Megcsúszik a Duna menti partfal
1964. február 29-én az I. sz. szivattyútelep fölötti partszakasz megcsúszik, és a nagyarányú partcsuszamlás következtében a szivattyútelep 30 méterrel a Duna felé tolódik, a nyomóvezetékek elszakadnak, és ugyanerre a sorsra jutnak a szivattyútelep villamos kábelei is. Járhatatlanná válnak a part menti utak.
Részletek a korabeli sajtó tudósításából:
“A Dunai Vasmű dolgozóinak többsége is a rádióból szerzett tudomást arról, hogy a radari részen földcsuszamlás történt”. A rövid híradás úgy zárul, hogy a Dunai Vasmű zavartalanul termel.
“Ahhoz azonban, hogy a földomlás még átmenetileg sem okozott üzemzavart a vasműben, nagyon sok ember hősies helytállására volt szükség.
A szivattyútelepen próbáltunk választ kapni, mit is tettek azért, hogy a vasmű zavartalanul termelhessen. Sós Miklós főgépész a következőként mondta el a földomlást: – Éjszaka az egyik nyomóvezetéken szivárgást észleltünk, először sikerült tömíteni, majd később oly erőssé vált a szivárgás, hogy ezt a nyomóvezetéket ki kellett iktatni. Később a másik nyomóvezetéknél is szivárgás jelentkezett, éjfél felé pedig megszűnt az ivóvízellátásunk.
Különösen nagy jelentőséget mégsem tulajdonítottunk az esetnek, mert kisebb földmozgás már az előző években is volt, így ezt szinte már megszoktuk. Reggel kb. háromnegyed 6 óra körül szükségessé vált újabb gépegység leállítása, ezért az üzemvezető felment egy munkatársával a tolózárházba a szükséges átkapcsolásokat megtenni. Eközben hatalmas robajjal elkezdett megindulni a föld. Telefonálni akartunk a vezénylőterembe, hogy áramtalanítsák a transzformátort, időközben a telefonunk is elnémult.”
A vasmű üzemeinek iparivíz-ellátása a II. sz. szivattyútelepről történik. A partcsúszás alapvető okai:
- a part feletti magas löszfal és talajszerkezet, valamint ezek hidrogeológiai viszonyai,
- a fagyott talaj alatt a több méteres talajvízszint-emelkedés
- csúszási síkok képződése a vízzel telített talajrétegekben.
Népszabadság – 1964. március 5.
Hétmillió köbméter föld mozdult meg a Dunaújváros alatti partszakaszon
Kerülő úton vezetik a vizet a vasműbe
A szivattyú ház épségben maradt – Vizsgálják a földcsuszamlás okait
Mint már jelentettük, szombaton reggel földcsuszamlás történt a Dunaújváros alatt húzódó dunai partszakaszon. Bár a földomlás következtében néhány épület megrongálódott, személyi sérülés nem történt. Mi okozta az elemi csapást, mit tesznek a károk helyreállításáért – erre kerestünk választ a helyszínen.
A város déli kijáratánál, szemközt a vasművel, mintegy másfél kilométer hosszúságban nyúlik el a dombvonulat, amelyet a helybeliek Radar telepnek neveznek. Lent, a dombok lábánál, a Duna- parton, egymástól mintegy 800 méter távolságban, két toronyháznak is beillő épület áll: a vasmű 1-es és 2-es számú szivattyúháza. Ezek az épületek szolgáltatják a vizet a hatalmas kombinátnak. Fent a dombtetőn több mint egy kilométer szélességben földszintes épületek sorakoznak, ezekben laktak a város hajdani építői. Később a házak némelyikét átalakították munkásszállásnak, néhányban pedig szükséglakást rendeztek be. Lent is, fent is állnak épületek, a közöttük elterülő domboldalon azonban nagy pusztítást végeztek a természet, szilaj erői: a fagy és a víz. A radart domb lösztalajában ugyanis könnyen utat talál a víz. Amerre elvonul, üregeket, barlangokat hagy maga után. A vízmosások időközönként beomlanak és ilyenkor kisebb-nagyobb gyűrődések keletkeznek a föld felszínén.
Így látták a szemtanúk
Ezen a vidéken földrepedéseket, kisebb földcsuszamlásokat már korábban is észleltek, különösen a tavaszi olvadások, esőzések idején. De szombat reggel csaknem egy kilométeres hosszúságban szinte egyszerre mozdult meg a föld.
Hogyan látták a földcsuszamlást, mit mondtak róla a szemtanúk?
Hoffer Béláné, az 1-es számú szivattyúház fűtője, hat óra tájban észlelte az első morajlást.
– Lent álltam, a ház teraszán – mondotta Hofferné. – Fentről, a domboldal felől jött a különös hang, mintha, tankok közeledtek volna. És egyszer csak megmozdult ez a hatalmas épület és erősödött a robaj is. Láttam, hogy a dombtetőn kettényílik a föld, szélesedik a szakadék, majd az egész zúdulni kezd az én irányomba. Beszaladtam a gépházba, onnan már telefonáltak segítségért, de megszakadt a vonal. Ezután valamennyien kirohantunk az épületből és a dunai gát védelme mellett a 2-es szivattyú házhoz siettünk, ott kerestünk menedéket. Az itteniek csak a robajt hallották. a föld mozgását már nem érezték.
Bezlanovits István, az egyik raktár gondnoka fentről. a dombtetőről nézte végig a történteket.
– Két ház állt a part közvetlen közelében. Amikor leszakadt a föld, ezeket a házaikat is magával ragadta. Még tartott a robaj, amikor jöttek a katonák, tűzoltók, munkásőrök és rendőrök, hogy segítsenek. Én azonban valósággal kővé meredtem. Nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy a mélybe zuhant házakban emberek is lehetnek.
Azonnal kiürítették a veszélyeztetett területet
Azokban a házakban, amelyeket a lezúduló földtömeg magával ragadott, szerencsére senki sem tartózkodott. A veszélyeztetett területet azonnal lezárták, s még a reggeli órákban kiürítették. Csaknem 120 embert költöztettek el a földcsuszamlás körzetében levő házakból, kiürítették a raktározásra használt épületeket is.
Hétfőre virradóra még észleltek kisebb földmozgást a dombvonulaton, további veszélytől azonban valószínűleg nem kell tartani. A földcsuszamlás okainak vizsgálatát azonnal megkezdték. Hozzávetőleges számítás szerint csaknem hétmillió köbméter föld mozdult meg. A földcsuszamlás centrumában 300-350 méter szélességben és 30-40 méter mélységben leszakadt a partoldal, másutt félméteres repedések, gyűrődések keletkeztek, a partvonulat fáinak zöme kifordult helyéből, csaknem egy kilométer hosszúságban beszakadt az alsó partszakaszon húzódó kocsiút, a Dunában is több méter magas homokdombok láthatók. Meglepő látvány, hiszen ezen a részen mintegy 10-15 méter mély a Duna vize. A friss dunai zátonyok főként az 1-es számú szivattyúház közelében gyűrődtek fel.
– Hogyan lehetséges, hogy a toronymagas szivattyúház mégsem rongálódott meg? – kérdezzük Inokai János elvtárstól, a vasmű beruházási főmérnökétől, aki egy műszaki bizottság élén éppen a helyszínen tartózkodik.
– Pillanatnyilag még nem lehet megállapítani, hogy mekkora földmennyiség, milyen úton-módon gyűrődött fel – az épületet elkerülve – a Duna medrében. Annyi azonban bizonyos, hogy a szivattyúház 22 méter mélységbe süllyesztett, összefüggő, úgynevezett betonszekrényen nyugszik. Mindenekelőtt ezzel magyarázható, hogy az épület falai , berendezései teljes épségben maradtak. Sajnos, a csővezeték-rendszer, amelyen a vasmű szállította az ipari vizet, kettétört, és nincs lehetőség arra, hogy az eredeti útvonalán helyreállítsuk. Egyelőre a 2-es számú tartalék szivattyútelep látja el vízzel az üzemet. Ez a telep, legnagyobb szerencsénkre, mintegy 100 méterrel kiesik a földcsuszamlás körzetéből, máskülönben leállt volna a vasmű.
A pótszivattyúk zökkenő nélkül szolgáltatják a vizet a vasműnek. A gyár vezetői – több országos szerv szakértőinek bevonásával – szerdán megkezdték az előkészületeket az 1-es számú szivattyúház üzembe helyezésére is. Több alternatíva közül megvalósíthatónak látszik az a terv, amely szerint kerülő úton vezetik a vizet a vasműbe, és az is, mely szerint függőhíd formájában kapcsolnák össze a szivattyúház vezetékrendszerét. Mielőtt azonban a munkákhoz hozzálátnának, tisztázni kell a szivattyúház stabilitását, a berendezések üzembiztonságát. A geológusok még nem nyilatkoztak. Akadályt jelent az a körülmény is. hogy közvetlenül a szivattyúház előtt zátonyok keletkeztek, amelyek egyelőre útját állják a víz áramlásának. De miközben a szakemberek az ideiglenes megoldás lehetőségeit latolgatják, egyik tervezőintézetünk megbízást kapott a vasmű vízellátásának végleges rendezésére.
A partszakasz végleges rendezéséért
– Mi is keressük a radart dombvonulat megfékezésének végső formáit – tájékoztatott Dorgai Mihály elvtárs, a Dunaújvárosi Tanács vb elnökhelyettese. – A városi tanács az Országos Tervhivatal megbízásából, neves szakemberek közreműködésével évekig tanulmányozta a kritikus partszakasz geológiai viszonyait, azokat a hidrológiai és talajfizikai tényezőket, amelyek állandó veszéllyel fenyegetik ezt a környéket. Részletes tanulmányba foglaltuk a tennivalókat és elküldtük az illetékeseknek. Várjuk a végleges döntést, hogy azután állami támogatással, és ha kell, társadalmi munkával is, hozzáláthassunk a veszélyeztetett partszakasz végleges rendezéséhez.
Dunaújvárosban tehát nagy gondot okoz a váratlan természeti csapás, de a vasmű vízellátásának biztosítására határozott, gyors intézkedések történtek.
Kőszegi Frigyes
Vízió – Pálfalvi János rajza
Népszabadság 1964. március 29.
Egyensúlyban a dunaújvárosi partszakasz
Fúrásokkal vizsgálják a földomlás okait
A dunaújvárosi földomlásról már többször beszámoltunk. Mint ismeretes, február 29-ére virradóra csaknem hétmillió köbméter föld mozdult meg a Duna menti, úgynevezett radari partszakaszon. Március 8-án újra négy és fél millió köbméter föld mállott le, s zuhant a mélybe a löszparton. Négy barakképület és két raktár összeomlott, a földcsuszamlás körzetében levő, többi földszintes raktárépületeket kiürítették. Emberéletben nem esett kár. Fokozatosan helyreállt már a laza talaj egyensúlya, tizedik napja teljesen megszűnt a földmozgás, partszakadás sem volt.
Éjjel-nappal dolgoznak a búvárok
Miután a veszélyeztetett partszakasz közelében nincs állandó jellegű lakóépület, s megmentették az anyagi értékeket, Dunaújvárosban jelenleg a megrongálódott szivattyútelep helyreállítására, új vízszivattyúk felszerelésére és az esetleges további földomlás megfékezésére fordítanak minden erőt. Csütörtök délelőtt, a partszakadás óta először, kipróbálták a szivattyúház berendezéseit. A Dunában keletkezett zátonyok mentén a szivattyútelep vízbeömlő nyílásait meg kell szabadítani az iszaptól és a kőtől. A búvárok – Kántor Károly, Kispál Sándor, Kőrösi István, Szabó Gusztáv, Varga Pál és Szabó István, a Budapesti Hídépítő Vállalat munkásai – immár harmadik hete éjjel-nappal felváltva alászállnak a Duna vizébe. Gödröt ástak már a víz alatt, a beömlőnyílások irányába, ebből kézzel, egyenként szedik ki a köveket, s nagy erőfeszítéssel szivattyúzzák ki az iszapot. Az áldozatkész búvárok remélik, hogy vasárnap, hétfőn elérik a célt.
Geológiai kémlelőkutak, lefolyók a hegyoldalban
A dunaújvárosi partszakadás okait szakértő bizottság vizsgálja. Mint Beczkai Jenő főmérnök elmondta: teljesen bizonyos, hogy nem hegyképző erő működéséről, hanem az átnedvesedett talaj elcsúszásáról van szó. Szakemberek előtt ismeretes, hogy a dunaújvárosi partszakaszhoz hasonló lösztalajban a talajvíz kacskaringós, sokszor mély utat tesz meg. Idővel a fák, növények gyökerei elhalnak a löszben, helyükön üregek keletkeznek, amelyek megbontják a talajszerkezetet, mozgások lépnek fel, ennek következtében beállhatnak a földomlások, földcsuszamlások. A dunaújvárosi partszakadás sajátos előzménye, hogy évtizedek óta nem fagyott át a föld olyan tartósan, mint az idei télen. A fagyokat megelőzően magas volt a Duna vízállása, valószínűleg ennek következtében is sok víz megrekedt a rakpart menti talajban, majd hirtelen olvadás és tartós eső jött, ami szintén megbontotta a partvonal egyensúlyát.
Bonyolult szerkezetű lösztalaj
Geológiai mérések bizonyítják, hogy a városrészeket nem fenyegeti veszély. Bent a városban és a Vasmű területén az úgynevezett geológiai kémlelőkutakban évek óta egyforma vízszintet figyelnek meg. Ilyen kutak egyelőre nincsenek a partszakaszon, de a védelmi munkák során feltétlenül létesítenek néhányat, hogy figyelni, esetleg irányítani tudják a víz mozgását. Jelenleg több helyen fúrást végeznek a beomlott partszakaszon. A szivattyútelep közelében például már 20 méter mélyre lefúrtak, de agyagréteget még nem találtak, pedig valahol a mélyben, az agyagrétegen csúszott meg a talaj. Egy másik helyen este még száraz volt a mintegy 10 méter mély furat, reggelre azonban már több mint öt méter magasságban megtelt vízzel. Bonyolult szerkezet a partszakasz lösztalaja, nyilvánvaló, hogy sok fúrást, geológiai vizsgálatot kell még végezni a végleges szakértői vélemény kialakításához.
Tekintettel arra, hogy a források és a lefolyók befagyásakor a víz mindenképpen felgyülemlik a talajban s átnedvesíti a löszt és csúszóssá teszi az agyagréteget, elsősorban a talaj vízelvezetéséről kell gondoskodni. Ehhez is hozzálátnak Dunaújvárosban. Az omlás veszélyét a szakértők szerint azzal is csökkenteni lehetne, ha a meredek partvonalba enyhe lejtőt vágnának. Ez azonban igen nagy munka, elvégzésére csak későbbi időpontban kerülhet sor.
K. F.
Népszava – 1964. március 30.
1968-ig befejezik a dunaújvárosi partfal védelmi munkáit
Dr. Trautmann Rezső építésügyi miniszter sajtótájékoztatója
Kedden dr. Trautmann Rezső építésügyi miniszter a dunaújvárosi partvédelmi munkák irányítására alakult kormánybizottság elnöke tájékoztatta a sajtót a dunaújvárosi partcsúszás okairól és a védelmi munkákról.
Két éve, 1964. február 29-én hajnalban Dunaújváros radari részén partcsúszás történt, több millió köbméter föld mozdult meg. A katasztrófa emberéletet nem követelt, s jelentősebb épületkárok sem keletkeztek, noha az anyagi kár elég számottevő volt. Először az okozott károk gyors helyreállítását, a Vasmű vízellátásának biztosítását tűzték ki célul. Majd hozzákezdtek a csúszást előidéző okok feltárásához, hogy ennek alapján kialakíthassák a megfelelő védekezési módokat. A csúszás okait első sorban a partszakasz hidrogeológiai viszonyaiban kellett keresni. A Duna e szakaszon százévenként 40 métert “vándorol” Nyugat felé. Ezenkívül a folyó szintje felett általában 40-50 méter magas löszpartban több részletben talajvíz áramlik a Duna felé. A talajvíz nyomásviszonyainak változása, a korábban leomlott parti részek átázása, a Duna elsodró hatása jelentősen befolyásolja a partszakasz egyensúlyi állapotát. Ezeknek a hatásoknak egyidejű jelentkezése egyes partszakaszok rogyásához vezet.
Ennek megfelelően, a védelmi munkákkal elsősorban arra törekednek, hogy a Duna elsodró hatását megakadályozzák, párhuzamos védművet építsenek a Vasmű és a város partszakaszának védelmére.
A parti védmű kőből és kohósalakból épül, keresztgátak erősítik a parthoz, s így kazettás szerkezet alakul ki, amelyet kaviccsal és földdel töltenek fel. A védművet mintegy 40-50 méter mélységben építik ki. Készül a partszakasz általános rendezése is, ennek keretében megoldják a felszíni vizek levezetését, a parti források foglalását, az átázott talajrétegek lecsapolását. Intézkednek a Vasmű és a város közműveinek kijavításáról is, hogy megakadályozzák a további talajvízszint-emelkedést.
A munkálatokat megkezdték és 1968-ig befejezik. Ezt követően az előírásoknak megfelelően a város és a Vasmű tovább épülhet, terjeszkedhet. Természetesen a közművek, a vízkivételi mű és egyéb berendezések, valamint a talajviszonyok állandó ellenőrzésére ezután is fokozottabban szükség lesz. A bizottság azonban megállapította, hogy túlzott lenne, ha már most hozzákezdenének a Vasmű részére újabb tartalék vízkivételi mű építéséhez, mert mind a Vasmű, mind pedig a város vízellátása jelenleg is biztosított.
(pusztai)
Elemi csapások
(…)
A legnagyobb elemi csapás a mintegy 700-800 méter hosszú földcsuszamlás volt a radari Duna-parton. Soha nem fogom elfelejtem 1964. február 29-ét, amikor reggel hét óra tájban erős morajlást hallottam, majd nyomában egy motorkerékpáros hangos kiabálását. Gyorsan a helyszínre siettem, a Radar városrészben partfalszakadás történt. Az eset helyszínén megdöbbentő látvány fogadott.
Mint megtudtam, a Vasmű Molnár János nevű ipari őre észlelt először földmozgást és morajlást, aki a szivattyútelepen teljesített őrszolgálatot. Csakhamar láttuk, hogy néhány barakk, amely a part szélétől mintegy 30-40 méter távolságra állott, már lent volt a szakadékban. S miközben még mozgott a föld, gyorsan mozgósítottuk az itteni lakosságot a menekülésre. A helyszínre érkező rendőri, munkásőr- és tűzoltóegységek elzárták a területet a sok kíváncsiskodó elől, és igyekeztek a barakkokban bentrekedt embereket és ingóságokat megmenteni.
Szerencsére emberéletben nem esett kár. Közben megtudtuk, hogy a Vasmű I. számú szivattyútelepe mintegy 45 méterrel beljebb csúszott, ahol nagy izgalmat okozott. A kohászati üzemnek ugyanis igen nagy mennyiségű vízre van szüksége, s minthogy a két szivattyútelep közül az egyik használhatatlanná vált, azonnal biztonsági tartalékról kellett gondoskodni. Az Országos Vízügyi Hivatal és a Kohó- és Gépipari Minisztérium is azonnal intézkedéseket tett. A kormány Veres József munkaügyi miniszter személyében kormánybiztost nevezett ki, aki igen sok segítséget adott. Fokozta az izgalmakat, hogy március 8-án újabb, bár kisebb erejű földmozgás volt észlelhető.
Miközben megindult a kár helyreállítása, a vízügyi emberek 5 a műszaki alakulatok hozzáláttak egy pontonokon építendő szivattyútelep gyors elkészítéséhez, kiderült, hogy a megcsúszott szivattyútelep épülete – melynek csővezetékei eltörtek – nagyobb kárt nem szenvedett! Még említésre méltó repedés sem történt az épületeken, ami a tervezők és kivitelezők munkáját egyaránt dicséri.
A barakkokért nem volt nagy kár, sőt csak jó volt, hogy meggyorsult az itt lakók kiköltöztetése. Megsemmisült jó néhány ember ingósága az igaz, a mélybe zuhant az építők egyik vontatója és egy motorkerékpár is. A terep közel egy kilométer hosszan szörnyű képet mutatott. A Dunában szinte egy sziget keletkezett, a Vidám Park alatti részen a szivattyútelephez vezető út pedig megcsúszott. Helyenként vízforrások és szakadékok keletkeztek.
A következő napokban vizsgálat vizsgálatot követett. Keresték a felelősöket és az okokat. Ennek során választ kaptunk jó néhány, nemegyszer vitatott kérdésre. Kiderült, hogy még 1951-ben egy Polsin nevű szovjet talajtechnikus részvételével talajtechnikai vizsgálatok folytak, és hasonló vizsgálatot folytatott Papp Ferenc műegyetemi tanár és több munkatársa is. Ezek a vizsgálatok már akkor felhívták a figyelmet a megfelelő elővigyázatosságra, így például beépítési tilalmat javasoltak a parttól 200 méteres távolságban stb., de ezeket figyelmen kívül hagyták. Javasolták, hogy az elvégzendő beruházások közé vegyék fel a partfal megerősítését. Ez azonban a beruházási előirányzatok gyakori csökkentése miatt elmaradt. Az is megállapítást nyert, hogy a tanács egy évvel a partfal leszakadása előtt előterjesztést tett – egy műegyetemi tanárokból álló kollektíva által kidolgozott tanulmányterv alapján – a partfal megerősítésére. Az előterjesztésre adandó érdemi válasz azonban egyes főhatóságok huzavonája miatt alaposan elkésett.
A katasztrófa után megindult a vita a teendő intézkedéseket illetően. A minisztertanács többször foglalkozott az üggyel, majd 1965-ben dr. Trautmann Rezső vezetésével kormánybizottság alakult, melynek én is tanácskozási jogú meghívott tagja voltam. A kormánybizottság, amelynek később Bondor József miniszter lett a vezetője, többször tartott ülést a helyszínen is.
Nem kis feladatot kellett a kormánybizottságnak megoldania. Sok vizsgálódás, tanulmány és vita után megszületett a terv, melynek költségvetése közel 600 millió forintot tett ki. A kormány elfogadta a tervet, melyet a DUNABER, Gábor István igazgatóval az élén valósított meg. így még 1964-ben elkezdődött a partfal megerősítésének munkája, és 1968-ban fejeződött be. A megerősítésnél a Duna-part úgynevezett kazettás kiképzést kapott, a partfalat a város alatt lépcsőzetes, teraszos megoldással képezték ki és füvesítették, valamint növényekkel ültették be. Ma, különösen a Dunáról végignézve a várost és a Duna-partot, gyönyörködtető látvány, amely feledteti azt a sok izgalmat, amit ennek kapcsán a város ezekben az időkben átélt.
Ma is ismert állapotát az 1985-ben elkezdett partfalon végzett munkálatoknak köszönheti.
Dunaújvárosi Hírlap – 1985. augusztus 27.
Idén 40 ezer köbméter földet mozgatnak meg
Megújul a Duna-part
Csaknem húsz éve alakították át a Duna-partot; a löszös föld omlása elleni védekezésül lépcsősre formálták a meredek partfalat. A megszokott tereplépcsőket biztonsági okokból legyalulva, most új arcot kap a Duna-part A Földgép Vállalat alvállalkozójaként a Dunaújvárosi Vízi Társulat végzi a hatalmas munkát, amely a part két szelvényét, az óvárostól a víztorony alatti területig húzódó sávot érinti. A mintegy negyvenmillió forint értékű munka során legyalulják a lépcsőket; rézsűssé alakítják a partszakaszt, járdákat, lépcsősorokat, vízelvezetőket építenek. A feladat idén 40 ezer köbméternyi föld megmozgatását jelenti; az egyik szelvényből bányásszák, a másikban feltöltésre használják a földet. A vízi társulatnak szeptember 20-ig kell a földmunkák nagy részét elvégeznie, a betonozások, a tereptárgyak elhelyezésének határideje október közepe.
Az okokról a hírlap szeptember 6-i számában olvashatunk:
Miért rézsű?
(…)
Az eddigi löszlépcsők helyett rézsűsre gyalulják a partot. E munka hátteréről, okairól kérdeztük meg Gál Zoltánt, a városi tanács terv- és beruházási osztályának vezetőjét.
– A régi megoldás nem volt eléggé biztonságos?
– Nem erről van szó: a szakemberek véleménye szerint biztonságosabb a rézsű. Húsz éve állnak ezek a lépcsők, különösebb gond nélkül. A legújabb kutatások eredményei szerint azonban a lösz jobban megáll ebben a formában, mint függőlegesen. A fenntartása is egyszerűbb lesz, és a füvesítés is megoldható.
– Most folyik a partvédelmi beruházás második szakasza: a Castrum-városrészi partfal védőműveinek építése. Ott milyen módszert választanak?
– Ezt a partszakaszt már eleve rézsűsre építjük. Szerencsésen egybeesik a két építkezés időpontja: a castrumi beruházáshoz legalább huszonötezer köbméter homokra van szükség. Ebből körülbelül ötezret tudnánk szállítani a közelből – de most, hogy átalakítjuk a régi partrészt, onnan kitermelhetjük a hiányzó húszezer köbmétert.
– Mibe kerül ez a városnak, és mikorra készül el?
– A castrumi beruházás hetvenmillió forintot emészt fel; a partfal-átalakítás lényegesen kevesebbe kerül. Azt eredetileg “földegyenleggel” tervezték, a kivitelező FÖLDGÉP csak a munkadíjat számolta volna fel. Most, hogy homokot is kitermelnek onnan. “takarékosabb” lesz a beruházás, hiszen sokkal olcsóbb a közeli partszakaszról szállítani a homokot, mint mondjuk a nagyvenyimi bányából. A hetvenmillió forintot egyelőre a város költségvetésébe terveztük, de szó van arról, hogy esetleg központi hozzájárulást is kapunk a munkákra, hiszen ez a műszaki védőmű éppúgy nem terhelheti csak a várost, mint mondjuk a pécsi vagy az egri pincék feltöltése.
(P.)
Forrásanyagok:
Népszabadság archívum
Népszava archívum
Dunaújvárosi Hírlap archívum
Dunaújvárosi József Attila Könyvtár
Partvédelmi Vállalat – partvedelem.hu
Dunai Vasmű krónikája
Dunaújváros története
Tapolczai Jenő – Egy elnök naplója
