Fejér Megyei Hírlap – 1958. szeptember 14.
A Fésűsfonodában
A több emeletes lakóházak, s az égbe nyúló gyárkémények között szerényen húzódik meg Sztálinváros új üzeme, a Fésűsfonoda. Az egyemeletes lapostetejű épület külsőleg mit sem árul el arról, hogy a falakon belül az ország egyik legkorszerűbb fonodáját szerelték, illetve szerelik fel.
Neoncsövek árasztanak nappali fényt az új fonodában
fotó: Textilmunkás
Neonfény világítja meg a termet. A szemnek is kellemes fény meg-megcsillogtatja a finom gyapjú szálakat. A lehelet-vékony pelyhek ott repkednek a gépek felett, megpihennek a fonó nők ruháján, haján. Nem ajánlatos, hogy valaki sötét ruhában tegyen látogatást, mert az új üzem alaposan “kidekorálja”.
A fürgeujjú asszonyok olyan ügyesen mozognak a gép körül, mintha évek óta a szakmában dolgoznának. Pedig csak másfél hónapja láttak életükben először fonógépet. A Csepeli Magyar Posztógyárban töltöttek két hetet, hogy megismerjék a gyapjúfonás műveletét. Igazán bátor asszonyok a sztálinvárosiak, hogy ilyen rövid idő alatt vállalták a tanulást.
Horváth Mihályné 200 orsó felett őrködik a gyűrűsfonón. A gép mellett állandóan jár-kel, feladata az elszakadt szálak öszszesodrása. Egyszerűnek látszik ez a feladat, mégis nagy ügyességet, fürgeséget követel. A vékony fonalat alig lehet látni, hát még megfogni.
– Megy ez már, mint a karikacsapás, úgy megszerettem itt, hogy el sem tudnának kergetni – mondja nevetve Horváth Mihályné.
– Hol dolgozott azelőtt?
– Vasbetonszerelő voltam az 5-ös számú Épületelem-gyárban.
Nem sok a hasonlatosság a két szakma között…
– Ez nőiesebb és könnyebb – szólt elégedetten Horváthné.
Egy hónappal ezelőtt még Horváthnét tanították a Magyar Posztógyárban, most ő mellette is tanuló van. Kell az utánpótlás, hisz a fonoda fejlődik. Nyolcvanhat asszony, lány és 16 férfi dolgozik itt.
Sztálinváros harmadik könnyűipari üzeme, a Fésűsfonoda, Képünkön Horváth Rózsi a gépről leveszi az előfonalat
fotó: Újítók Lapja
Az első fizetésre is sor került már. Háromszáznyolcvan,, négyszáz, ötszáz forintot vettek fel fél hónapra az asszonyok, aszerint, ki volt az ügyesebb. A bérszámfejtés nem a legsimábban történt, a fiatal fonoda még nem rendelkezik megfelelő adminisztrációs erőkkel. Érthető tehát, hogy mennyire örültek, amikor felfedezték, hogy Ősi Árpádné – aki most a gyűrűstanón dolgozik – azelőtt bérelszámoló volt. Kérték is nyomban, hogy vállalja el ezt a feladatot. Hiába csalogatták azonban Ősinét, a gépnél maradt.
– Részt vettem a gépek összeszerelésénél is. Most, hogy a termelés is megkezdődött, dehogy hagynám itt a gépet – mondja Ősiné.
Az alacsony termetű aszszonyka alig látszik ki a gép mögül. Jó munkájáról, ügyes kezéről azonban az egyenletesen gömbölyödő orsók tanúskodnak. Ha sűrűn szakad a szál, bizony formátlanok maradnak az orsók. Igaz, a szálszakadás most még sűrűn előfordul, nem tudják még a megfelelő nedvességű levegőt biztosítani. Ősiné az ügyességével iparkodik pótolni a még ki nem alakult egyenletes klímát. Fokozott figyelemmel ellenőrzi a gépet, annak működését. Rövidesen jelentősen megkönnyül munkájuk. Most szerelik a gyűrűsfonó gépekre a jelző-lámpákat. Minden húsz orsó fölött működik majd egy lámpa, amely szálszakadáskor azonnal kigyul. A fonónő a gép végéről is láthatja majd, hol kell közbeavatkoznia.
Milyen sok műveleten megy keresztül az anyag, míg szövet formában az üzletekbe kerül. Tisztítják, kártolják, festik, fonják, szövik a gyapjút. A sztálinvárosiak a fonásban segítenek. Az anyagot jelenleg az anya-vállalattól, a Magyar Posztógyártól kapják. A még vastag szálú anyag először nyolc előfonó gépen megy keresztül, mindenütt vékonyítják. A gyűrűsfonó gépeken – amelyből hat van, 1200 orsóval – már cérnavékonyságú a fonál. Innen a kettőző, majd a cérnázó gépekre kerül, s a fonás művelet már be is fejeződik.
Augusztus 20-án adták át a sztálinvárosi új fésűsfonodát.
Képünkön az egyik csarnok gépeinek utolsó szerelését végzik
fotó: Magyar Hírek
Holnap avatják a Sztálinvárosi Fésűsfonodát
A cérnázó gépen dolgozik Méri Istvánné. Ő is új munkaerő, de máris kitűnik társai közül. Egy régi szakmunkásnak egy műszak alatt 40 kiló fonalat kell termelnie. Mériné a másfélhónapos gyakorlatával 39,10 klló fonalat termel egy műszak alatt. Persze ez az eredmény nemcsak Mériné ügyessségén múlott. Az újdonsült fonónők munkáját jelenleg is tapasztalt szakmunkások segítik.
A termelés alakulásával egyidőben folyik a rend kialakítása is. Augusztus 11-én, csütörtökön tartották az első délutáni műszakot. Előtte néhány nappal alakították meg a szakszervezetet, s választották meg az üzemi bizottságot. A rend kialakítását sürgetik a feladatok is. A gyakorlási idő leteltével 1000 kiló fonalait kell az össz- dolgozóknak 24 óra alatt készíteniök.
A vas és a kohók városának fejlődésébe most már ezek a fürge ujjú asszonyok, lányok is beleszólnak. Az 1200 orsót kezelő gyűrűsfonó-nők az előfonók, s a cérnázók termékei tovább öregbítik a szocialista város, Sztálinváros hírnevét.
Csányi Mária
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
