatják egymást a szocializmus építésének tapasztalatairól. Ma már nincs szó arról, hogy még a hajszálakat is megpróbálnánk összeegyeztetni – a döntő az, hogy a szocialista társadalom épüljön és a haladás erőit egyesítsük.
Nagy taps fogadta a központi bizottság első titkárának szavait, amikor arról beszélt: nekünk az a véleményünk, hogy nagy nehézségek árán, egyedül is lehet eredményeket elérni, ha azonban összefogunk, könnyebb az élet, eredményesebb a munka, gyorsabb az előrehaladás. Ezért úgy véljük, a jelenlegi világhelyzetben elsősorban a szocialista országok erejét kell tömöríteni. Népünk akarja ezt az egységet, s a magyar dolgozók kötelességüknek tartják, hogy híven szolgálják az erők egyesítésének, a testvéri népek összefogásának eszméjét. Jugoszláv elvtársainkkal, barátainkkal jó a viszonyunk, s megvannak a feltételek ahhoz, hogy továbbfejlesszük együttműködésünket a nemzetközi élet síkján is.
Kádár János beszéde végén hangoztatta, hogy Tito elnök és a többi jugoszláv vendég magyarországi látogatása, találkozásaik a magyar dolgozók képviselőivel, tovább erősítik a két nép barátságát, elősegítik közös ügyünk, a szocializmus és a béke győzelmét. Szavait nagy taps közepette a magyar és a jugoszláv nép barátságának, valamint a béke és a szocializmus éltetésével fejezte be. Ezután Joszip Broz Tito lépett a mikrofonhoz.
Joszip Broz Tito beszéde
Hosszan zúgott a taps, amikor Joszip Broz Tito a mikrofonhoz lépett. A jugoszláv államfő meleg szavakkal köszönte meg a baráti fogadtatást és sok sikert kívánt a dunaújvárosiaknak további munkájukhoz. Elmondta, hogy Dunaújváros modern házsoraival, szép utcáival, mély benyomást gyakorolt rá s elismeréssel beszélt az üzemlátogatás során szerzett tapasztalatokról is. A Vasműben kitűnő termékeket állítanak elő, s a munkások jó munkafeltételek között dolgozhatnak. Utalt arra, hogy a két ország vezetőinek mostani tárgyalásain sok szó esik Jugoszlávia és Magyarország gazdasági együttműködéséről.
Tito elnök ezután rámutatott, hogy Jugoszlávia dolgozói a felszabadulás óta sok új gyárat, üzemet építettek, fejlesztették a közlekedést, javították a dolgozók életszínvonalát, s sok új otthont emeltek. Az eredményekkel azonban nincsenek megelégedve, s tudják, hogy még sokat kell tenniük az élet- és munkakörülmények javításáért. A jugoszláv munkások tudatában vannak az előttük álló feladatok nagyságának, s készek az áldozatvállalásra, a nehézségek leküzdésére, mert meggyőződésük, hogy fáradozásuk meghozza gyümölcsét. A példaadásban élen járnak a kommunisták, akik átérzik felelősségüket, s helytállnak az élet mindén területén. A jugoszláv kommunisták szövetségének tagjai arra törekszenek, hogy messzemenően segítsék a szocialista építés céljainak valóra váltását, a jobb, gazdagabb élet feltételeinek biztosítását. Megjegyezte, hogy mély benyomást gyakoroltak rá azok az eredmények, amelyeket a magyar kommunisták a magyar szocialista munkáspárt vezetésével ezen a téren elértek.
A továbbiakban hangsúlyozta, hogy a béke megőrzése elengedhetetlen feltétele a két ország fejlődésének is. A béke biztosításáért, megőrzéséért Jugoszlávia és Magyarország nemzetközi síkon is együttműködik, s mindent megtesz, hogy a gyakorlatban megvalósuljon a békés egymás mellett élés, a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttműködése. Egy új háború rendkívüli pusztításokat okozna, minden eddiginél nagyobb véráldozatot követelne és mérhetetlen szenvedést zúdítana az emberiségre. Az atomháború mindenekelőtt a munkás és parasztemberek millióit pusztítaná el, rombadöntené mindazt, amit az emberiség hosszú évszázadokon, évezredeken épített, megsemmisítené a kultúra minden kincsét.
A jugoszláv államfő hozzáfűzte: fontos feladat a háborús erők elleni egységes fellépés, a munkásmozgalmon belüli szakadás megakadályozása. Ezen a téren is azonos a véleményünk, hiszen a jugoszláv és a magyar nép egyaránt feladatának tekinti az egység megszilárdítását.
Joszin Broz Tito végül további sikereket kívánt a magyar dolgozóknak országépítő munkáinkhoz, szocialista fejlődésükhöz, s szavait a magyar és a jugoszláv dolgozók barátságának éltetésével zárta.
A jugoszláv államelnök szavai után hosszan zúgott a taps, a gyűlés résztvevői melegen ünnepelték a vendégeket, éltették a magyar-jugoszláv barátságot. A gyűlés Takács Imre zárszava után az Internacionálé hangjaival ért véget.
A nagygyűlésen
Látogatás Besnyőn
Dunaújvárosból a jugoszláv vendégek – a magyar vezetők társaságában – a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével kitüntetett besnyői Sallai tsz-be látogattak. A magyar és jugoszláv lobogókkal feldíszített művelődési ház előtt Losonczi Pál földművelésügyi miniszter, Pillók János, a dunaújvárosi járási pártbizottság első titkára, Zsiga József, a járási tanács vb elnöke és Vincze Bertalan a tsz elnökhelyettese fogadta a látogatókat, akiknek az úttörők virágcsokrokat nyújtottak át.
A művelődési ház nagytermében Vincze Bertalan elnökhelyettes tájékoztatta a vendégeket a termelőszövetkezet fejlődéséről és eredményeiről.
A beszámoló után a vendégek a termelőszövetkezet központi majorjába mentek, ahol megtekintették a tsz gazdaságát.
Búcsúzáskor a tsz dolgozói ajándékkal kedveskedtek a vendégeknek. Joszip Broz Tito és Kádár János emléksorokat írt a közös gazdaság díszalbumába.
A vendégek a késő délutáni órákban érkeztek vissza Budapestre. (MTI)
Dunaújváros, 1964. június 2.
fotó: MTI/Járai Rudolf
Dunaújvárosi mozaik
Dunaújvárooban a tanácsház dísztermében, ahol a város és a megye vezetői fogadták Joszip Broz Tito elvtársat, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnökét és kíséretét, valamint a vele érkező Kádár János elvtársat, a város és a megye vehetőivel történő megismerkedés után Juhász János elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára azt kérte Tito elvtárstól, hogy a tiszteletükre rendezett röpgyűlésen mondjon beszédet. Ezután Kádár János elvtárshoz szólt a megyei titkár, s miközben őt is kérte, hogy szólaljon fel a Vasmű dolgozóinak gyűlésén, megjegyezte, hogy úgy is régen volt már itt körünkben.
Tito és Kádár elvtársak megígérték, hogy eleget tesznek a kérésnek, a magyar miniszterelnök arcán azonban látszott, hogy mondani akar valamit.
Ott a beszélgetés során nem került erre sor, de az általános lakatos üzemben, a röpgyűlésen elmondta, hogy a fogadáson megjegyezték, régen járt a városban. A bírálat jogos – mondta Kádár elvtárs, dehát azt sem szabad elfelejteni, hogy az én “műhelyem” Budapesten van, ott is kell dolgoznom. S ha ott rosszul mennének a dolgok, itt sem fogadnák azt szívesen.
A röpgyűlés többezres hallgatósága nagy derűvel, tapssal nyilvánította ki tetszését.
Napfényes idő, derűs hangulat köszöntötte ifjú városunkban a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnökét, kíséretét. Kádár János elvtársat, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárát, a kormány elnökét. A Bartók Béla úton, s a Vasmű úton, amerre a vendégsereg elhaladt, mindenütt lelkes éljenzés, taps, s virágözön fogadta a vendégeket. A Vasmű úton az emeleti ablakokból fiatal lányok szórtak le virágot, de az utcán állók közül is többen szaladtak a vendégekhez, hogy a szeretet, a barátság virágait átnyújtsák.
Többször hallatszott fel szerb és magyar nyelven is az üdvözlés: éljenek a kedves vendégek, éljen a népeink közötti együttműködés !
Az utcán, a járdaszéleken, s mindenütt a többezres sereg meleg szeretete fogadta a kedves vendégeket.
A Vasműben nagy érdeklődés fogadta a szomszéd ország köztársasági elnökét. A Kohászati Kombinát az idén 20 ezer tonna jugoszláv vasércet dolgozott fel. A dunaújvárosi kohászok pedig 15 ezer tonna nyersvas gyártására vállaltak az idén kötelezettséget, amelyből 11 ezer tonnát már el is küldtek a jugoszláv üzemeknek.
Talán ezért is érdeklődött olyan alaposan a gyárlátogatás során Tito elvtárs Borovszky Ambrus elvtárstól, a Vasmű vezérigazgatójától a gyár munkájáról. Különösen a hideghengermű csőrészlegének munkája tetszett. Meg is jegyezte a vendég, hogy nagyjelentőségű ez a munka.
Borovszky elvtárs a gyárlátogatás során azt is megemlítette a vendégeknek, hogy az üzem a gabonatárolás megkönnyítésére vasvázas magtárakat készített. Kádár elvtárs nem mulasztotta el megjegyezni, hogy teljesítették-e vállalásukat.
– Igen – hangzott büszkén a felelet. – 120 ezer négyzetméternyi raktár-területet adtunk át az idén.
Az üzemet járva Kádár elvtárs egyszercsak a magasba mutatott. Tito elvtárs felnézett és már nem volt magyarázatra szükség. A darun a Ganz MÁVAG gyár nevét hirdette a felirat, ezt az üzemet már meglátogatta Tito elvtárs.
Sovány, magas férfi áll a meleghengermű hengersorvezénylő kormánypadja feljáratánál. Kasadacz Pál, 36 éves, több mint tíz éve a vasmű dolgozója.
– Jó lenne Tito elvtárssal beszélni – mondja. Többen is hasonló véleményen vannak, ezért kérdés nélkül továbbmennek, amikor a mellette álló társa megjegyzi: – Pali együtt harcolt a jugoszláv partizánokkal.
A vendégek közben ismerkednek a hengersorral, megtudják, hogy a világ nagyon sok országába jut el a Dunai Vasmű lemezterméke.
A csarnok túlsó végében éppen a népeinket összekötő barátságról beszélnek és Kasadacz elvtárs arcán látszik, a Vasmű és a város annyi más dolgozójával együtt őt is örömmel tölti ez el.
A röpgyűlésen a lakatos üzem többezres hallgatósága tapssal, derűvel fogadja a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnökét és kíséretét köszöntő Kádár János elvtársat. Látszik az arcukon, hogy egyetértenek vele, amikor feladatainkról beszél és azt említi, hogy azért nőtt meg szavunk jelentősége és tekintélyünk a nemzetközi életben, mert munkánk színvonala emelkedett. Nagy tapssal, egyetértéssel fogadják, amikor megállapítja, hogy Tito elvtárs látogatása népeink barátságát, egyetértését bizonyítja.
A jugoszláv vendég a békéről, a szocializmus építéséről és a népeink közötti együttműködésről beszélt. Látszik a gyűlés résztvevőinek arcán, hogy egyetértenek a szónokkal.
A vendégek Besnyőn megtekintették a szövetkezet központi majorját
és elismeréssel nyilatkoztak a látottakról.
Besnyőn, a Sallai termelőszövetkezetben, amikor a kedves vendégek megérkeztek és a járás, valamint a termelőszövetkezet vezetői köszöntötték őket, Tito elvtárs kezet fogott az őket üdvözlőkkel, majd odalépett a négy-öt év körüli kislányával várakozó Rumpler Ferencnéhez és megsimogatta az izgalomtól kipirult arcú gyermeket. Bent, a művelődési házban, mikor a termelőszövetkezet elnökhelyettesét, Vincze Bertalan elvtársat hallgatta, aki arról beszélt, hogy 29 ezer forint az egy tsz-tagra eső jövedelem, új iskola, új óvoda épült és a felszabadulás 20 éve alatt létesült több mint 480 házával a falu, biztos eszébe jutott Erzsike és a sok-sok gyermek, felnőtt, akiknek nevében, akikért a szocializmus építésének és a béke megőrzésének fontosságát említette.
Kádár és Tito elvtársak hangsúlyozták: egyetértenek a főbb kérdésekben, a szocializmus építésében, a béke védelmében és ez a mi népeinket összeköti, újabb munkára serkenti.
Bányász Béla
