Dunaújvárosi Hírlap – 1980. szeptember 5.
Kényelmes, gyors utazás
Nyárias reggelre ébredtünk, a meteorológusok kellemes, napsütéses időt ígérnek egész napra. Hat óra negyven perc, a Sirály II. szárnyashajó készen áll, hogy menetrendszerű pontossággal elhagyja a dunaújvárosi kikötőt. Még egy pillantás a partra, nem rohan-e valamelyik megkésett utas, aztán irány Budapest.
Ágoston Géza hajóparancsnok a kormánykerékhez ül. Szigetcsán József gépüzemvezető “ráadja az erőt”, és alattunk, a kormányállás alatti gépházban földübörög az ezer lóerő. Egy óra tizenöt perces út vár ránk a Vigadó téri hajóállomásig, s a Sirály II. kötelességtudóan falja a kilométereket. Ötven kilométeres óránkénti sebességgel haladunk fölfelé a Dunán, s hogy ez mekkora iram a vízen, azt fotóskollégámmal együtt akkor érzékeljük igazán, amikor Gere Ernő gépkezelő bejön a kormányfülkébe, és néhány másodpercre szélvész tör ránk a nyitott ajtón át.
A szárnyashajó szezonjelleggel immár harmadik éve közlekedik Dunaújváros-Budapest között, hétvégeken pedig Esztergomig szállítja az utasokat. Áprilisban, májusban még csak húsz-harminc százalékban használta ki a közönség, júliusban már több mint ezernégyszázan váltottak rá jegyet fölfelé is, lefelé is. Ez a szám majdnem a teljes kihasználtságot jelenti, mivel a jelenlegi napi négy járatot figyelembe véve (a hétvége kivételével kétszer fordulnak napjában) havonta legföljebb háromezer utas szállítására alkalmas a hajó. Csörög is a telefon sűrűn a MAHART dunaújvárosi ügynökségén (részvénytársaságról lévén szó, nem kirendeltségnek nevezik) Borka Istvánügynökségvezető szerint egy ember akár állandóan azzal foglalkozhatna, hogy az érdeklődőknek – munkáskollektíváknak, brigádoknak, kirándulni szándékozó családoknak vagy egyedül utazóknak – felvilágosítást adjon. Nem is mindig könnyű összehangolni az igényeket, márcsak azért sem, mert a dunaújvárosi IBUSZ-nál és a budapesti hajóállomáson is árusítanak elővételben jegyeket. Az utazókedvről csak annyit, hogy nem egyszer maradtak már le utazni óhajtók – a telt ház miatt.
Beszállás a budapesti Vigadó téren. Azután irány: Dunaújváros
Ma reggel a lemaradás veszélye Dunaújvárosban nem fenyegetett senkit, mivelhogy negyvenketten szállunk ki Pesten, a Vigadó téren – a hatvannégy férőhelyes hajóból. Beszálláshoz jóval többen készülődnek a parton, és nyolc óra után néhány perccel a Sirály II. ismét kifut a vízre Dunaújváros felé, bennünket, célhoz érkezetteket pedig egykettőre “elnyel” a belváros.
Akár hozzá lehetne igazítani az órát, olyan pontosan menetrend szerint, délután háromnegyed ötkor köt ki a Sirály II. újból a pesti hajóállomáson. A félórás pihenő alkalom arra, hogy személyzet tagjai közül a gépkezelő, Gere Ernő találkozzon a feleségével, néhány percig együtt a család: papa, mama és a pici baba. A leendő utasok közül hatan toporognak idegesen a hídon, nem kaptak jegyet ugyanis, mert valamennyi helyjegy elővételben elkelt. Induláskor azután kiderül, fölöslegesen aggódtak, az elővételisek közül harmincan(!) hagyták elveszni a hajójegy árát, egyszerűen nem utaznak velünk. Hát ha nekik nem pénz az a negyven forint…
Mi “megmaradottak” ily módon bőven elférünk a szárnyashajón. Az utastér egyébként is tágas, világos, kényelmes, annak ellenére, hogy meglátszik rajta a hajó kora, a tizenyolc év. Ami a büfé forgalmát illeti, Szépe László matróz (egyszóval mindenes) átlagban ezerkétszázforintos forgalmat bonyolít le naponta. Az Utasellátó első osztályú árai most sem szegik a közönség kedvét, néhány üveg sör kivételével Dunaújvárosig elfogy minden.
A társaság meglehetősen vegyes összetételű, különböző nemű és korosztályú. Kit a kíváncsiság hozott ide, kit a rokoni (főként gyermeki) unszolás, kit a kényelemszeretet. Abban mindannyian egyetértünk, hogy szép, élményszerű és gyors utazásban van részünk. Lefelé hetven kilométeres sebességgel siklunk a vízen, a menetidő csupán egy óra öt perc, a Sirály tehát gyorsabb a gyorsvonatnál, gyorsabb a busznál.
Mint a beszélgetésekből kitűnik, a vízi közekedés pedagógiai, lélektani célra is felhasználható. A nagyvenyimi AFIT alkalmazottja, Pék Istvánné legalábbis összekötötte a kellemest a hasznossal, szemorvoshoz vitte a gyerekeket, ugyanakkor egy kedvderítő hajókirándulást is szervezett nekik. Ha már az ügyes-bajos dolgaink prózaiak, attól az utazás a főváros “szíve” és az otthon között még lehet élmény…
.
Az élmények között ez alkalommal akad egy sajátos is: a víz alatt fatuskót “fog” az egyik hátsó szárny. S mert a “potyautastól” nem sikerül megszabadulni, csökkentett sebességgel és jó negyedórás késéssel érkezünk Dunaújvárosba. Az állomás előtt – a MAHART és a Volán megállapodásának megfelelően ott várakozik a 28- as busz.
Kellemes dunai utazás volt. A szárnyashajó egyébként szeptember 14-ig közlekedik.
Kovács Mária
(Arany Gábor felvételei)
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.