Film Színház Muzsika – 1967. október 13.
Táncfilm
Prokofjev VII. szimfóniájának alcíme: Ifjúság – mondja Bednai Nándor, az új tv-táncfilm rendezője, miközben autóbuszunk befordul a Dunai Vasmű kapuján. – Zenéje a forradalmi Leningrád napjait is idézi. Mélységes az összefüggés a kettő között. Leningrád a forradalom városa, s ez a forradalom a fiatalok forradalma volt, és az ma is.
– Hogy ez a forradalom bennünk, fiatal művészekben milyen asszociációkat, milyen gondolatokat kelt – erről szól, szavakkal megfogalmazható történet nélkül, Eck Imrével közösen készített új balettfilmünk. Jó részét Leningrádban forgattuk, most a Vasműben készítünk néhány jelenetet.
Néhány méterre az Izzó vastól táncol Kun Zsuzsa
– A muzsika négy tétele négy hangulat a filmben. Az első: találkozás Leningráddal, a komor szépség és a forradalom városával, az Aurora cirkálóval. Felszabadult, széles orosz keringő Peterhof szökökútjai között – ez a második tétel. A munka és szerelem, az alkotás öröme – ez a pas de deux -, harmadik tétel készül itt, a Dunai Vasmű tüzes hengersorai közt. És végül: felszabadult polka-mazurka Leningrád utcáin, parkjaiban.
A szokatlan helyszín: a Dunai Vasmű durvahengerműve
– Negyedik közös munkám ez Eckkel. Meggyőződésem, hogy a balett a leginternacionálisabb filmműfaj. A tánc kifejezési eszközei is vizuálisan és folyamatukban hatnak, akár a film eszközei. Nem fecsegő műfaj a tánc sem, s a filmművészetnek is azok a nagy pillanatai, amikor nem a szót hívja segítségül mondanivalója kifejezésére. Más-más jelképrendszer, de sok érintkezési ponttal. Eck, amikor koreográfiáit készíti, teljesen el tud szakadni a színpadnak a tánccal szemben támasztott igényeitől és filmkoreográfiát tervez, snittekben fogalmaz, a film sajátos igényeinek megfelelően.
A pécsi műhely; a Pécsi Balett próbatermében Eck Imre koreografál. Figyelik: Kun Zsuzsa (háttal), Handel Edit, Bretus Mária
Kis pihenés próba közben: Csifó Ferenc, Handel Edit, Bretus Mária, Tóth Sándor
Félszemmel a szigorú tükröt figyelve próbál Kun Zsuzsa, Hetényi János, Handel Edit, Csifó Ferenc
Az új balettfilmet a televízió a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának ünnepi alkalmából sugározza.
FÉNER TAMÁS RIPORTJA
Fejér Megyei Hírlap – 1967. október 15.
Leningrádi szimfónia
Tánc az Aurora cirkálón
A Dunai Vasmű meleghengersorának zúgásából halkan szűrődnek ki Prokofjev: VIII. szimfóniájának dallamai. A hengersor görgőin jobbra-balra futnak a tüzes bugák a hengerész irányítása szerint. Az óriási csarnokban gomolyog a bugák tüzétől vörösre festett gőz. A hengersor előtt szürkés-fekete pódiumon két fiatal művész: Kun Zsuzsa, az Operaház Kossuth-díjas prímabalerinája és Hetényi János, a Pécsi Balett tagja táncol. Minden mozdulatuk szép, harmonikus, testük minden porcikájával a zene mondanivalóját közlik, a munka himnuszát.
Hogyan került a két balettművész a meleghengersor gépi berendezése elé? Miért vegyül a gépek morajába a szimfónia dallama?
A Magyar Televízió művészeti osztályának tagjai: Bednai Nándor, Lehel Judit szerkesztő, Bíró Miklós operatőr a “stáb” vezetői, – nem mindennapos helyszínt választottak a Prokofjev szimfónia III. tétele előadásához: a Dunai Vasmű meleghengersorát.
A szimfóniához Eck Imre készítette a koreográfiát A balett alapeszméje az, hogy az ifjúság visszaemlékszik a Nagy Októberi Szocialista Forradalomra, és a tánc kifejező eszközeivel bemutatja, milyen élményeket ébresztenek a Szovjetunió születésének emlékei. Az első tétel Leningrádban játszódik le. A stáb, Kun Zsuzsa és a Pécsi Balett öt kitűnő fiatal művésze elutazott a nyár elején a szép, szovjet történelmi hangulatot lehelő városba, és táncoltak az Aurora cirkáló fedélzetén, a Szmolnijban, a Téli Palotában és minden helyen, ahol a forradalom valamilyen fontos epizódja zajlott le.
A II. tételben már itthon, lombos fák között, virágos környezetben táncolták el a szabadság boldog, ujjongó költeményét. A tétel egyik részét a televízió stúdiójában vették fel. A helyiség egy alkalommal fehér ruhát öltött. A hófehér oszlopok között a falon az Aurora, a Téli Palota megnagyított fényképe, és a harcoló proletárasszony híres plakátmásolata függött. A puritán, komoly környezetben táncolt Kun Zsuzsa és a két pécsi fiatal művész, Bretus Mária, Handel Edit, valamint a három fiatalember: Hetényi János, Tóth Sándor és Csifó Ferenc, a Pécsi Balett tagjai. A lányok könnyű, muszlinszerű világos ruhában, a fiúk fehér zsinórral díszített kék ruhában táncolták el a klasszikus balettfigurákkal vegyített modern hangvételű tánckölteményt. Az együttes előadásából arra lehet következtetni, hogy a felvétel előtt hosszú próbákon csiszolódott össze ilyen ragyogó összhanggá a művészek mozgása.
Prokofjev VIII. szimfóniáját a néhány évvel ezelőtt elhunyt kiváló szovjet karmester, Anaszov vezényelte! Csak ez az egy hangfelvétel maradt meg tőle a Rádió archívumában. A zenét a szerkesztők kis 2-3 perces részekre bontották, amelyeket külön-külön többször egymás után játszanak le a próbák alkalmával. A kis tekercsek – ahogy a szakmában nevezik – “sleifnik” – tulajdonképpen magnófelvételek.
Prokofjev VIII. szimfóniájából Eck Imre koreográfiája alapján készült balettfilmet a Magyar Televízió előreláthatólag november 7-én közvetíti.
Sényi Imre